5.Fejezet                                                                          


Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!



-Hová akartál menni érettségi után?-kérdezte Harry.Egy esős,őszi napon nem lehet mást csinálni csak bent punnyadni.Az ablakon kitekintve a fák már szinesbe búrkolóztak. Várják a telet,hogy majd utána újra friss lombkoronát viselhessenek.
-Elősször Prágába utána Barcelonába,majd Ausztráliába. Terveztem még utat Los Angelesbe és New Yorkba-motyogtam mellkasába miközben Ő ujjait gerincemen járatta.
-Ausztráliába én is elakartam menni.-éreztem ahogyan mosolyog.
-Na és még hova?-nyomtam egy apró puszit mellkasára.
-Nem is tudom.-rántotta meg a vállát-Különösebben soha nem vágytam sehova.
-Óh..
-Tudod mi lesz nem sokára?-puszilta meg fejem búbját
-Na mi?-nevettem és tekintetem felvezettem az övéig.
-A szülinapod-puszilta meg most az orrom hegyét.
-Miért várod te azt annyira?-néztem rá értetlenül.
-Egy különleges ajándékom van számodra-száját mosolyra húzta.
-Szó sem lehet róla Harry!-ültem fel-Nekem az is hatalmas ajándék,hogy beköltöztél hozzám a korházba.-kicsit már ez is zavart,nem szeretném,hogy rám pocsékolja az idejét.Ebbe még úgy ahogy bele törődtem,de,hogy még a pénzét is rám költse.Szó sem lehet róla!
-Ana,kérlek ne makacskodj-ült fel ő is-Azért költöztem ide,mert szeretlek és minden időmet veled szeretném tölteni.
-Amíg még lehet.-tettem hozzá halkan.
-Ezt hagyd abba.-szólt rám mérgesen-Az orvos azt mondta,hogy javultak a leleteid.Van remény Ana!-simított végig arcomon.
-Szeretlek-suttogtam és szorosan magamhoz öleltem.Harry hisz benne,hogy felépülhetek,de én is és az orvosok is tudjuk,hogy erre nagyon kevés,szinte 0 az esély. Próbálok pozitívan hozzá állni,mert Harry ezt szeretné,de nehéz így,hogy tudom úgyis meghalok.

***

-Boldog szülinapot.-adott át Harry két kis csomagot.Szemeimet megforgattam de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról.
-Te hülye vagy-nevettem mikor kinyitottam a felső csomagot.Egy rózsaszín borotva volt benne.
"-Nemár Harry ez olyan ciki.-takartam el a szememt.
-Most miért?-nevetett-Én szeretném megborotválni a fejed-fogta kezébe a sajátját.
-De...-tiltakoztam.
-Nincs semmi de.Ülj le.-mutatott a székre.Hatalmasat sóhajtottam és tettem amit kér.
-Kész is-puszilta meg fejem búbját.
-Köszönöm.-mosolyogtam és megcsókoltam"
-Most már van sajátod de továbbra is éncsinálom-emelte ki a "de" szócskát.Szememt megforgatva nyúltam a másik csomagért. Kicsit megráztam de nem zörgött.Mikor megláttam mi van benne kezem a szám elé kaptam.
-Ezek repülőjegyek-suttogtam könnyes szemmel.Harry aprót bólintott.
-Beszéltem az orvosoddal és el vagy engedve ha minden állomáson elmegyünk a korházba a kezelésre amit már lerendezett.-mosolygott.Hirtelen elkezdtem sírni.Minden amire eddig vágytam most teljesülni fog.Harry nem csak örömet szerzett nekem,annél sokkaal többet.Mindent.
-Harry-suttogtam nevét-Szeretlek,szeretlek.-ismételtem meg magam.Kezem a nyakába akasztottam és egy szerelemmel és minden hálával teli csókot adtam neki.

4.Fejezet                                                  



Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!

