Zárórész

Sziasztok! Ez itt az utolsó rész,tudom,hogy sokat kihagytam és sajnálom. Ami a történetet illeti nem ilyen a vége,ezt azért kapjátok,mert tényleg nem lehet csak így félbe hagyni egy történetet. Itthon nekem lapokon meg van a folytatás aminek még nincs befejezése,szeretném ha egyszer könyv lenne-tudom nagy álmok:D-de ezért még ha csak apránként is de folytatom. Ha egyszer elkészül és rájövök,hogy soha senki sem fogja a kezében tartani,mint könyv felrakom ide,ha érdekel valakit ha nem. Aki(k) még maradtak azoknak nagyon szépen köszönöm és jó olvasást!:)


Hogy mit jelent az idő?Múló másodpercek,percek,órák,napok,hetek,évek?Elfeledett dolgok,tettek?Meg élt boldogságok,szomorúságok,bánat,kedv s öröm? Nap,mint nap használjuk azt a szót,hogy idő de valójában nem tudjuk mi az. Nem tudjuk behatárolni pontosan. Mindenkinek mást jelent és mindenki más intervallumban jelenik meg az életében. Valaki akár 10000000000 órát is kap valaki csak 55585-at. Nem mi döntjük el,mi csak használjuk. Élünk vele és benne,nem tudjuk mikor fogy el és ez így van rendjén.

-Hope nem kapott olyan sok időt még is eleget ahhoz,hogy egy boldog életet élhessen. Bármikor amikor ránéztem a boldogság jutott eszembe annak ellenére,hogy mind ketten tisztában voltunk azzal,hogy Ő nem kap olyan sok időt.-halk szipogás töltötte be a termet. Harry hangja megcsuklott.-Az utolsó napjaiban...is úgy éreztem,hogy minden erejével harcol. Sosem adta fel,sosem láttam a szemében az elmúlást. Sosem láttam annyiszor sírni amennyiszer megtehette volna,olyan békés volt mindig.-mosoly jelent meg könnyáztatta arcán-Amikor esténként a karosszékből néztem ahogyan a Hold fénye gyönyörű virágokat fest még gyönyörűbb arcára..csak erre tudok emlékezni. Fakó bőre csodásan ragyogott,olyan volt akár egy angyal. Sosem fogtam fel igazán,hogy Ő az enyém volt. Nincs tökéletes tudom,de ha valaki, valaki igazán ismerte Őt,a mosolyát,ahogyan a szeme fél Holdat formált miközben nevetett a szív alakú száját,akkor tudta,tudta,hogy Ő a kivétel. Hogy Ő igazán tökéletes. Nem csak számomra,akárki számára.-Harry felkacagott és a tömeg kiváncsian pásztázta-Mindig bámultam és mindig csak szégyenlősen eltakarta az arcát,zavarba hoztam. Imádtam amikor orcája pirosban játszott. Olyankor volt csak igazán gyönyörű. Talán..Talán? Életem legjobb döntése volt,hogy megkértem a kezét,a tudat,hogy örökre az enyém és,hogy örökre szeretni fogjuk egymást..a-a..nincsenek rá szavak-újabb csomó szorította Harry torkát.Felnézett az égre s lehunyta szemeit-Hope ha ezt most hallod-suttogta-Már pedig tudom,hogy hallod,tudd,hogy te vagy a legnagyobb csoda az életemben. Soha de soha nem feledlek. Soha de soha nem cseréllek te vagy a mindenem és örökre te is maradsz. Kérlek oda fennt is legyél mindenkivel olyan mint ide lent. Te vagy a legeslegcsodálatosabb ember a világon.

Minden egybegyűlt könnyes szemmel hallgatta a búcsú beszédet. Mindenkit meghatott,tudta mindenki mit élt át Harry és Hope együtt. Többen is ott voltak az utolsó hónapokban,napokban. Mindenkit megrázott. Kellő képp még senki sem fogta fel mi is történt. Nem voltak képesek elfogadni,hogy szerettük itt hagyta őket.

