http://harryisthehitman.tumblr.com/
egy kis történet amit most kezdtem és ami EZT a történetet illeti..hétvégén lesz új rész!:)
2013. november 13., szerda
2013. október 19., szombat
15.Fejezet
-Félek-szorítottam meg a kezét. -Mitől?-nevetett-A szüleim még nem ettek embert.Tudtommal-nevetett tovább.Haza jöttünk,hogy megismerkedjek a szüleivel és mert az orvosom látni akar.Amint itt végeztünk-mármint Londonban-megyünk tovább. Bár nem tudom,hogy hova mert Harry nem árulja el. -És ha nem fognak szeretni?-suttogom a félelemtől.Szívem a torkomban dobog és ha Harry nem szorítaná a kezem valószínüleg már világgá rohantam volna. -Istenem-szembe fordult velem-Téged nem lehet nem szeretni kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra megnyugtatás képpen-Anya megjöttünk-nyitott be Harry az ajtón. Nagy csörömpölés után kivágódott egy ajtó. -Ó Harry-ölelte magához anyukája és apró puszikkal hintette be arcát. -Szia anya-adott ő is puszit arcára. -Jaj Istenem biztos te vagy Ana-engem is szorosan magához ölelt és emiatt szinte minden félelmem elszállt-Pont olyan gyönyörű vagy mint amilyennek Harry elmondott.Engem kérlek szólíts csak Anne-nak-mosolygott és még egyszer megölelt. -Anya nem fójtsd már meg szegényt,még szükségem van rá-erre mind ketten csúnyán néztünk rá. -Gyertek,biztos éhesek vagytok már-Anne megfogta a kezem és a konyhába húzott ahol még ketten voltak.Harry apukákája és a testvére,gondolom. -Harold-kiáltott fel a lány és Harry nyakába ugrott. -Harry nevelő apukája vagyok,Bob-ölelt magához az alacsony,ősz hajú,kicsit pufók férfi. -Anastasia vagyok de szólíts kérlek Ana-nak-mosolyogtam rá. -Ana-mosolygott vissza miközben a nevemet ízlelte. -Szia Ana,végre,hogy megismertelek-ugyan úgy ugrott az én nyakamba is Harry tesója mint az övébe. -Szai,Gemma,igaz?-mosolyogtam,teli mosollyal az arcán bólintott-Harry sokat mesélt már rólad. -Remélem csak jókat-nevetett és azzal a lendülettel bele boxolt mellette álló testvére vállába.
***
-Köszönöm szépen nagyon finom volt-simogattam meg a hasamat miután az utoolsó falatig mindent kiettem a tányérból. -Ki kér egy kis bort?-emelte fel a palackot Anne. -Mi-adta oda a poharainkat Harry. -Ana neked is szabad?-kérdezte idegesen Anne. -Miért ne lehetne neki anya?Ő is ember-kapta fel a vizet Harry.Megszorítottam a kezét és egy puszit nyomtam rá amitől látszólag megnyugodott. -Nyugi szivem anyukád csak jót akart-mosolyogtam rá-Igen,köszönjük.Egy kevés alkoholt szabad innom-mosolyogtam Anne-ra is.
