9.Fejezet
-Harry ne-sikítottam miközben a hátát ütögettem.
-Csitt legyen,mindenki minket figyel-csapott a fenekemre.
-Ne kérlek Harry,ne dobj bele-könyörögtem.
-Tessék?-állt meg.
-Bármit megteszek csak ne dobj bele-könyörögtem tovább.
Harry lekapott a válláról és meglendített. De nem dobott el hanem megtartott. Kezemet nyakába,lábamat dereka köré kulcsoltam.
-Köszönöm-suttogtam.
-Mit is?-értetlenkedett.
-Hogy nem dobtál bele a hideg vízbe.-világosítottam fel. Kuncogott egyet,kezével erősebben szorított magához és lassan a vízbe ereszkedett. Felhevűlt testem libabőrös lett a jéghideg tengertől. Vacogva buktam a felszínre és vártam,hogy Harry is feljöjjön.-Nagyon hideg te barom-fröcsköltem le vízzel és a part felé indultam.
-Ana-kapta el a csuklómat nevetve.
-Hagyjál-rántottam ki kezem és tovább mentem. Vizes ujjait a derekamba nyomta és maga felé fordított.
-Most mérges vagy?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Bármennyire próbáltam komoly maradni nem ment.
-Ha így nézel nem tudlak utálni szóval ne nézz rám így-kezem arca elé raktam így eltakarva azt. Felkuncogott és egy puszit nyomott a tenyerembe. Hogy tudnék haragudni erre a fiúra? Hisz szeretem,nagyon is.
-Szóval most utálsz-jelentette ki.
-Igen-bólintottam. Közel hajolt és puszit nyomott az orromra.
-Még mindig?-kérdezte.
-Igen-most államra adott puszit és haladt egyre feljebb míg el nem érte szám sarkát.
-És most?-suttogott.
-Uhm-bólintottam csukott szemmel. Száját az enyémre helyezte,lassú,szenvedélyes táncot járt. Ujjaimmal megmarkoltam nyirkos fürtjeit kicsit meghúztam ezzel mégközelebb vonva magamhoz. Kezeit combom alá csúsztatta ezzel ösztönözve,hogy lábaimat dereka köré kulcsoljam. Hatalmas kezeit hátamon járatta fel-alá.
-Jajh Ana,annyira féltelek. Ugye tudod,hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak?!-homlokát enyémnek döntötte és szemeit összeszorította. A fájdalom látható volt az arcán,pont ezt akartam elkerülni. Nem akarom,hogy miattam legyen szomorú. Arcát két kezembe fogtam és kényszerítettem,hogy rám nézzen. Szeme fátyolos volt,mire a szívem majd megszakadt.
-Tudom,Harry,tudom-suttogtam.
-Nem akarlak elveszíteni-kezdett el sírni. Egész testében reszketett,nekem is könny szökött a szemembe. Tenyeremmel kisöpörtem nedves haját az arcából és magamhoz öleltem. Könnyeimet visszafólytva csitítgattam.
-Nem akarlak itt hagyni-suttogtam fülébe.
-Nem akarom,hogy itt hagyj-alig hallottam olyan halkan beszélt. Másodpercekig,percekig vagy órákig álltunk így. Próbáltam lenyugtatni Harryt is és magamat is.
***
-Üdvözöljük Önöket a Le' Paris Hotelben-mondta a recepciós.
-Jónapot-köszönt Harry-Foglalásunk van Styles néven-mosolygott rám Harry.
-Máris uram-a recepciós a gép felé fordult és keresni kezdett-Önöké a 208-as szoba-adta oda a kulcsokat-Steven mindenben a rendelkezésükre áll-csettintett egyet,mire a Steven nevű fiatal fiú megjelent.
***
-Ana,ma este elviszlek egy különleges helyre-jött be Harry a szobánkba-Csinos legyél-Most el kell mennem de 8-kor találkozunk a halban-adott gyórs csókot és már el is ment.
-Neked is szia-mondtam de már nem hallhatta.