Könnyes szemmel olvastam fel Ana búcsu beszédét. Azt az egyet kérte,hogy szülei mellé temessék.Fehér rózsámat fogva sétáltam a koporsóhoz.

-"Beszélj hozzám mikor unatkozom,csókolj mikor szomorú vagyok,ölelj mikor sírok,vigyázz rám mikor haldoklom,és szeress amíg élek"-suttogtam szavait amiket utolsó napjaiban mondott.A virágot sírjára dobtam s tekintetem az égnek emeltem-És szeress amíg élek-tátogtam lehunyt szemmel.

Huh!Hát sziasztok:)

Nem tudom ki jár még ide és kit érdekel még a történet..pofátlan voltam/vagyok tudom,mert csak így itt hagytalak titeket. Nincs magyarázatom,egyszerűen csak sajnálom. Nem tudom esetleg tartotok-e még igényt a folytatásra..ha igen akkor azt jelezzétek kérlek:) Ha nem akkor azt is megértem és köszönöm,hogy itt voltatok:):*

http://harryisthehitman.tumblr.com/

egy kis történet amit most kezdtem és ami EZT a történetet illeti..hétvégén lesz új rész!:)

15.Fejezet                                        

-Félek-szorítottam meg a kezét. -Mitől?-nevetett-A szüleim még nem ettek embert.Tudtommal-nevetett tovább.Haza jöttünk,hogy megismerkedjek a szüleivel és mert az orvosom látni akar.Amint itt végeztünk-mármint Londonban-megyünk tovább. Bár nem tudom,hogy hova mert Harry nem árulja el. -És ha nem fognak szeretni?-suttogom a félelemtől.Szívem a torkomban dobog és ha Harry nem szorítaná a kezem valószínüleg már világgá rohantam volna. -Istenem-szembe fordult velem-Téged nem lehet nem szeretni kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra megnyugtatás képpen-Anya megjöttünk-nyitott be Harry az ajtón. Nagy csörömpölés után kivágódott egy ajtó. -Ó Harry-ölelte magához anyukája és apró puszikkal hintette be arcát. -Szia anya-adott ő is puszit arcára. -Jaj Istenem biztos te vagy Ana-engem is szorosan magához ölelt és emiatt szinte minden félelmem elszállt-Pont olyan gyönyörű vagy mint amilyennek Harry elmondott.Engem kérlek szólíts csak Anne-nak-mosolygott és még egyszer megölelt. -Anya nem fójtsd már meg szegényt,még szükségem van rá-erre mind ketten csúnyán néztünk rá. -Gyertek,biztos éhesek vagytok már-Anne megfogta a kezem és a konyhába húzott ahol még ketten voltak.Harry apukákája és a testvére,gondolom. -Harold-kiáltott fel a lány és Harry nyakába ugrott. -Harry nevelő apukája vagyok,Bob-ölelt magához az alacsony,ősz hajú,kicsit pufók férfi. -Anastasia vagyok de szólíts kérlek Ana-nak-mosolyogtam rá. -Ana-mosolygott vissza miközben a nevemet ízlelte. -Szia Ana,végre,hogy megismertelek-ugyan úgy ugrott az én nyakamba is Harry tesója mint az övébe. -Szai,Gemma,igaz?-mosolyogtam,teli mosollyal az arcán bólintott-Harry sokat mesélt már rólad. -Remélem csak jókat-nevetett és azzal a lendülettel bele boxolt mellette álló testvére vállába.

***
-Köszönöm szépen nagyon finom volt-simogattam meg a hasamat miután az utoolsó falatig mindent kiettem a tányérból. -Ki kér egy kis bort?-emelte fel a palackot Anne. -Mi-adta oda a poharainkat Harry. -Ana neked is szabad?-kérdezte idegesen Anne. -Miért ne lehetne neki anya?Ő is ember-kapta fel a vizet Harry.Megszorítottam a kezét és egy puszit nyomtam rá amitől látszólag megnyugodott. -Nyugi szivem anyukád csak jót akart-mosolyogtam rá-Igen,köszönjük.Egy kevés alkoholt szabad innom-mosolyogtam Anne-ra is.