***
Köntösben lépkedtem a lépcsőn egészen a konyháig.Már minden sötét volt csak onnan szivárgott ki egy kis fény. Az ajtó résnyire nyitva volt és mielőtt bementem volna egy bórzasztó hang csapta meg a fülemet.Harry volt az és sírt,utálom ezt a hangot. Fülem az ajtóra tapasztottam. -Úgy félek anya-hüppögött Harry. -Tudom kicsim.Ennyire szereted?-kérdezte Anne. -Még annél is jobban.Tudod neki nem szoktam mondani de minden nap arra gondolok mi lesz velem ha elmegy. Nem fogom túl élni anya,egyszerűen nem tudok élni nélküle. Minden este miután elalszik nézem gyönyörű arcát és sírok. Én,aki sosem sírt,nem bírok ki egy napot sem sírás nélkül. Nem vagyok szerelmes belé,annál sokkal többet érzek,olyat amire nincsenek szavak. És tudom,érzem,hogy már nem bírja sokáig. Próbálja titkolni de látom rajta. Istenem anya miért vele történik ez?-csak hangos zokogását hallom amelett,hogy a fülem sípol. -Gyere ide kincsem-suttogta Anne és magához szorította Harryt. A szívem összeszorult a mellkasom gyorsan járt fel-le. Könnyeim égették a szememet,remegő lábakkal rohantam fel az emeletre,becsuktam magam mögött az ajtót. Kezem a számra szorítottam,lábam összecsuklott és zokogni kezdtem. Fájdalmat okozok neki.Miattam,úr isten,miattam sír minden este.Friss levegő kell különben elájulok. Remegő kezekkel nyitottam ki az ablakot,nem tudom miért de kimásztam a tetőre. A zokogást nem tudtam abba hagyni,olyan mélyről jött mint még soha. Arcom az égnek emeltem,csillagok ezrei ragyogtak az égen a Hold egészében megvilágította a sötét utcákat. A szellő lágyan cirógatta az arcomat könnyeimet ragacsos csíkká szárítva. Egy fa levelet kezdtem tanulmányozni már kezdett sárgulni és megkeményedni,ezzel is azt akarja bizonyítani,hogy lassan itt a tél. Már egy éve,hogy ismerem Harryt,el sem hiszem,hogy ilyen gyorsan repül az idő. Sajnos túl gyorsan is. Ha lehetne egy kívánságom biztos azt kivánnám,hogy megállíthassam az időt. Zokogásom alább hagyott,már csak a könnyeim folytak.
-Félek-szorítottam meg a kezét. -Mitől?-nevetett-A szüleim még nem ettek embert.Tudtommal-nevetett tovább.Haza jöttünk,hogy megismerkedjek a szüleivel és mert az orvosom látni akar.Amint itt végeztünk-mármint Londonban-megyünk tovább. Bár nem tudom,hogy hova mert Harry nem árulja el. -És ha nem fognak szeretni?-suttogom a félelemtől.Szívem a torkomban dobog és ha Harry nem szorítaná a kezem valószínüleg már világgá rohantam volna. -Istenem-szembe fordult velem-Téged nem lehet nem szeretni kicsim-lehelt szüzies csókot ajkaimra megnyugtatás képpen-Anya megjöttünk-nyitott be Harry az ajtón. Nagy csörömpölés után kivágódott egy ajtó. -Ó Harry-ölelte magához anyukája és apró puszikkal hintette be arcát. -Szia anya-adott ő is puszit arcára. -Jaj Istenem biztos te vagy Ana-engem is szorosan magához ölelt és emiatt szinte minden félelmem elszállt-Pont olyan gyönyörű vagy mint amilyennek Harry elmondott.Engem kérlek szólíts csak Anne-nak-mosolygott és még egyszer megölelt. -Anya nem fójtsd már meg szegényt,még szükségem van rá-erre mind ketten csúnyán néztünk rá. -Gyertek,biztos éhesek vagytok már-Anne megfogta a kezem és a konyhába húzott ahol még ketten voltak.Harry apukákája és a testvére,gondolom. -Harold-kiáltott fel a lány és Harry nyakába ugrott. -Harry nevelő apukája vagyok,Bob-ölelt magához az alacsony,ősz hajú,kicsit pufók férfi. -Anastasia vagyok de szólíts kérlek Ana-nak-mosolyogtam rá. -Ana-mosolygott vissza miközben a nevemet ízlelte. -Szia Ana,végre,hogy megismertelek-ugyan úgy ugrott az én nyakamba is Harry tesója mint az övébe. -Szai,Gemma,igaz?-mosolyogtam,teli mosollyal az arcán bólintott-Harry sokat mesélt már rólad. -Remélem csak jókat-nevetett és azzal a lendülettel bele boxolt mellette álló testvére vállába.
