9.Fejezet                                            



-Harry ne-sikítottam miközben a hátát ütögettem.
-Csitt legyen,mindenki minket figyel-csapott a fenekemre.
-Ne kérlek Harry,ne dobj bele-könyörögtem.
-Tessék?-állt meg.
-Bármit megteszek csak ne dobj bele-könyörögtem tovább.
Harry lekapott a válláról és meglendített. De nem dobott el hanem megtartott. Kezemet nyakába,lábamat dereka köré kulcsoltam.
-Köszönöm-suttogtam.
-Mit is?-értetlenkedett.
-Hogy nem dobtál bele a hideg vízbe.-világosítottam fel. Kuncogott egyet,kezével erősebben szorított magához és lassan a vízbe ereszkedett. Felhevűlt testem libabőrös lett a jéghideg tengertől. Vacogva buktam a felszínre és vártam,hogy Harry is feljöjjön.-Nagyon hideg te barom-fröcsköltem le vízzel és a part felé indultam.
-Ana-kapta el a csuklómat nevetve.
-Hagyjál-rántottam ki kezem és tovább mentem. Vizes ujjait a derekamba nyomta és maga felé fordított.
-Most mérges vagy?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Bármennyire próbáltam komoly maradni nem ment.
-Ha így nézel nem tudlak utálni szóval ne nézz rám így-kezem arca elé raktam így eltakarva azt. Felkuncogott és egy puszit nyomott a tenyerembe. Hogy tudnék haragudni erre a fiúra? Hisz szeretem,nagyon is.
-Szóval most utálsz-jelentette ki.
-Igen-bólintottam. Közel hajolt és puszit nyomott az orromra.
-Még mindig?-kérdezte.
-Igen-most államra adott puszit és haladt egyre feljebb míg el nem érte szám sarkát.
-És most?-suttogott.
-Uhm-bólintottam csukott szemmel. Száját az enyémre helyezte,lassú,szenvedélyes táncot járt. Ujjaimmal megmarkoltam nyirkos fürtjeit kicsit meghúztam ezzel mégközelebb vonva magamhoz. Kezeit combom alá csúsztatta ezzel ösztönözve,hogy lábaimat dereka köré kulcsoljam. Hatalmas kezeit hátamon járatta fel-alá.
-Jajh Ana,annyira féltelek. Ugye tudod,hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak?!-homlokát enyémnek döntötte és szemeit összeszorította. A fájdalom látható volt az arcán,pont ezt akartam elkerülni. Nem akarom,hogy miattam legyen szomorú. Arcát két kezembe fogtam és kényszerítettem,hogy rám nézzen. Szeme fátyolos volt,mire a szívem majd megszakadt.
-Tudom,Harry,tudom-suttogtam.
-Nem akarlak elveszíteni-kezdett el sírni. Egész testében reszketett,nekem is könny szökött a szemembe. Tenyeremmel kisöpörtem nedves haját az arcából és magamhoz öleltem. Könnyeimet visszafólytva csitítgattam.
-Nem akarlak itt hagyni-suttogtam fülébe.
-Nem akarom,hogy itt hagyj-alig hallottam olyan halkan beszélt. Másodpercekig,percekig vagy órákig álltunk így. Próbáltam lenyugtatni Harryt is és magamat is.

***

-Üdvözöljük Önöket a Le' Paris Hotelben-mondta a recepciós.
-Jónapot-köszönt Harry-Foglalásunk van Styles néven-mosolygott rám Harry.
-Máris uram-a recepciós a gép felé fordult és keresni kezdett-Önöké a 208-as szoba-adta oda a kulcsokat-Steven mindenben a rendelkezésükre áll-csettintett egyet,mire a Steven nevű fiatal fiú megjelent.

***

-Ana,ma este elviszlek egy különleges helyre-jött be Harry a szobánkba-Csinos legyél-Most el kell mennem de 8-kor találkozunk a halban-adott gyórs csókot és már el is ment.
-Neked is szia-mondtam de már nem hallhatta.