***
Köntösben lépkedtem a lépcsőn egészen a konyháig.Már minden sötét volt csak onnan szivárgott ki egy kis fény. Az ajtó résnyire nyitva volt és mielőtt bementem volna egy bórzasztó hang csapta meg a fülemet.Harry volt az és sírt,utálom ezt a hangot. Fülem az ajtóra tapasztottam. -Úgy félek anya-hüppögött Harry. -Tudom kicsim.Ennyire szereted?-kérdezte Anne. -Még annél is jobban.Tudod neki nem szoktam mondani de minden nap arra gondolok mi lesz velem ha elmegy. Nem fogom túl élni anya,egyszerűen nem tudok élni nélküle. Minden este miután elalszik nézem gyönyörű arcát és sírok. Én,aki sosem sírt,nem bírok ki egy napot sem sírás nélkül. Nem vagyok szerelmes belé,annál sokkal többet érzek,olyat amire nincsenek szavak. És tudom,érzem,hogy már nem bírja sokáig. Próbálja titkolni de látom rajta. Istenem anya miért vele történik ez?-csak hangos zokogását hallom amelett,hogy a fülem sípol. -Gyere ide kincsem-suttogta Anne és magához szorította Harryt. A szívem összeszorult a mellkasom gyorsan járt fel-le. Könnyeim égették a szememet,remegő lábakkal rohantam fel az emeletre,becsuktam magam mögött az ajtót. Kezem a számra szorítottam,lábam összecsuklott és zokogni kezdtem. Fájdalmat okozok neki.Miattam,úr isten,miattam sír minden este.Friss levegő kell különben elájulok. Remegő kezekkel nyitottam ki az ablakot,nem tudom miért de kimásztam a tetőre. A zokogást nem tudtam abba hagyni,olyan mélyről jött mint még soha. Arcom az égnek emeltem,csillagok ezrei ragyogtak az égen a Hold egészében megvilágította a sötét utcákat. A szellő lágyan cirógatta az arcomat könnyeimet ragacsos csíkká szárítva. Egy fa levelet kezdtem tanulmányozni már kezdett sárgulni és megkeményedni,ezzel is azt akarja bizonyítani,hogy lassan itt a tél. Már egy éve,hogy ismerem Harryt,el sem hiszem,hogy ilyen gyorsan repül az idő. Sajnos túl gyorsan is. Ha lehetne egy kívánságom biztos azt kivánnám,hogy megállíthassam az időt. Zokogásom alább hagyott,már csak a könnyeim folytak.

14.Fejezet                                          


Két hideg kéz fonódott forró bőrömhöz,szemeimet megtöröltem és arrébb álltam,hogy Harryt is érje a víz. Göndör haja pillanatok alatt lelapult és az arcába tapadt. Kuncogva fésültem arrébb,hogy láthassam gyönyörű szemeit.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá.
-Arra gondoltam,hogy kicsónakázunk a partra és búvárkodunk egyet-mondta miközben szappant nymott a kezébe és elkezdett mosdatni.
-Partra?-értetlenkedtem.
-Igen,nem messze innen van egy kis sziget-mosolygott.
-Inkább ne...-tiltakoztam.
-Mi?Miért?-egy pillanatra abba hagyta a mosdatásom de utána folytatta.
-Nem szeretek búvárkodni-mondtam ki az első hazugságot ami az eszembe jutott.
-Búvárkodtál már?-sejtelmesen nézett rám.
-Nem és nem is fogok-rántottam meg a vállam.
-Mié..várjunk csak!Tudsz úszni?-húzta össze szemeit és szája szélén mosoly bujkált.
-Én? Pff..persze,hogy tudok-hangom hamiskás volt.
-Nem,nem tudsz-nevetett.
-Hagyjál-karba fontam a kezem és úgy duzzogtam.
-Megtanítalak-még mindig nevetett de abba hagyta,hogy megcsókolhasson.Kezem a hajába csúszott,végig simitott a gerincemen majd a fenekembe markolt. Nyögve kulcsoltam lábaimat derekára miközben a hideg csempének nyomott.