***
-Köszönöm szépen nagyon finom volt-simogattam meg a hasamat miután az utoolsó falatig mindent kiettem a tányérból. -Ki kér egy kis bort?-emelte fel a palackot Anne. -Mi-adta oda a poharainkat Harry. -Ana neked is szabad?-kérdezte idegesen Anne. -Miért ne lehetne neki anya?Ő is ember-kapta fel a vizet Harry.Megszorítottam a kezét és egy puszit nyomtam rá amitől látszólag megnyugodott. -Nyugi szivem anyukád csak jót akart-mosolyogtam rá-Igen,köszönjük.Egy kevés alkoholt szabad innom-mosolyogtam Anne-ra is.
***
Köntösben lépkedtem a lépcsőn egészen a konyháig.Már minden sötét volt csak onnan szivárgott ki egy kis fény. Az ajtó résnyire nyitva volt és mielőtt bementem volna egy bórzasztó hang csapta meg a fülemet.Harry volt az és sírt,utálom ezt a hangot. Fülem az ajtóra tapasztottam. -Úgy félek anya-hüppögött Harry. -Tudom kicsim.Ennyire szereted?-kérdezte Anne. -Még annél is jobban.Tudod neki nem szoktam mondani de minden nap arra gondolok mi lesz velem ha elmegy. Nem fogom túl élni anya,egyszerűen nem tudok élni nélküle. Minden este miután elalszik nézem gyönyörű arcát és sírok. Én,aki sosem sírt,nem bírok ki egy napot sem sírás nélkül. Nem vagyok szerelmes belé,annál sokkal többet érzek,olyat amire nincsenek szavak. És tudom,érzem,hogy már nem bírja sokáig. Próbálja titkolni de látom rajta. Istenem anya miért vele történik ez?-csak hangos zokogását hallom amelett,hogy a fülem sípol. -Gyere ide kincsem-suttogta Anne és magához szorította Harryt. A szívem összeszorult a mellkasom gyorsan járt fel-le. Könnyeim égették a szememet,remegő lábakkal rohantam fel az emeletre,becsuktam magam mögött az ajtót. Kezem a számra szorítottam,lábam összecsuklott és zokogni kezdtem. Fájdalmat okozok neki.Miattam,úr isten,miattam sír minden este.Friss levegő kell különben elájulok. Remegő kezekkel nyitottam ki az ablakot,nem tudom miért de kimásztam a tetőre. A zokogást nem tudtam abba hagyni,olyan mélyről jött mint még soha. Arcom az égnek emeltem,csillagok ezrei ragyogtak az égen a Hold egészében megvilágította a sötét utcákat. A szellő lágyan cirógatta az arcomat könnyeimet ragacsos csíkká szárítva. Egy fa levelet kezdtem tanulmányozni már kezdett sárgulni és megkeményedni,ezzel is azt akarja bizonyítani,hogy lassan itt a tél. Már egy éve,hogy ismerem Harryt,el sem hiszem,hogy ilyen gyorsan repül az idő. Sajnos túl gyorsan is. Ha lehetne egy kívánságom biztos azt kivánnám,hogy megállíthassam az időt. Zokogásom alább hagyott,már csak a könnyeim folytak.
2013. augusztus 24., szombat
14.Fejezet
Két hideg kéz fonódott forró bőrömhöz,szemeimet megtöröltem és arrébb álltam,hogy Harryt is érje a víz. Göndör haja pillanatok alatt lelapult és az arcába tapadt. Kuncogva fésültem arrébb,hogy láthassam gyönyörű szemeit.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá.
-Arra gondoltam,hogy kicsónakázunk a partra és búvárkodunk egyet-mondta miközben szappant nymott a kezébe és elkezdett mosdatni.