A madarak lágy nótát fütyürésztek miközben a nap sugarai lassan bevilágították az egész várost.Meleg szellő futott végig rajtam.Harry aranyosan bóbiskolt mellettem a kis piknik takarón.Mélyet szippantottam,hogy olyan sok idő után újra érezzem amint megtelik a tüdőm friss levegővel. Fejemet Harry mellkasára hajtottam,szemeimet lehunytam és élveztem ahogyan a nap lágy sugarai melegítik az arcomat. Harry kezét a hátamra rakta és apró köröket írt le ujjával. Akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra.
-Miért vagy itt Ana?-suttogta.
-Tüdő rákom van-mondtam kis idő után.Hirtelen felült és szorosan a karjaiba zárt.
-Oh Ana-puszilta meg fejem búbját.
-Ez...ez annyira rossz.Én még nem akarok meghalni-és annyi év után újra megtörtem-Még annyi mindent akartam csinálni,véghez vinni-szabad utat hagytam könnyeimnek,melyek eláztatták Harry pólóját.Nem szólt semmit,de éreztem,hogy nyugtalan.Teste megfeszült,erősebben tartott magához.

***

-A szüleiddel élsz?-kérdeztem miközben egy szőlőszemet adtam a szájába.
-Jelenleg igen-rágta meg a gyümölcsöt-Ana,a te szüleid hol vannak?-kérdezte halkan.
-Meghaltak-suttogtam-1 éve autóbalesetben.
"-Anastasia Sweel-el beszélek?-szólt bele egy férfi hang a telefonba.
-Igen én vagyok-adtam választ.
-Ön Mr. és Mrs.Sweel lánya?-hangja gépies volt.
-Ig-igen-hangom elcsuklott,kezdtem aggódni.
-A szülei autóbalesetet szenvedtek.Az Alabamai kórházba szállították őket.-szívem a torkomban dobogott,majd kiszakadt.Könnyeim szabad útra találtak és megállíthatatlan sebességel folytak végig arcomon. Hogy történhetett ez? Miért? Miért pont velünk? Kérdések ezrei cikáztak felyemben,megválaszolatlanul.
-Máris megyek-suttogtam.A telefont ledobva rohantam a kocsimhoz.

-Sajnálom Mrs.Sweel de a szülei nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek.Nem tudtuk őket megmentetni.Részvétem.-megfogta a kezemet.Nem tudtam mitt érzek,leírhatatlan. Féleltem,dühös voltam,üresnek éreztem magam. Csak ordítanék és sírnék de már az sem megy. Képtelen vagyok bármire is.Összetörtem,belülről.
-Láthatom őket?-suttogtam,több hangot nem voltam képes kipréselni magamból."
-Részvétem,Ana-hajtotta le a fejét Harry.
-Nem sokára láthatom őket-rántottam meg a vállamat.
-Ne mondj ilyet!Sokáig fogsz még élni!-simított végig arcomon.
-Harry-kezét az enyéimbe fogtam-Az eredmények alapján maximum 1 évem van hátra,vagy még annyi se.
-Ana,ne mond ezt kérlek-hangja elcsuklott.
-Harry miért vagy itt velem?Miért zaklat ez fel?-simítottam végig gyönyörű arcán.
-Én...én-dadogott-Nagyon megkedveltelek,nem akarlak elveszíteni.-rántotta meg a vállát.Szívemet melegség járta át szavai hallatán.De ez nem történhet meg.Mostmár senki nem kedvelhet meg,már túl késő.Nem akarok senkinek sem fájdalmat okozni azzal,hogy meghalok,főleg nem Harrynek.
-Harry,nem szabad.-suttogtam és elengedtem a kezét mire egyből felkapta a fejét.
-Miért,Ana,miért?-értetlenkedett.
-Nem érted,hogy nemsokára meghalok?-ordítottam-Nem akarok senkinek fájdalmat okozni a távozásommal,főleg neked nem.-mondtam már kicsit nyugodtabban.Harry nem szólt semmit csak nézett ki az ablakon.Kezéért nyúltam de Ő megelőzött és két kezébe fogta az arcomat.Csillogó szemével mélyen az enyémbe nézett.
-Nagyobb fájdalmat okozol ha nem engeded,hogy az életed része legyek.-suttogta.Közelebb hajolt és apró csókot lehelt ajkaimra.Szemeimet lehunytam és csak élveztem a pillanatot. Harry lassan elhúzódott de én tarkóját elkapva húztam közelebb magamhoz,egy újabb csókra. Pillangók ezrei kaptak szárnyra a hasamban és kezdtek vad táncot járni. Homlokát az enyémnek döntötte és elmosolyodott.
-Anastasia,megosztod velem az életed és boldogságod?-ujjait ovatosan végig húzta az alsó ajkamon.
-Igen.-suttogtam.Most,ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam,akinek semmi gondja nincsen.
-Köszönöm.-mondta Harry és egy gyórs,szüzies csókot nyomott számra.
-Én köszönöm.-suttogtam csukott szemmel.