***

-Nem akarom-tiltakoztam.
-Ugyan már,Ana a derekadig ér a víz és amúgy is foglak-felém nyújtotta a kezét amit én vonakodva de elfogadtam-Feküdj hassal a tenyeremre-furán néztem rá de tettem amit mond-Most csapkodj a lábaddal és körözz a kezeddel.Ne úgy-nevetett-Malom körzéssel.
-Ne nevess ki-szóltam rá és folytattam. Már egész jól ment bár szerintem nem én csináltam jól csupán Harry.
-Most csináld egyedül.
-Mi?El ne engedj Harry!-kiabáltam de már késő volt,elengedett. Pár csapásnyi után egy liter tengervizet nyelve süllyedtem el. Kapálóztam és próbáltam a felszínre jutni de nem ment. Harry ragadott ki a vízből és szorított magához. Köhögve kapkodtam az éltető levegő után.
-Bocsánat-suttogta Harry és nekem csak arra volt erőm,hogy megsimogassam a hátát.
-Semmi baj legalább megpróbáltam-köhögtem még mindig.

***

-Ana,kicsim hozzak valamit?-hátamat simogatta miközben a wc fölött gubbasztottam.
-Egy pohár víz jól esne-csak suttogni tudtam annyira ki volt száradva a torkom.
-Máris hozom-puszit nyomott homlokomra és elsietett. Egy újabb rosszul létes este,utálom szegény Harry sem tud pihenni. Bármennyire próbálom rávenni,hogy menjen aludni nem megy,szerinte mellettem a helye-Tessék-adott oda egy pohár vizet és két fehér bogyót-Ezt az orvos írta fel ilyen esetekre.
-Köszönöm-erőtlenül mosolyogtam rá. A bogyókat a nyelvemre helyeztem és a friss vízzel leöblítettem.

***

A meleg ver,fáj a fejem és hányingerem van. Napról.napra rosszabbul vagyok de nem akarom mondani Harrynek. Most először érzem közelinek a halált már szinte kézzel tapintható. A kaszás itt áll felettem a hatalmas sarlójával. Mondjuk nem panaszkodhatok hisz az orvosok adatai szerint már fél éve hallottnak kéne lennem. Kedves,nem? Szerintük Harry az aki még életben tart ő az én gyógyszerem és ez igaz is. Ha ő nem lenne...
Nem küzdenék minden nap,hogy tovább vele legyek,már rég feladtam volna. Mindent csak neki köszönhetek.
-Min gondolkodsz?-suttogta a fülembe.
-Köszönöm-nem fordultam felé csak meredtem ki az ablakon.
-Ugyan mit?-hangja mosolygós volt,szembe fordultam vele.
-Hogy megmentetted az életem-suttogtam,szemei elkerekedtek,két kezébe fogta az arcomat és letörölte a kósza könnycseppeket.
-Ana-suttogta és magához ölelt arcom a mellkasába fúrtam-Ana,Ana,Ana-fejem búbját puszilgatta-Szeretlek-ismételgette.