2013. április 26., péntek
2013. április 19., péntek
8.Fejezet
Harry kezét a gerincemen járatta és egy szép dalt énekelt,meglepő milyen szép hangja van.Illik a szép arcához.Régen én is mindig énekeltem de csak a szüleimnek amit már nem tehetek meg,a temetésük óta nem énekeltem.
-Ismered a Your Songot?-kérdezte Harry.
-Igen,nagyon szeretem-suttogtam.
-Anyukám régen mindig azt énekelte ha nyugtalan voltam-éreztem ahogyan elmosolyodik.
-Énekled nekem?-kérdeztem halkan.Nem válaszolt csak lassan rákezdett,angyali hangja álomba ringatott.
"-El sem hiszem,hogy már kerek egy éve apa vagyok-mosolygott Harry miközben puszit nyomott a kis Louis fejére.
-És milyen jó apa-mosolyogtam.
-Egy ilyen anya mellett?!-gyórs csókot lehelt ajkaimra,majd kezébe véve gyerekünket ment ki a nappaliba.
***
-Apa,apa kapj el-kiabált a kis Louis.
-De nem látlak kisfiam,olyan jól elbújtál-kacagott Harry miközben elsétált mellette.
-Búúú.Itt vagyok-ugrott elő a szék alól.
-Nem igaz,hogy megint nem vettelek észre-csapott homlokára.
-Béna vagy-nevetett Louis-Mami képzeld apa megint nem talált meg-ült az ölembe.
-Te vagy a legügyesebb kisfiú-pusziltam meg piciny kis arcát-Apa amúgy is béna,de el ne mond neki-súgtam fülecskéjébe.
-Igérem nem mondom el mami-kuncogott.
-Mit nem mondassz el?-kérdezte tőle Harry.
-Azt,hogy béna vagy-kotyogta ki a "titkot" amit észre sem vett.
-Szóval a mami szerint béna vagyok-játszotta a sértődötett.
-Jaj apa ne legyél mérges mamira-Louis hangja szomorú lett-Nyugi mami téged is úgy szeret mint engem-fordúlt felém.
-Biztos?-néztem elősször Louisra majd Harryre.
-Apa mond el maminak,hogy mennyire szereted.Úgy ahogy minden este elmeséled nekem-rángatta közelebb Harryt.
-Ana-nézett rám Harry-Szavakkal leírhatatlan,hogy mennyire szeretlek.Az életem adnám érted.Az égen lévő összes csillagot lehoznám ha tudnám,hogy az tesz boldoggá.Mikor elősször megpillantottalak egyből szerelembe estem.-szemem fátyolos lett szavai hallatán,közelebb hajoltam hozzá,hogy egy csókot lophassak.
-Mami,miért sírsz?-lökte el tőlem Harryt,mikor meglátta könnyeimet.Harry felnevetett nekem pedig mosolyra húzódott a szám.
-Mert nagyon szeretlek titeket-öleltem elősször Louist majd Harryt magamhoz."
Hirtelen felültem az ágyban,Harry mellettem aludt.Álmomra gondoltam amiben volt egy kisfiúnk és boldogak voltunk.Könnyeim hirtelen elkezdtek fólyni a gondolatra,hogy nekem soha nem lesz gyerekem.Soha nem lesz gyerekem és szerető családom.Miért pont én?Miért pont velem történik ez?Mi rosszat tettem?Az a sok megválaszolatlan kérdés,az a sok kétely.Kívülről erősnek mutatom magam de belülről....Belülről egy roncs vagyok ami bármelyik pillanatban összetörhet.Egy roncs melyet már sosem lehet megjavítani.Egy roncs ami csak arra vár,hogy bezúzzák,hogy véget vessenek szenvedésének. Arcomat tenyerembe temetve zokogtam és vártam a csodára.A csodára ami soha nem fog eljönni.A csodára ami nekem nem adatott meg.
-Ana,Ana!-ölelt magához Harry-Ana,mi a baj?-hangján tisztán lehetett hallani,hogy aggódik.
-Meg-megfogok halni-zokogtam ölében.