Szóval itt is lenne a negyedik fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:)) Bnőm kedvéért sok like-ot:) 

3.Fejezet                                                

Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!

-Szia Ana-jött be valaki a szobámba.Erőt véve magamon fordultam az ajtó felé.
-Harry?-hangom két oktávval feljebb csúszott.
-Emlékszel rám?-mosolygott.
-Hogy is felejthettelek volna el?Egy hónapja olyan a szobám,mint egy virág üzlet.-mutattam körbe.
-Bocsi-vakarta meg a tarkóját.-Leülhetek?-kérdezte.
-Persze,amúgy meg köszönöm.Jól esik.-mosolyogtam rá.-Mi járatban?-ültem fel az ágyban.
-Szeretnélek meghívni egy italra.-arcára pír szökött,mire kénytelen voltam molyosra húzni a számat.
-Ha neked megfelel a kórházban kapható gagyi innivalónak nevezett lötty akkor rendben-fintorogtam rá.
-Megfelel.-nézett hatalmas mosollyal a szemembe

***

-Na és a múltkor miért voltál itt bent?-mutattam körbe,miközben forró csokival a kezemben sétáltunk vissza a szobámba.
-A nagymamámnak eltört a lába és őt hoztam be.-rántotta meg a vállát.
-Jó bulást neki-mosolyogtam rá.
-Már egész jól van.-nyitotta ki az ajtót előttem.
-Hány éves is vagy Harry?-néztem rá.
-22 leszek 2 hét múlva-sóhajtott.
-Látom várod-erre mind ketten felnevettünk.Megpaskoltam az ágyam jelezve,hogy üljön fel rá.Így egymással szemben ültünk törökülésben.
-Tudod anyám minden évben összehívja a családot ami roppant unalmas a sok öreg miatt.-fejét lehajtotta és arcán egy lemondó mosoly jelent meg.
-Azért cserélnék veled.-erre felkapta a fejét.
-Nem mehetsz ki innen?-kérdezte csodálattal a hangjában.
-Nem -hajtottam le a fejem-Utoljára 2 éve voltam kint.Már nem is emlékszem milyen a természet.-rántottam meg a vállam-Régen szinte minden hajnalban megnéztem ahogyan felkel a Nap,de itt-mutattam körbe-Itt minden olyan mű és gépies-nevettem fel-Akárcsak én-tettem hozzá.
-Ne mondj ilyet Ana-kezemet,meleg kezébe fogta,tekintetemet felvittem az övéig.Mind kettőnk szeme csillogott az elfolytott könnyektől.Kicsit közelebb hajolt és karjaiba zárt,hátamat lágyan simogatta.Kezeimet nyaka köré fontam,fülemet szívére tapasztottam.Lágy ritmusa megnyugtatott,olyat éreztem,mint már évek óta nem.Boldogságot,bizalmat....