-Partra?-értetlenkedtem.
-Igen,nem messze innen van egy kis sziget-mosolygott.
-Inkább ne...-tiltakoztam.
-Mi?Miért?-egy pillanatra abba hagyta a mosdatásom de utána folytatta.
-Nem szeretek búvárkodni-mondtam ki az első hazugságot ami az eszembe jutott.
-Búvárkodtál már?-sejtelmesen nézett rám.
-Nem és nem is fogok-rántottam meg a vállam.
-Mié..várjunk csak!Tudsz úszni?-húzta össze szemeit és szája szélén mosoly bujkált.
-Én? Pff..persze,hogy tudok-hangom hamiskás volt.
-Nem,nem tudsz-nevetett.
-Hagyjál-karba fontam a kezem és úgy duzzogtam.
-Megtanítalak-még mindig nevetett de abba hagyta,hogy megcsókolhasson.Kezem a hajába csúszott,végig simitott a gerincemen majd a fenekembe markolt. Nyögve kulcsoltam lábaimat derekára miközben a hideg csempének nyomott.
***
-Nem akarom-tiltakoztam.
-Ugyan már,Ana a derekadig ér a víz és amúgy is foglak-felém nyújtotta a kezét amit én vonakodva de elfogadtam-Feküdj hassal a tenyeremre-furán néztem rá de tettem amit mond-Most csapkodj a lábaddal és körözz a kezeddel.Ne úgy-nevetett-Malom körzéssel.
-Ne nevess ki-szóltam rá és folytattam. Már egész jól ment bár szerintem nem én csináltam jól csupán Harry.
-Most csináld egyedül.
-Mi?El ne engedj Harry!-kiabáltam de már késő volt,elengedett. Pár csapásnyi után egy liter tengervizet nyelve süllyedtem el. Kapálóztam és próbáltam a felszínre jutni de nem ment. Harry ragadott ki a vízből és szorított magához. Köhögve kapkodtam az éltető levegő után.
-Bocsánat-suttogta Harry és nekem csak arra volt erőm,hogy megsimogassam a hátát.
-Semmi baj legalább megpróbáltam-köhögtem még mindig.
***
-Ana,kicsim hozzak valamit?-hátamat simogatta miközben a wc fölött gubbasztottam.
-Egy pohár víz jól esne-csak suttogni tudtam annyira ki volt száradva a torkom.
-Máris hozom-puszit nyomott homlokomra és elsietett. Egy újabb rosszul létes este,utálom szegény Harry sem tud pihenni. Bármennyire próbálom rávenni,hogy menjen aludni nem megy,szerinte mellettem a helye-Tessék-adott oda egy pohár vizet és két fehér bogyót-Ezt az orvos írta fel ilyen esetekre.
-Köszönöm-erőtlenül mosolyogtam rá. A bogyókat a nyelvemre helyeztem és a friss vízzel leöblítettem.
***
A meleg ver,fáj a fejem és hányingerem van. Napról.napra rosszabbul vagyok de nem akarom mondani Harrynek. Most először érzem közelinek a halált már szinte kézzel tapintható. A kaszás itt áll felettem a hatalmas sarlójával. Mondjuk nem panaszkodhatok hisz az orvosok adatai szerint már fél éve hallottnak kéne lennem. Kedves,nem? Szerintük Harry az aki még életben tart ő az én gyógyszerem és ez igaz is. Ha ő nem lenne...
Nem küzdenék minden nap,hogy tovább vele legyek,már rég feladtam volna. Mindent csak neki köszönhetek.
-Min gondolkodsz?-suttogta a fülembe.
-Köszönöm-nem fordultam felé csak meredtem ki az ablakon.
-Ugyan mit?-hangja mosolygós volt,szembe fordultam vele.
-Hogy megmentetted az életem-suttogtam,szemei elkerekedtek,két kezébe fogta az arcomat és letörölte a kósza könnycseppeket.