-Ne gondolj erre-csitítgatott.
-Te is tudod,hogy ez lesz.Nem kerülgetheted örökre-suttogtam.
-Ana,én-eltólt magától,hogy ránézzek.Lehajtotta fejét,pár percig csal hallgatott,majd a szemembe nézett-Nem szeretek erre gondolni.Szívem szakad meg a gondolatra,hogy elfoglak veszíteni.Nem egy estét átsírtam miatta.Te vagy az első lány aki iránt így érzek.Nagyon fáj,hogy itt fogsz hagyni,mert tudom,még egy valakit nem fogok tudni így szeretni-hangja elcsuklott-A maradék kis időt szeretném veled tölteni-suttogta és szeme fátyolos lett.
-Félek-suttogtam szemébe nézve.
-Én is de itt vagyunk egymásnak.Bátorítjuk és támogatjuk egymást-kezemet megfogva szorította a szívéhez.
-Azt álmodtam,hogy van egy gyerekünk-meséltem el neki kis idő után-Louisnak hívták és annyira boldogok voltunk-suttogtam.
-A Louis nagyon szép név-értett egyet-Szerettem volna tőled gyerekeket-mosolygott.
-Sajnálom Harry-hajtottam le a fejemet.
-Nincs mit sajnálnod-maga felé fordított-Az is elég ha te az enyém vagy-lehelt egy nyugtató csókot ajkaimra.
***
Harry kezét a gerincemen járatta és egy szép dalt énekelt,meglepő milyen szép hangja van.Illik a szép arcához.Régen én is mindig énekeltem de csak a szüleimnek amit már nem tehetek meg,a temetésük óta nem énekeltem.
-Ismered a Your Songot?-kérdezte Harry.
-Igen,nagyon szeretem-suttogtam.
-Anyukám régen mindig azt énekelte ha nyugtalan voltam-éreztem ahogyan elmosolyodik.
-Énekled nekem?-kérdeztem halkan.Nem válaszolt csak lassan rákezdett,angyali hangja álomba ringatott.
"-El sem hiszem,hogy már kerek egy éve apa vagyok-mosolygott Harry miközben puszit nyomott a kis Louis fejére.
-És milyen jó apa-mosolyogtam.
-Egy ilyen anya mellett?!-gyórs csókot lehelt ajkaimra,majd kezébe véve gyerekünket ment ki a nappaliba.
***
-Apa,apa kapj el-kiabált a kis Louis.
-De nem látlak kisfiam,olyan jól elbújtál-kacagott Harry miközben elsétált mellette.
-Búúú.Itt vagyok-ugrott elő a szék alól.
-Nem igaz,hogy megint nem vettelek észre-csapott homlokára.
-Béna vagy-nevetett Louis-Mami képzeld apa megint nem talált meg-ült az ölembe.
-Te vagy a legügyesebb kisfiú-pusziltam meg piciny kis arcát-Apa amúgy is béna,de el ne mond neki-súgtam fülecskéjébe.
-Igérem nem mondom el mami-kuncogott.
-Mit nem mondassz el?-kérdezte tőle Harry.
-Azt,hogy béna vagy-kotyogta ki a "titkot" amit észre sem vett.
-Szóval a mami szerint béna vagyok-játszotta a sértődötett.
-Jaj apa ne legyél mérges mamira-Louis hangja szomorú lett-Nyugi mami téged is úgy szeret mint engem-fordúlt felém.
-Biztos?-néztem elősször Louisra majd Harryre.
-Apa mond el maminak,hogy mennyire szereted.Úgy ahogy minden este elmeséled nekem-rángatta közelebb Harryt.
-Ana-nézett rám Harry-Szavakkal leírhatatlan,hogy mennyire szeretlek.Az életem adnám érted.Az égen lévő összes csillagot lehoznám ha tudnám,hogy az tesz boldoggá.Mikor elősször megpillantottalak egyből szerelembe estem.-szemem fátyolos lett szavai hallatán,közelebb hajoltam hozzá,hogy egy csókot lophassak.