***

-Ana,Ana-egy lágy hang cirógatta fülemet.Valaki engem szólított álmomban.-Ana kelj fel-apró fürtök csiklandozták arcomat.Szemeimet résnyire nyitva pillantottam meg Harry-t.
-Harry?-kérdeztem álomittasan-Mit keresel te itt?
-Gyere,elviszlek valahova-nyújtotta kezét.Lassan felültem és a mamuszomba bújtam-Ezeket vedd fel.-adta oda ruháimat.
-Pulcsi minek?Harry,mégis mi folyik itt?-dörzsöltem meg szemeimet.
-Bízol bennem?-kezemet kezébe fogta és mélyen a szemembe nézett.Szemei úgy csillogtak,mint egy boldog kisgyereknek.Aprót bólintottam,mire elmosolyodott és apró puszit nyomott arcomra.Bár a fényviszonyok nem engedték,hogy lássa de arcomra halvány pír szökött.

***

-Mostmár kinyithatom?-kérdeztem unottan.
-Egy pillanat-mondta és kinyitott egy ajtót amin kivezetett-Most-vette el a kendőt szemem elől.
Kezemet a számhoz kapva néztem körbe a tetőn.Több száz kis gyertya pislákolt,ezzel bevilágítva az éjszakát.A csillagok fényesen ragyoktak és a kellemes nyári szellő simogatta arcomat.
-Ezt te csináltad?-suttogtam és éreztem amint a könnyek végig égetik az arcomat.
-Kis örömet akartam neked szerezni-rántotta meg vállát és arcán megjelent az a szégyenlős mosoly.
-Sikerült-suttogtam-Köszönöm Harry-öleltem magamhoz.

Szóval itt is lenne a harmadik fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:)) Bnőm kedvéért sok like-ot:) 

.:Díj:.

.:Díj:.

Sziasztok:)Hihetetlen de máris megkaptam az első díjamat amit nagyon szépen köszönök Katának :)♥

~Szabályok:

   

Ha megkaptad a díjat , készíts róla bejegyzést ! 

Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre !

Összesen 5 személynek kell tovább adnod! 

Ezt egytől egyik át kell másolnod a lapodra !

A díjat visszafele nem lehet adni /Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont te többször kaphatsz ilyen díjat !/

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Vanda,az edzőm és az apukám vandicseknek hív de egyébként nem szoktak becézni:)

 

2. Melyik dalon tudsz igazán  sírni?

Nagyon sok dalon képes vagyok sírni

3. Félsz a sötétben?

Nem,de úgy gondolom,hogy ez inkább helyzettől függő dolog:D

4. Szerelmes vagy valakibe?

•nem

5. Mi volt eddig  a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Jó kérdés.....perpillanat egyet sem tudnék mondani:D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Ki nem?

7.  Szerinted a péntek - 13.-  a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Csak annak hoz szerencsétlenséget aki hisz benne...szerencsét pedig,hát nem is tudom...

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

egyetlen dolog

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?

nem

10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál?

soha,sőt imádom mai napig ha szurit kapok vagy vért vesznek(vessetek meg ilyen vagyok)

11. Mit tennék, ha hirtelen híres lennél?

próbálnék nem megváltozni

12. Szoktál álmodozni?

napom 99,99%-át álmodozással töltöm:D

13. Járnál Chace Crawforddal?

Ez kérdés? isten csávó..

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

2 gyereket szeretnék,elősször egy fiút,majd egy lányt.A fiút nem tudom,hogy hívnák de a lányomat Amandának vagy Hope-nak

15. Adni vagy kapni jobb?

Szerintem egyaránt jó mind kettő:)

16. Titkom:

.......

17. Bakancslista:

Érettségi után Londonba költözni.