-Ana-suttogta és magához ölelt arcom a mellkasába fúrtam-Ana,Ana,Ana-fejem búbját puszilgatta-Szeretlek-ismételgette.
Két hideg kéz fonódott forró bőrömhöz,szemeimet megtöröltem és arrébb álltam,hogy Harryt is érje a víz. Göndör haja pillanatok alatt lelapult és az arcába tapadt. Kuncogva fésültem arrébb,hogy láthassam gyönyörű szemeit.
-Mit csinálunk ma?-mosolyogtam rá.
-Arra gondoltam,hogy kicsónakázunk a partra és búvárkodunk egyet-mondta miközben szappant nymott a kezébe és elkezdett mosdatni.
-Partra?-értetlenkedtem.
-Igen,nem messze innen van egy kis sziget-mosolygott.
-Inkább ne...-tiltakoztam.
-Mi?Miért?-egy pillanatra abba hagyta a mosdatásom de utána folytatta.
-Nem szeretek búvárkodni-mondtam ki az első hazugságot ami az eszembe jutott.
-Búvárkodtál már?-sejtelmesen nézett rám.
-Nem és nem is fogok-rántottam meg a vállam.
-Mié..várjunk csak!Tudsz úszni?-húzta össze szemeit és szája szélén mosoly bujkált.
-Én? Pff..persze,hogy tudok-hangom hamiskás volt.
-Nem,nem tudsz-nevetett.
-Hagyjál-karba fontam a kezem és úgy duzzogtam.
-Megtanítalak-még mindig nevetett de abba hagyta,hogy megcsókolhasson.Kezem a hajába csúszott,végig simitott a gerincemen majd a fenekembe markolt. Nyögve kulcsoltam lábaimat derekára miközben a hideg csempének nyomott.
***
-Nem akarom-tiltakoztam.
-Ugyan már,Ana a derekadig ér a víz és amúgy is foglak-felém nyújtotta a kezét amit én vonakodva de elfogadtam-Feküdj hassal a tenyeremre-furán néztem rá de tettem amit mond-Most csapkodj a lábaddal és körözz a kezeddel.Ne úgy-nevetett-Malom körzéssel.
-Ne nevess ki-szóltam rá és folytattam. Már egész jól ment bár szerintem nem én csináltam jól csupán Harry.
-Most csináld egyedül.
-Mi?El ne engedj Harry!-kiabáltam de már késő volt,elengedett. Pár csapásnyi után egy liter tengervizet nyelve süllyedtem el. Kapálóztam és próbáltam a felszínre jutni de nem ment. Harry ragadott ki a vízből és szorított magához. Köhögve kapkodtam az éltető levegő után.
-Bocsánat-suttogta Harry és nekem csak arra volt erőm,hogy megsimogassam a hátát.
-Semmi baj legalább megpróbáltam-köhögtem még mindig.
***
-Ana,kicsim hozzak valamit?-hátamat simogatta miközben a wc fölött gubbasztottam.
-Egy pohár víz jól esne-csak suttogni tudtam annyira ki volt száradva a torkom.
-Máris hozom-puszit nyomott homlokomra és elsietett. Egy újabb rosszul létes este,utálom szegény Harry sem tud pihenni. Bármennyire próbálom rávenni,hogy menjen aludni nem megy,szerinte mellettem a helye-Tessék-adott oda egy pohár vizet és két fehér bogyót-Ezt az orvos írta fel ilyen esetekre.
-Köszönöm-erőtlenül mosolyogtam rá. A bogyókat a nyelvemre helyeztem és a friss vízzel leöblítettem.