-Mami,miért sírsz?-lökte el tőlem Harryt,mikor meglátta könnyeimet.Harry felnevetett nekem pedig mosolyra húzódott a szám.
-Mert nagyon szeretlek titeket-öleltem elősször Louist majd Harryt magamhoz."
Hirtelen felültem az ágyban,Harry mellettem aludt.Álmomra gondoltam amiben volt egy kisfiúnk és boldogak voltunk.Könnyeim hirtelen elkezdtek fólyni a gondolatra,hogy nekem soha nem lesz gyerekem.Soha nem lesz gyerekem és szerető családom.Miért pont én?Miért pont velem történik ez?Mi rosszat tettem?Az a sok megválaszolatlan kérdés,az a sok kétely.Kívülről erősnek mutatom magam de belülről....Belülről egy roncs vagyok ami bármelyik pillanatban összetörhet.Egy roncs melyet már sosem lehet megjavítani.Egy roncs ami csak arra vár,hogy bezúzzák,hogy véget vessenek szenvedésének. Arcomat tenyerembe temetve zokogtam és vártam a csodára.A csodára ami soha nem fog eljönni.A csodára ami nekem nem adatott meg.
-Ana,Ana!-ölelt magához Harry-Ana,mi a baj?-hangján tisztán lehetett hallani,hogy aggódik.
-Meg-megfogok halni-zokogtam ölében.
-Ne gondolj erre-csitítgatott.
-Te is tudod,hogy ez lesz.Nem kerülgetheted örökre-suttogtam.
-Ana,én-eltólt magától,hogy ránézzek.Lehajtotta fejét,pár percig csal hallgatott,majd a szemembe nézett-Nem szeretek erre gondolni.Szívem szakad meg a gondolatra,hogy elfoglak veszíteni.Nem egy estét átsírtam miatta.Te vagy az első lány aki iránt így érzek.Nagyon fáj,hogy itt fogsz hagyni,mert tudom,még egy valakit nem fogok tudni így szeretni-hangja elcsuklott-A maradék kis időt szeretném veled tölteni-suttogta és szeme fátyolos lett.
-Félek-suttogtam szemébe nézve.
-Én is de itt vagyunk egymásnak.Bátorítjuk és támogatjuk egymást-kezemet megfogva szorította a szívéhez.
-Azt álmodtam,hogy van egy gyerekünk-meséltem el neki kis idő után-Louisnak hívták és annyira boldogok voltunk-suttogtam.
-A Louis nagyon szép név-értett egyet-Szerettem volna tőled gyerekeket-mosolygott.
-Sajnálom Harry-hajtottam le a fejemet.
-Nincs mit sajnálnod-maga felé fordított-Az is elég ha te az enyém vagy-lehelt egy nyugtató csókot ajkaimra.
***
Nagyon kérlek szépen titeket,hogy ha elolvastátok hagyjatok komit.Nagyon rosz,hogy nem érdeklődtök:(
2013. április 12., péntek
7.Fejezet
[folytatás...]