Fejleszteni az ottani kézilabdát

Találkozni One Diretion-nal

Találkozni Luke Brooks-al

Csak háromnak tudom továbbküldeni:

~Hanna

~domii

Még egyszer nagyon köszönöm!♥

2.Fejezet                                                        

-Csá Paul-pacsiztam le vele
-Szia Ana,gyere-mosolygott és egyenesen a fehér henger alakú gépig vezetett.-A szokásos?-nevetett
-Igen,egy ideig még maradok a szokásosnál-nevettem vele
-Ana kezdjük-szólt bele a mikrofonba ami egy másik szobában volt. A gép lassan megmozdult így bejutattva engem a belselyébe. Mai napig nem tudom megszokni ezt a fülsüketitő zajt.
"-Sok tesztet elvégeztünk.Nagyon sajnálom Anastasia,de rosszindulatú tumort véltünk felfedezni jobb tüdőlebenyében.-az orvos szavai késként csaptak le.Én rákos?Valamit biztos csak rosszul hallottam!Nem lehetek rákos!Mindig egézségesen éltem,sosem cigiztem.Ez egyszerűen nem történhet meg,velem nem.
-Maga azt mondja,hogy rákos vagyok?-könnyeim lassan végig folytak arcomon
-Nagyon sajnálom-nyújtott át egy zsepkendőt
-Hát még én-suttogtam-Mennyi esélyem van?-egyenesen magam elé meredtem és még mindig próbáltam feldolgozni a hallotakat.
-Elég súlyos az állapota.Nem is értem eddig,hogy nem vették észre.Sajnálom de azt kell,hogy mondjam 1 a 100-hoz az esélye,hogy túl élje.
-1 a 100-hoz-ismételgettem és próbáltam feldolgozni
-Ha még most elkezdjük a kemoterápiát nagy esélye van arra,hogy évekkel tovább éljen-mondta
-És ha nem?-tettem fel a kérdést
-Nos akkor talán 2 maximum 6 hónapja van hátra-hihetetlen,hogy most közölte vele,hogy megfogok halni és semmi érzelem nem látszik az arcán.
-Akkor vágjunk bele-csaptam össze tenyerem-Veszteni valóm úgy sincs.-nevettem fel kínomban"
-Készen is vagyunk Ana-sétált be Paul a szobába
-Köszi-mosolyogtam rá-Nagyon vészes?-húztam el a számat
-Nem a legfényesebb-csóválta a fejét
-Sebaj.Itt vagyok még-legyintettem-Most megyek,szia
-Szia Ana-mosolygott

***

-Kat!Ki hozott egy csokor rózsát a szobámba?-az ajtóban álltam és az egy csokor rózsát bámultam amiben minimum 50 szál virág díszelgett.
-Egy fiú hozta,a nevét nem mondta-rántotta meg a vállát. Ki a fene lehetett az? Senki olyat nem ismerek aki virágot hozna nekem.
-Hogy is nézett ki?-feküdtem be az ágyamba
-Nagyon aranyos volt.Barna göndör haja és gyönyörű zöld szemei voltak.-áradozott
-Harry-suttogtam.Miért vett nekem ennyi gyönyörű virágot?-Nincs benne valami kis lap?-kérdeztem
-Nem tudom.Keressünk-csillant fel a szeme. Elég nehéz volt átfésülni de a végén mégis csak találtunk egy kis üdvözlőlapot "Gyönyörűt a gyönyörűnek" állt a lapon. Szám mosolyra húzodott,még soha senkitől nem kaptam ilyet és valószínüleg nem is fogok. Nem hiszem,hogy Harryt valaha is fogom még látni. Ettől eltekintve roppantúl jól esett a kedvessége. Nem nagyon volt eddig részem ilyenben.
"-Te megcsaltál?ordítottam vele és a falhoz vágtam közös képünket
-Ana megtudom magyarázni-fogta meg a kezemet
-Ne nyúlj hozzám te mocskos szemét-sírtam
-Kérlek Ana,szeretlek-suttogta
-Akkor miért?Miért csaltál meg?-fordultam felé.
-Nem tudom,annyira sajnálom-indult meg felém.
-Én is-suttogtam-Most menyj el.Soha többé nem akarlak látni-tártam ki előtte az ajtót.
-Ana,kérlek-fordult vissza utoljára
-Menj-sütöttem le szemeimet.Amint elment az ajtót becsuktam és sírva rogytam le a földre."