***
A meleg ver,fáj a fejem és hányingerem van. Napról.napra rosszabbul vagyok de nem akarom mondani Harrynek. Most először érzem közelinek a halált már szinte kézzel tapintható. A kaszás itt áll felettem a hatalmas sarlójával. Mondjuk nem panaszkodhatok hisz az orvosok adatai szerint már fél éve hallottnak kéne lennem. Kedves,nem? Szerintük Harry az aki még életben tart ő az én gyógyszerem és ez igaz is. Ha ő nem lenne...
Nem küzdenék minden nap,hogy tovább vele legyek,már rég feladtam volna. Mindent csak neki köszönhetek.
-Min gondolkodsz?-suttogta a fülembe.
-Köszönöm-nem fordultam felé csak meredtem ki az ablakon.
-Ugyan mit?-hangja mosolygós volt,szembe fordultam vele.
-Hogy megmentetted az életem-suttogtam,szemei elkerekedtek,két kezébe fogta az arcomat és letörölte a kósza könnycseppeket.
-Ana-suttogta és magához ölelt arcom a mellkasába fúrtam-Ana,Ana,Ana-fejem búbját puszilgatta-Szeretlek-ismételgette.
2013. július 17., szerda
13.Fejezet
-Alszol kicsim?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Harry?-fordultam gyorsan a hang irányába.
-Tudod,hogy megijesztettél?-iderohant hozzám és a védelmező karjaiba zárt.Eltoltam magamtól és az arcát kezdtem el tapogatni.
-Te élsz?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát persze.Miért ne élnék?-zavartan nézett rám.
-Nem voltál itt-suttogtam-Azt hittem csal álmodtalak-rántottam meg a vállam.
-Oh Ana-szorosan magához ölelt és megcsókolt-Az orvossal kellett beszélnem-suttogta-Igérem,soha többet nem hagylak itt.Annyira féltem-hangja alig volt hallható.
-Harry-még erősebben szorítottam magamhoz és apró pusziikat nyomtam az arcára és a hajába-Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem-éreztem ahogyan kicsit elmosolyodik.Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit.
-Soha ne hagyj el-hangja tele volt fájdalommal,mérhetetlen fájdalommal. Szemembe könnyek gyűltek,s ahogy lehunytam szemeimet végig folytak arcomon.
-Soha nem hagylak el-suttogtam.
***
Szemeimet egy kendő takarta el,de még így is éreztem a tenger sós illatát. Papucsom megtelt a puha,finom homokkal,amint a parton végig sétáltunk.
-Lépj-utasított Harry. Bal lábam egy fa talajon ért földet-Mindjárt ott vagyunk-hangja szinte dalolt a boldogságtól amin kuncognom kellett.
-Ó,basszus-valami csattant a földön. Harry elengedte a kezem,hogy lehajolhasson érte. Én is lehajtottam a fejem,bár nem tudom miért,hisz úgysem látom. Éreztem,ahogy Harry megemelkedik aztán egy éles fájdalom nyílalt a homlokomba. Harry is feljajdult és a hangokból ítélve el is esett.
-Lefejeltél te barom-kezem a homlokomra szorítottam-Jól vagy?-nevettem és leguggolva próbáltam kitapogatni,hogy hol is lehet. Önkénytelenül is felsikítottam amikor az ölébe húzott. Fejemről levette a kendőt így láthattam,hogy egy hatalmas lila dudor díszíti a homlokát. Annyira aranyos volt és vicces,hogy hangos nevetésben törtem ki.
-Te kinevetsz?-durcizott be.
-Annyira aranyos vagy-nevettem még mindig-Nagyon fáj?-próbáltam lehiggadni.
-Igen,baromi kemény a koponyád-fonta keresztbe a karjait.
-Had adjak rá egy gyógypuszit-mosolyogtam rá.
-Ez a minimum-erre ismét felnevettem és egy gyengéd puszit nyomtam a sebre.
-Jobb?-néztem gyönyörű szemeibe.Megrázta a fejét és az arcára mutatott-Most?-kérdeztem miután teljesítettem a kérését.
