15.Fejezet                                        

-Félek-szorítottam meg a kezét. -Mitől?-nevetett-A szüleim még nem ettek embert.Tudtommal-nevetett tovább.Haza jöttünk,hogy megismerkedjek a szüleivel és mert az orvosom látni akar.Amint itt végeztünk-mármint Londonban-megyünk tovább. Bár nem tudom,hogy hova mert Harry nem árulja el. -És ha nem fognak szeretni?-suttogom a félelemtől.Szívem a torkomban dobog és ha Harry nem szorítaná a kezem valószínüleg már világgá rohantam volna. -Istenem-szembe fordult velem-Téged nem lehet nem szeretni kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra megnyugtatás képpen-Anya megjöttünk-nyitott be Harry az ajtón. Nagy csörömpölés után kivágódott egy ajtó. -Ó Harry-ölelte magához anyukája és apró puszikkal hintette be arcát. -Szia anya-adott ő is puszit arcára. -Jaj Istenem biztos te vagy Ana-engem is szorosan magához ölelt és emiatt szinte minden félelmem elszállt-Pont olyan gyönyörű vagy mint amilyennek Harry elmondott.Engem kérlek szólíts csak Anne-nak-mosolygott és még egyszer megölelt. -Anya nem fójtsd már meg szegényt,még szükségem van rá-erre mind ketten csúnyán néztünk rá. -Gyertek,biztos éhesek vagytok már-Anne megfogta a kezem és a konyhába húzott ahol még ketten voltak.Harry apukákája és a testvére,gondolom. -Harold-kiáltott fel a lány és Harry nyakába ugrott. -Harry nevelő apukája vagyok,Bob-ölelt magához az alacsony,ősz hajú,kicsit pufók férfi. -Anastasia vagyok de szólíts kérlek Ana-nak-mosolyogtam rá. -Ana-mosolygott vissza miközben a nevemet ízlelte. -Szia Ana,végre,hogy megismertelek-ugyan úgy ugrott az én nyakamba is Harry tesója mint az övébe. -Szai,Gemma,igaz?-mosolyogtam,teli mosollyal az arcán bólintott-Harry sokat mesélt már rólad. -Remélem csak jókat-nevetett és azzal a lendülettel bele boxolt mellette álló testvére vállába.

***
-Köszönöm szépen nagyon finom volt-simogattam meg a hasamat miután az utoolsó falatig mindent kiettem a tányérból. -Ki kér egy kis bort?-emelte fel a palackot Anne. -Mi-adta oda a poharainkat Harry. -Ana neked is szabad?-kérdezte idegesen Anne. -Miért ne lehetne neki anya?Ő is ember-kapta fel a vizet Harry.Megszorítottam a kezét és egy puszit nyomtam rá amitől látszólag megnyugodott. -Nyugi szivem anyukád csak jót akart-mosolyogtam rá-Igen,köszönjük.Egy kevés alkoholt szabad innom-mosolyogtam Anne-ra is.

***
Köntösben lépkedtem a lépcsőn egészen a konyháig.Már minden sötét volt csak onnan szivárgott ki egy kis fény. Az ajtó résnyire nyitva volt és mielőtt bementem volna egy bórzasztó hang csapta meg a fülemet.Harry volt az és sírt,utálom ezt a hangot. Fülem az ajtóra tapasztottam. -Úgy félek anya-hüppögött Harry. -Tudom kicsim.Ennyire szereted?-kérdezte Anne. -Még annél is jobban.Tudod neki nem szoktam mondani de minden nap arra gondolok mi lesz velem ha elmegy. Nem fogom túl élni anya,egyszerűen nem tudok élni nélküle. Minden este miután elalszik nézem gyönyörű arcát és sírok. Én,aki sosem sírt,nem bírok ki egy napot sem sírás nélkül. Nem vagyok szerelmes belé,annál sokkal többet érzek,olyat amire nincsenek szavak. És tudom,érzem,hogy már nem bírja sokáig. Próbálja titkolni de látom rajta. Istenem anya miért vele történik ez?-csak hangos zokogását hallom amelett,hogy a fülem sípol. -Gyere ide kincsem-suttogta Anne és magához szorította Harryt. A szívem összeszorult a mellkasom gyorsan járt fel-le. Könnyeim égették a szememet,remegő lábakkal rohantam fel az emeletre,becsuktam magam mögött az ajtót. Kezem a számra szorítottam,lábam összecsuklott és zokogni kezdtem. Fájdalmat okozok neki.Miattam,úr isten,miattam sír minden este.Friss levegő kell különben elájulok. Remegő kezekkel nyitottam ki az ablakot,nem tudom miért de kimásztam a tetőre. A zokogást nem tudtam abba hagyni,olyan mélyről jött mint még soha. Arcom az égnek emeltem,csillagok ezrei ragyogtak az égen a Hold egészében megvilágította a sötét utcákat. A szellő lágyan cirógatta az arcomat könnyeimet ragacsos csíkká szárítva. Egy fa levelet kezdtem tanulmányozni már kezdett sárgulni és megkeményedni,ezzel is azt akarja bizonyítani,hogy lassan itt a tél. Már egy éve,hogy ismerem Harryt,el sem hiszem,hogy ilyen gyorsan repül az idő. Sajnos túl gyorsan is. Ha lehetne egy kívánságom biztos azt kivánnám,hogy megállíthassam az időt. Zokogásom alább hagyott,már csak a könnyeim folytak.