Olyan gyórsan szűnik meg egy élet.Ahogyan a világ levegő hasító fényözön születik s meghal,ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon,ahogyan virágszírmok leszáradnak helyükről, és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyódik pillanatok alatt. Ezen a földön semmi sem maradandó,semmi sem örök. Még a Nap sem adja örökké éltető melegét. A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. És ha ők meghalnak,a szivárvány is örök nyugovóra tér.
Anastasia
Könnyes szemmel olvastam fel Ana búcsu beszédét. Azt az egyet kérte,hogy szülei mellé temessék.Fehér rózsámat fogva sétáltam a koporsóhoz.
-"Beszélj hozzám mikor unatkozom,csókolj mikor szomorú vagyok,ölelj mikor sírok,vigyázz rám mikor haldoklom,és szeress amíg élek"-suttogtam szavait amiket utolsó napjaiban mondott.A virágot sírjára dobtam s tekintetem az égnek emeltem-És szeress amíg élek-tátogtam lehunyt szemmel.