***

-Anastasia?!-jött be az ismerős fickó kezében ismét egy csokor rózsával
-Igen-sóhajtottam-Hol írjam alá?kérdeztem.Gyorsan aláfirkantottam és átvettem a küldeményt.
-Óh Ana ez a fiú tud ám bánni a nőkkel-sóhajtott fel Kat miközben a friss csokolba szagolt.
-Már két hete minden nap küld egy csokrot. Komolyan úgy néz már ki a szobám,mint egy virág üzlet-ráztam a fejemet
-Szerintem aranyos-mosolygott
-Igen az,de Ő miért nem jön be?-hirtelen szomorú lettem egy olyan fiú hiánya miatt akit nem is ismerek.
-Öhhm..nem tudom.Most...izé...mennem kell-dadogott
-Kathrin-mondtam idegesen-Mond csak el,mit titkolsz?
-Én?Titok?Milyen titok?-nevetett kínosan
-Kat!Kérlek-könyörögtem
-Na jólvan-jött közelebb lemondóan-Minden nap bejön este és nézi ahogyan alszol-mondta csillogással a szemében
-Hogy mi?-ordítottam fel-Miért nem mondtad?
-Mert megkért rá-hajtotta le a fejét-Olyan kedves egy fiú csak fél,hogy elküldenéd-folytatta
-De...igaz elküldeném-mondtam-Jobb is így-legyintettem
-Ana.Miért csinálod ezt?-kérdezte-Megérdemled,hogy szeressenek-simított végig arcomon
-Ne nevetess.Ő egy fiatal fiú aki előtt még ott az élet.Én...én pedig kitudja hány hónapom van még hátra.Nem ronthatom el senki életét-vállamat megrántva próbáltam elhesegetni az érzéseimet.

Szóval itt is lenne a második fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:))

1.Fejezet                                                        


A gépek hangos morajára kellett ismét kelnem. A fehér falakra vetödő nap sugarai erősen bántották szemeimet. Minden erőmet összevéve ültem fel az ágyban,lábamat lelógatva kerestem kis mamuszomat. Bal kezembe véve az infúziós állványt indultam el a külön kis fürdőszobámba. Olyan régóta vagyok már ennek a helynek a lakója,hogy ez már igazán kijár. A helyiségbe beérve kénytelen vagyok megkapaszkodni máskülönben összesnék. Hatalmas levegőt véve próbálom vissza nyerni egyensúlyomat. Pár tisztító levegővétel után sikerül esés nélkül elmennem a mosdóig. A tükörből egy kopasz,karikás szemű megviselt 21 éves lány néz vissza rám. Hatalmas sóhaj szökik fel a már alig működő tüdőmből. Pár évvel ezelőtt még sínen ment az életem. Egy gyönyörű, magabiztos lány voltam aki alig várta a diploma osztó napját. Hatalmas terveim voltak,minden úgy ment ahogyan azt terveztem. Az élet nekem játszott,egészen addig a reggelig......
-Ana itt vagy?-hallottam meg egy lágy hangot
-A fürdőben vagyok-hangom erőtlen volt akárcsak én.
-Ana,megkértelek,hogy egyedül ne kelj fel az ágyból-dorgált Kat-az ápolóm-miközben bejött hozzám.
-Semmi bajom Kat,jól vagyok-villantottam rá frissen mosott fogsorom,az egyetlen dolgot ami még szép rajtam..
-Volt reggeli rosszul léted?-kérdezte immár az ágyam fölött álva a korlapomat vizslatva
-Mint mindig-mondtam gépiesen
-Rendben-valamit irogatott a lapra,majd rám nézett-Dr.Peterson elrendelt mára egy MR.-t
-Rendben-sóhajtottam-Mehetek gyalog és nem tolókocsival?-ültem fel
-Nem kéne Ana-húzta a száját
-Kérlek Kat.Hidd el jól vagyok-könyörögtem
-Legyen-forgatta meg szemeit-De Dr.Peterson-nak egy szót sem-szegezte rám tollát
-Igen-szalutáltam,majd elnevettük magunkat