13.Fejezet                                          

-Alszol kicsim?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Harry?-fordultam gyorsan a hang irányába.
-Tudod,hogy megijesztettél?-iderohant hozzám és a védelmező karjaiba zárt.Eltoltam magamtól és az arcát kezdtem el tapogatni.
-Te élsz?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát persze.Miért ne élnék?-zavartan nézett rám.
-Nem voltál itt-suttogtam-Azt hittem csal álmodtalak-rántottam meg a vállam.
-Oh Ana-szorosan magához ölelt és megcsókolt-Az orvossal kellett beszélnem-suttogta-Igérem,soha többet nem hagylak itt.Annyira féltem-hangja alig volt hallható.
-Harry-még erősebben szorítottam magamhoz és apró pusziikat nyomtam az arcára és a hajába-Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem-éreztem ahogyan kicsit elmosolyodik.Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit.
-Soha ne hagyj el-hangja tele volt fájdalommal,mérhetetlen fájdalommal. Szemembe könnyek gyűltek,s ahogy lehunytam szemeimet végig folytak arcomon.
-Soha nem hagylak el-suttogtam.

***

Szemeimet egy kendő takarta el,de még így is éreztem a tenger sós illatát. Papucsom megtelt a puha,finom homokkal,amint a parton végig sétáltunk.
-Lépj-utasított Harry. Bal lábam egy fa talajon ért földet-Mindjárt ott vagyunk-hangja szinte dalolt a boldogságtól amin kuncognom kellett.
-Ó,basszus-valami csattant a földön. Harry elengedte a kezem,hogy lehajolhasson érte. Én is lehajtottam a fejem,bár nem tudom miért,hisz úgysem látom. Éreztem,ahogy Harry megemelkedik aztán egy éles fájdalom nyílalt a homlokomba. Harry is feljajdult és a hangokból ítélve el is esett.
-Lefejeltél te barom-kezem a homlokomra szorítottam-Jól vagy?-nevettem és leguggolva próbáltam kitapogatni,hogy hol is lehet. Önkénytelenül is felsikítottam amikor az ölébe húzott. Fejemről levette a kendőt így láthattam,hogy egy hatalmas lila dudor díszíti a homlokát. Annyira aranyos volt és vicces,hogy hangos nevetésben törtem ki.
-Te kinevetsz?-durcizott be.
-Annyira aranyos vagy-nevettem még mindig-Nagyon fáj?-próbáltam lehiggadni.
-Igen,baromi kemény a koponyád-fonta keresztbe a karjait.
-Had adjak rá egy gyógypuszit-mosolyogtam rá.
-Ez a minimum-erre ismét felnevettem és egy gyengéd puszit nyomtam a sebre.
-Jobb?-néztem gyönyörű szemeibe.Megrázta a fejét és az arcára mutatott-Most?-kérdeztem miután teljesítettem a kérését.
-Picit-motyogta.Közelebb hajoltam és egy csókot nyomtam ajkaira. Nyelve bebocsájtást nyert a számba ahol vad táncot járt.
-És most?-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Már azt sem tudom mi történt-mosolygott.
-Lökött vagy-nevettem el magam.
-A te lökötted-mosolya szégyenlős lett.
-Az enyém-suttogtam.

***

-Tudsz vitorlázni?-tátott szájjal meredtem az előttem álló hatalmas vitorláshajóra.
-Igen,a családomé ez a hajó.Amikor kicsi voltam mindig vitorláztunk és nagyon megtetszett-mosolya felhőtlen,boldog volt. Szeme csillogott az izgalomtól,engem pedig büszkeség töltött el,hogy a férjem ehhez is ért-Vitorláztál már,Ana?-nézett rám.Félénken megráztam a fejem.
-Megtanítasz?-suttogtam.
-De meg ám-bólogatott helyeslően-Gyere-kezét nyújtotta és felsegített a hajóra. Kinyitott előttem egy ajtót nekem pedig elállt a lélegzetem. Halványan lakkozott fapadló fedte a hajó alját. Kis konyhasziget díszelgett fehér szekrényekkel. Bőr,félkör ülőke vette körbe a szintén halvány fa asztalt. Egy újabb ajtót nyitott ki előttem.Egy kis szoba volt amiben mindössze egy fekete huzattal leterített kerek ágy volt.
-Na,hogy tetszik?-kérdezte félénken.
-Gyönyörű-szembe fordultam vele és megcsókoltam-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam rá.