-Gyönyörű vagy Ana,ne szégyeld magad előttem.-suttogta.Ujjbegyeimmel végig símitottam tarkóján ezzel közelebb vonva magamhoz.Szemeit lehunyva közeledett felém és hagyta,hogy azt tegyek amit akarok.Két kezem közé fogtam arcát és hüvelykujjammal lágyan végig símítottam alsó ajkán. Szája lassan szétnyílt eleresztve egy apró sóhajt. Fejét hátra hajtva adtam apró puszit álla vonalára,mire állkapcsa megfeszült. A puszikat egyre lejebb ejtettem,majd gyengéden elkezdtem nyakát szívni. Nyelvem alatti terület ütemesen lüktetett jelezve,hogy jól csinálom. Apró csókot nyomtam a már pirosló fóltra,s lejebb haladtam. Elértem a pólója nyakát ami megzavart,ezért egy gyórs mozdulattal lehúztam róla. Bal kezemmel kusza hajába túrtam,jobbal pedig végig símítottam minden egyes kockáján. Ujjaimat levezettem a "v" vonaláig és azt kezdtem el simogatni,mire libabőrös lett. Apró mosoly kúszott arcomra tudván mit váltok ki belőle. Harry szemeit kinyitva meredt rám és közben alsó ajkába harapott. Két kezébe fogta csuklómat és a fejem fölé emelte. Szemem lehunytam mikor száját végig húzta az arcomon egészen a kulccsontomig ahol apró puszikat és szívásokat végzett. Számat egy jól eső sóhaj hagyta el,mire leengedte a kezemet,hogy összetudja kulcsolni az ujjainkat. Lassan ment hátra és ült le az ágy szélére ölébe vonva engem. Bal kezem ismét hajába vezettem és megcsókóltam. Szánk lassan járt,kihasználva minden egyes pillanatot. Forró nyelve számban lüktetett,mire mégjobban hozzá bújtam. Keze hátamat tartotta és apró köröket írt le,minek hatására a csupasz terület bizseregni kezdett forró ujjai alatt. Lassan kezébe vette egyik mellemet,apró nyögés szökött ki számon ezzel megszakítva csókunkat. Harry tovább folytatta és én hátra szegett fejjel élveztem. Puha ajkai most nyakamra tapadtak és kezdték el szívni a bőrt. Kezeit visszacsúsztatta hátamra,hogy megtartson. Egy óvatos mozdulattal fektetett végig az ágyon. Finoman csókolt,közben pedig kigombolta nadrágom gombjait. Kicsit megemelve csípőmet segítettem neki a levételben. A ruhadarab a földre került,úgy,mit Harryié is. Bal kezével fejem mellett támaszkodott míg a jobbal az oldalamat círogatta. Egész testemben lüktettem,mindennél jobban akartam őt. Kezemet végig vezettem izmos hátán,fenekénél megálltam és belemarkoltam,mire a számba nyögött. Ujjaimat boxerébe akasztva húztam le róla az anyagot amiből könnyedén kibújt. Egyre lejebb puszilgatott,amikor elérte csipke bugyimat egy ugyan olyan mozdulattal lehúzta rólam. Óvatosan végig símított combomon,majd visszatért az arcomhoz.Lábaimat szétnyitotta és rám nézett,aprót bólintottam. Mikor testünk egyesült fejemet hátra szegve élveztem a pillanatot. Lassan mozgott miközben végig csókokat lehelt ajkaimra. Apró nyögések,olykor sikolyok szöktek ki a számon. Végig tartottuk a szemkontaktust csak akkor szakítottuk meg,amikor egy újabb csókot váltottunk. Éreztem,hogy közel vagyok,testem megfeszült és a gyönyör hatalmas hullámokban tört rám. Lihegve kapkodtam a levegő után miközben a hasam még mindig lüktetett. Harry lehunyt szemmel borult még mindig hevesen mozgó mellkasomra. Ujjaimat végig futattam hajában és apró puszit nyomtam feje búbjára. Tekintetét rám emelte és feljebb tornázott,hogy egy puszit lophasson.
-Szeretlek.-adott puszit orrom hegyére.
-Én is szeretlek Harry-suttogtam,ujjaimmal végig símítottam arcán,mire elmosolyodott.
2013. április 5., péntek
6.Fejezet
-El sem hiszem,hogy itt vagyunk.-néztem körbe a repülőtér várójában.
-Én sem,hogy veled vagyok itt-ölébe húzott,fejemet a vállára hajtottam és vártam,hogy felszállhassunk.
Nem éppen vidám emlékek fűznek ehhez a helyhez,mégis boldog vagyok.Boldog vagyok,hogy itt lehetek és aminek a legjobban örülök,hogy Harryvel.Még mai napig nagyon félek amiatt,hogy hogyan fogja viselni a halálomat,de már nem bánom,hogy a barátnője lettem.Most,hogy így végig nézek rajta,barna,göndör haján,mindig gyönyörűen csillogó zöld szemein,szeretet tölt el.Olyas fajta szeretet amilyet még sosem éreztem.