***

A liftbe beszállva meghúzódtam a sarokban és vártam,hogy a 8.-ra érjen
"-Jaj kicsim úgy fogsz hiányozni-sírt anya
-Ne sírj anya,mert én is elbőgöm magam-emeltem magasba az arcomat,hogy a könnycseppeket vissza tartsam.
-Igért meg,hogy vigyázol és,hogy minden nap felhívsz-ölelt magához.
-Igérem-suttogtam és erősebben szorítottam magamhoz.
-Szeretlek Ana-puszilt bele hajamba
-Én is szeretlek-pusziltam meg könny áztatta arcát.
Bőröndjeimet a kezembe véve indultam el az ellenörző pont felé. Utoljára megfordultam,hogy integessek anyának. Puszit dobtam neki,mikor minden elkezdett forogni és a szemeim elnehezedtek. Az utoolsó amit láttam anyám aggodó tekintete,miközben felém fut."
A csengő jelezte,hogy már csak két emelet és ott vagyok. A lift lassúlt és az ajtó kinyílt a 7. emeleten. Egy barna göndör hajú fiú várta,hogy beszállhasson. Zöld szemei úgy ragyogtak akár csak a smaragd,apró mosollyal az arcán biccentett felém. Már egy ideje nem érdekel,hogy nézek ki és mit gondolnak az emberek, ezt az egy esetet kivéve. Ha lehet mégjobban meghúztam magam a sarokban és vártam,hogy elinduljunk. A fiú előttem állt, de szeme sarkából folyton hátra pillantott rám. Minden egyes alkalommal kis mosoly játszott arcán. Egy hatalmas levegőt vett és felém fordult. Szívem a torkomban dobogott. Vajon mit akar tőlem? Megtudni mibajom? Hogy miért vagyok kopasz? Hogy miért lógnak ki csövek a kezemből?
-Sz-szia Harry vagyok-édesen mosolygott és a tarkóját vakarta.Szemeim elkerekedtek és állam a padlót súrolta,ő az első ember aki nem azt kérdezi mi bajom.
-Hát izé...nem épp erre számítottam-sütöttem le szemeimet.-Szia Harry, Ana vagyok-nyújtottam felé a kezemet.
-Mire számítottál?-mosolygott.Arcomat láttán egyből elkomorodott-Oh..tudod semmi közöm a gondjaidhoz,csak gondoltam köszönök egy gyönyörű lánynak-nézett a szemembe
-Mi?Gyönyörű lány? Hol?-néztem körbe-Amúgy köszönöm-mosolyogtam rá
-Vicces vagy-nevette el magát.-Amúgy meg tényleg szép vagy-még mielőtt reagálni tudtam volna a lift ajtó kinyílt.
-Sajnálom de nekem találkám van egy tucat orvossal-mutattam a folyyosóra-Örülök,hogy megismertelek Harry.-mosolyogtam rá és kivonultam a kabinból.
-Hát még én Ana.Remélem minden rendbe jön veled-nem néztem hátra de hallottam,hogy az ajtó becsukódik. Fejemet lehajtottam és szemeimet összeszorítottam-
-Bárcsak úgy lenne Harry,bárcsak-suttogtam.Erőt véve magamon sétáltam el az MR.-t jelző ajtóig. Az ajtó nyikorogva nyílt ki és egy már ismerős arcot pillantottam meg.

Ha tetszett a rész iratkozzatok fel vagy hagyjatok egy komit.Nagyon boldoggá tenne,köszönöm:))