***

-Húzd meg.Most!-adta ki Harry a parancsot,én meg tettem amit kér. Az árboc lassan megemelkedett,Harry idejött és egy hármas csomóval megkötötte-Akarsz kormányozni?-mosolygott rám.
-Nem,csak elrontanám-sarkam a padlóba nyomtam amint elkezdett húzni. Leült a kormány előtti székbe engem pedig maga elé állított-Gyerünk kicsim,markolj rá-úgy suttogta a fülembe,mintha nem a kormányról vagy a vitorláról beszélne. Egész testem beleborzongott és automatikusan tettem amit mond.
-Így jó?-suttogtam lecsukott szemekkel.
-Tökéletes-apró puszit nyomott fülem mögé.Kezét az enyémre szorította és lassan elkezdte kormányozni a hajót.

***

A hajóorrból csodáltam a naplementét. Az egész horizont narancssárgában úszott. A hajó orra sávot vágott magának a vizen,hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát. Lágy szellő simogatta az arcomat,sós illat töltötte be az orromat. Egy kéz fonódott a derekamra,göndör fürtök csiklandozták az arcomat,ahogyan fejét a vállamra hajtotta. Összekulcsolt kezemet tenyerébe fogta,lehunytam szemeimet és csak élveztem a pillanatot.
-Gyönyörű-suttogtam még mindig csukott szemmel.
-Igen,gyönyörű-apró puszit nyomott fülem mögé,majd államra és végül a szám sarkába.Jobb kezemmel megsimítottam az arcát és felé fordulva megcsókoltam.
-Ugye tudod,hogy te vagy a mindenem?-suttogta az ajkaimba.Szavaira elváltam tőle és ismét a lemenő nap felé meredtem. Nehéz volt ezt hallanom,fájt. Nem tudom feldolgozni szavait. Hogy lehet az,hogy mindjárt meghalok valakinek mégis a mindent jelentem? Hogy lehet? Hogy lehet egyáltalán szeretni engem? Könny marta a szememet,lassan végig folyt arcomon és a tengerbe hullott-Hé-Harry állam alá csúsztatta tenyerét és maga felé fordított. Lecsókolta könnyeimet,homlokát az enyémnek döntötte-Igenis te vagy nekem a minden.Hidd el-suttogta.Kezem a nyakába akasztottam,arcom a nyakába fúrtam és zokogni kezdtem. Képtelen vagyok itt hagyni őt,nem is a haláltól félek.Attól félek,hogy Harryvel mi lesz.
-Sajnálom-szipogtam.
-Ugyan mit?-csókolt bele a hajamba.
-Hogy folyton csak bőgök és hisztizek.Biztos már nagyon idegesít-ráztam a fejem.Vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett.
-Szeretlek,ilyen egyszerű.Nem idegesítesz soha és nem is fogsz. És ne feledd mindig melletted állok,mert ez a dolgom.Szeretlek-először megcsókolta a gyűrűmet,majd ajkaimra tapadt.
-Szeretlek Harry-suttogtam ajkaiba és könnyeim ismét potyogni kezdtek.

***

Fejem Harry egyenletesen mozgó mellkasán pihent. A nap sugarai lágyan bevilágították a kabint. Orrom mellkasába fúrtam és beszippantottam finom illatát. Lassan kibújtam karjaiból és türcsimet kerestem. Harry motyogott valamit és nyugtalanul forgolódott. Egy párnát szorított mellkasához és látszólag megnyugodott-"Ana"-motyogta és egy puszit nyomott a párnára. A szívem megolvadt és ezerrel vert a mellkasomban.

12.Fejezet                                                

-Mikor kezdődik már?-rángattam Harry karját.
-Nyugi kicsim-kuncogott-Látsz?-nézett rám.
-Nem nagyon-hajtottam le a fejem.Harry leguggolt én pedig értetlenül néztem rá.
-Ülj a nyakamba-mosolygott rám.
-Neem...nem bírsz el-tiltakoztam.
-Ana,ne legyél buta.Gyere-nyújtotta a kezét amit vonakodva elfogadtam.Jobb lábam átvetettem vállán így ő megemelkedett és most már láttam mindent.Rajtunk kívül még rengeteg ember várta,hogy a zene felszólaljon.