-Mi olyan érdekes rajtam?-húzta mosolyra a száját.
-Szeretlek-suttogtam és mutató ujjammal megérintettem gödröcskéit.Tettemre mosolya eltűnt,kezébe fogta ujjaimat és apró puszit nyomott végükre.
-Én is szeretlek,Ana-mondta csukott szemmel.
-A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.-mondta egy monoton hang a hagszóróba.
-Úgy izgulok-pattantam fel Harry öléből.Bőröndömet felkapva siettem az ellenőrző pontig,egy pillanatra minden beugrott..Mikor utoljára itt voltam minden álmom szerte foszlott a tudat miatt,hogy rákos vagyok.
-Semmi baj-suttogta Harry és egy puszit nyomott fejem búbjára.Apró kezemet a hatalmas tenyerébe csúsztattam.a megnyugvást kerestem amit egyből meg is találtam.
***
Szívem a torkomban dobogott anióta felszálltunk.Itt fent minden olyan gyönyörű,a felhők mintha csak vattacukorból lennének.Harry a kezemet fogja és az igazak álmát alussza.Göndör fürtjei tökéletes arcára hullanak,még álmában is mosolyog.Hogyan érdemeltem ki ezt a szépséget?Miért pont most?Miért nem hamarabb?
***
-Ruhában nem fürödhetsz-nevetett Harry.
-Akkor én csak nézlek-próbáltam kitérni a dolog elől,hogy akár bikiniben lásson.
-Szeretnék veled fürdeni,Ana-mosolygott.
-Sok ember van,inkább kihagyom-motyogtam és a fürdő felé indultam.Már majdnem beértem,mikor Harry a karom után nyúlt és magához húzott.
-Mi a baj,Ana?-kérdezte.
-Én csak nem akarom,hogy úgy láss,hogy azt lásd-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Gyönyörű vagy-suttogta és lassan lehúzta a pólómat.Harry szeme megakadt a hegen ami a hasamat csúfította.Újjait óvatosan végig húzta rajta,mire az emlékek újra előtörtek ezzel egy könnycseppet elő csalva.
"-Kérem engedjen el.Segítség!-ordibáltam,mire befogta a számat.
-Kussolj te kúrva-lehellete bűzlött az alkoholtól.Másik kezével lefejtette a pólómat és nyakam kezdte csókolgatni.Kezébe sikítottam amire egy pofonnal válaszolt.Fejemet elfordítva hagytam könnyeimet szabadon fólyni.A közelben megpillantottam egy sörös üveget-amit még ő dobott el-jobb kezemt kínyújtva kapaszkodtam bele és minden erőmet össze szedve tőrtem el fején.Egy éles kiálltás után lefordult rólam én pedig amilyen gyórsan csak tudtam felálltam,hogy elmenekülhessek.Mikor felkeltem lábamat megragadta minek következtében hasra estem.Éreztem amint valami belém szúródik és végig sérti a bőrt ahogyan maga felé húz."
Harry aggódva nézett rám,könnyeimet letörölte és várt,hogy mondjak valamit.
-Megakartak erőszakolni és amikor elakartam menekülni egy üveg darab végig sértette a hasamat.-suttogtam.Harry nem mondott semmit csak gyengéd csókokat hagyott a hegen.Ujjaim hajába csúsztak gyengén markolva azt.Úgy éreztem,hogy minden eddigi fájdalmamat elcsókolta.
[fejezet folytatása kövi héten..ha most írtam volna le túl hosszú lett volna,nézzétek el nekem]
-El sem hiszem,hogy itt vagyunk.-néztem körbe a repülőtér várójában.
-Én sem,hogy veled vagyok itt-ölébe húzott,fejemet a vállára hajtottam és vártam,hogy felszállhassunk.
Nem éppen vidám emlékek fűznek ehhez a helyhez,mégis boldog vagyok.Boldog vagyok,hogy itt lehetek és aminek a legjobban örülök,hogy Harryvel.Még mai napig nagyon félek amiatt,hogy hogyan fogja viselni a halálomat,de már nem bánom,hogy a barátnője lettem.Most,hogy így végig nézek rajta,barna,göndör haján,mindig gyönyörűen csillogó zöld szemein,szeretet tölt el.Olyas fajta szeretet amilyet még sosem éreztem.
-Mi olyan érdekes rajtam?-húzta mosolyra a száját.
-Szeretlek-suttogtam és mutató ujjammal megérintettem gödröcskéit.Tettemre mosolya eltűnt,kezébe fogta ujjaimat és apró puszit nyomott végükre.
-Én is szeretlek,Ana-mondta csukott szemmel.
-A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.-mondta egy monoton hang a hagszóróba.
-Úgy izgulok-pattantam fel Harry öléből.Bőröndömet felkapva siettem az ellenőrző pontig,egy pillanatra minden beugrott..Mikor utoljára itt voltam minden álmom szerte foszlott a tudat miatt,hogy rákos vagyok.
-Semmi baj-suttogta Harry és egy puszit nyomott fejem búbjára.Apró kezemet a hatalmas tenyerébe csúsztattam.a megnyugvást kerestem amit egyből meg is találtam.
***
Szívem a torkomban dobogott anióta felszálltunk.Itt fent minden olyan gyönyörű,a felhők mintha csak vattacukorból lennének.Harry a kezemet fogja és az igazak álmát alussza.Göndör fürtjei tökéletes arcára hullanak,még álmában is mosolyog.Hogyan érdemeltem ki ezt a szépséget?Miért pont most?Miért nem hamarabb?
***
-Ruhában nem fürödhetsz-nevetett Harry.
-Akkor én csak nézlek-próbáltam kitérni a dolog elől,hogy akár bikiniben lásson.
-Szeretnék veled fürdeni,Ana-mosolygott.
-Sok ember van,inkább kihagyom-motyogtam és a fürdő felé indultam.Már majdnem beértem,mikor Harry a karom után nyúlt és magához húzott.
-Mi a baj,Ana?-kérdezte.
-Én csak nem akarom,hogy úgy láss,hogy azt lásd-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Gyönyörű vagy-suttogta és lassan lehúzta a pólómat.Harry szeme megakadt a hegen ami a hasamat csúfította.Újjait óvatosan végig húzta rajta,mire az emlékek újra előtörtek ezzel egy könnycseppet elő csalva.
"-Kérem engedjen el.Segítség!-ordibáltam,mire befogta a számat.
-Kussolj te kúrva-lehellete bűzlött az alkoholtól.Másik kezével lefejtette a pólómat és nyakam kezdte csókolgatni.Kezébe sikítottam amire egy pofonnal válaszolt.Fejemet elfordítva hagytam könnyeimet szabadon fólyni.A közelben megpillantottam egy sörös üveget-amit még ő dobott el-jobb kezemt kínyújtva kapaszkodtam bele és minden erőmet össze szedve tőrtem el fején.Egy éles kiálltás után lefordult rólam én pedig amilyen gyórsan csak tudtam felálltam,hogy elmenekülhessek.Mikor felkeltem lábamat megragadta minek következtében hasra estem.Éreztem amint valami belém szúródik és végig sérti a bőrt ahogyan maga felé húz."
Harry aggódva nézett rám,könnyeimet letörölte és várt,hogy mondjak valamit.
-Megakartak erőszakolni és amikor elakartam menekülni egy üveg darab végig sértette a hasamat.-suttogtam.Harry nem mondott semmit csak gyengéd csókokat hagyott a hegen.Ujjaim hajába csúsztak gyengén markolva azt.Úgy éreztem,hogy minden eddigi fájdalmamat elcsókolta.
[fejezet folytatása kövi héten..ha most írtam volna le túl hosszú lett volna,nézzétek el nekem]
Szeretnék sok-sok komit kapni erre a fejezetre.Az előzőre alig kaptam és ezért azt hiszem,hogy nem sikerült valami jól:/Ha így van kérlek titeket azt is írjátok le,hogy tudjak javítani.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)