***

Kezeimet a magasba nyújtottam,fejemet az égnek emeltem.Lehunyt szemekkel élveztem ahogyan a zene lüktet ereimben. Minden porcikámat átjárta a vad ritmus,teljesen magával ragadott az érzés. Rossz még csak bele gondolni is,hogy valaki nem hallja.Hisz mi is a zene?Maga a létezése is csodás dolog,mondhatni maga a csoda. Az érzések és a gondolatok között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan dolog,mely segít az érzéseink kifejezésében. A gondolatokban melyeket szavakban kifejezni nem tudjuk.

***

-Tetszett Ana?-szorította meg a még mindig nyakában lévő combom.
-Nagyon,ahogyan a zene lüktetett az ereimben.Ahogyan átjárt a ritmus.Egyszerűen imádtam,köszönöm-apró puszit nyomtam fürtjeibe,s kezemmel tovább markoltam.
-Gondoltam-nevetett.
-Most miért?-kezem a mellkasom elé fontam.
-Ahogyan ábrándoztál és énekeltél a nyakamban-kuncogott-Imádtam,hogy ilyen boldognak látlak-elkezdte simogatni a lábam.
-Ez csakis miattad van-suttogtam és egy újabb puszit nyomtam a feje búbjára.

***

Tüdőmből egy kétségbeesett köhögés szökött fel. Hirtelen felültem az ágyban és próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésemet. A levegő viszont csak szökött ki és nem jutott be.
-Harry-kezdtem el lökdösni.Szemei egyből kipattantak fuldokló látványom miatt.
-Ana,Ana-simogatta a hátam.
-Vigyél.....be....a......kórházba-nyögtem ki a szavakat.

***

-Kérem uram,ide nem jöhet be-veszekedett egy nővér Harryvel.
-De ő a feleségem-ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam. A fülem sípolni kezdett a szoba pedig forogni,szemeim elnehezedtek és bármennyire is próbáltam nyitva tartani,nem ment. Minden elsötétült.Az a fránya sötétség,mely oly csöndes és oly nyugodt,hogy az már ijesztő. Nem,ez nem a halál.Itt már jártam korábban. Ez csak egy köztes átmenet ahol döntenek a sorsodról,itt csak két irány van. Élet vagy Halál. Érzem,hogy ez még nem az én időm,tudom,hogy még tennem kell.

***

Ismét az a monoton hang amit már úgy ismerek,a gépek hangos morajára kell ismét kelnem. A fehér falra vetődő nap sugarai erősen bántják a szememet. Csövek hada lóg ki a számból s a kezemből. Minden olyan mint régen. Vagy? Csak álmodtam volna? Nem is létezik Harry? Vajon csak az agyam szüleménye volt? Kétségbeesetten kapkodom a fejem ide-oda,de semmi. A szoba üres és kietlen. Érzem ahogy a könnyek mardossák a szemem. Legszívesebben zokognék de a lélegeztető miatt nem tudok. Hogy lehet ez? Meddig aludtam,hogy ilyen sokat aludtam? De hisz olyan valósnak tűnt. A göndör fürtjei, a rózsaszín telt ajkai,gyengéd érintései.....hogy lehet,hogy ilyen valós volt? Figyelmem az ajtóra terelődött,amin egy nővér sétált be. Tehát tényleg csak egy álom volt..
-Jó reggelt Ana-mosolygott,mire csak biccentettem-Kiveszem a lélegeztetőt,rendben?-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm-suttogtam amint megszabadultam a készüléktől.
-Ugyan kedvesem-mosolygott-Igyon sokat,kivan száradva-amint elhagyta a szobát a fal felé fordultam és végre zokoghattam.Az ajtó ismét kinyílt de nem is foglalkoztam vele.