-Picit-motyogta.Közelebb hajoltam és egy csókot nyomtam ajkaira. Nyelve bebocsájtást nyert a számba ahol vad táncot járt.
-És most?-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Már azt sem tudom mi történt-mosolygott.
-Lökött vagy-nevettem el magam.
-A te lökötted-mosolya szégyenlős lett.
-Az enyém-suttogtam.
***
-Tudsz vitorlázni?-tátott szájjal meredtem az előttem álló hatalmas vitorláshajóra.
-Igen,a családomé ez a hajó.Amikor kicsi voltam mindig vitorláztunk és nagyon megtetszett-mosolya felhőtlen,boldog volt. Szeme csillogott az izgalomtól,engem pedig büszkeség töltött el,hogy a férjem ehhez is ért-Vitorláztál már,Ana?-nézett rám.Félénken megráztam a fejem.
-Megtanítasz?-suttogtam.
-De meg ám-bólogatott helyeslően-Gyere-kezét nyújtotta és felsegített a hajóra. Kinyitott előttem egy ajtót nekem pedig elállt a lélegzetem. Halványan lakkozott fapadló fedte a hajó alját. Kis konyhasziget díszelgett fehér szekrényekkel. Bőr,félkör ülőke vette körbe a szintén halvány fa asztalt. Egy újabb ajtót nyitott ki előttem.Egy kis szoba volt amiben mindössze egy fekete huzattal leterített kerek ágy volt.
-Na,hogy tetszik?-kérdezte félénken.
-Gyönyörű-szembe fordultam vele és megcsókoltam-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam rá.
***
-Húzd meg.Most!-adta ki Harry a parancsot,én meg tettem amit kér. Az árboc lassan megemelkedett,Harry idejött és egy hármas csomóval megkötötte-Akarsz kormányozni?-mosolygott rám.
-Nem,csak elrontanám-sarkam a padlóba nyomtam amint elkezdett húzni. Leült a kormány előtti székbe engem pedig maga elé állított-Gyerünk kicsim,markolj rá-úgy suttogta a fülembe,mintha nem a kormányról vagy a vitorláról beszélne. Egész testem beleborzongott és automatikusan tettem amit mond.
-Így jó?-suttogtam lecsukott szemekkel.
-Tökéletes-apró puszit nyomott fülem mögé.Kezét az enyémre szorította és lassan elkezdte kormányozni a hajót.
***
A hajóorrból csodáltam a naplementét. Az egész horizont narancssárgában úszott. A hajó orra sávot vágott magának a vizen,hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát. Lágy szellő simogatta az arcomat,sós illat töltötte be az orromat. Egy kéz fonódott a derekamra,göndör fürtök csiklandozták az arcomat,ahogyan fejét a vállamra hajtotta. Összekulcsolt kezemet tenyerébe fogta,lehunytam szemeimet és csak élveztem a pillanatot.
-Gyönyörű-suttogtam még mindig csukott szemmel.
-Igen,gyönyörű-apró puszit nyomott fülem mögé,majd államra és végül a szám sarkába.Jobb kezemmel megsimítottam az arcát és felé fordulva megcsókoltam.
-Ugye tudod,hogy te vagy a mindenem?-suttogta az ajkaimba.Szavaira elváltam tőle és ismét a lemenő nap felé meredtem. Nehéz volt ezt hallanom,fájt. Nem tudom feldolgozni szavait. Hogy lehet az,hogy mindjárt meghalok valakinek mégis a mindent jelentem? Hogy lehet? Hogy lehet egyáltalán szeretni engem? Könny marta a szememet,lassan végig folyt arcomon és a tengerbe hullott-Hé-Harry állam alá csúsztatta tenyerét és maga felé fordított. Lecsókolta könnyeimet,homlokát az enyémnek döntötte-Igenis te vagy nekem a minden.Hidd el-suttogta.Kezem a nyakába akasztottam,arcom a nyakába fúrtam és zokogni kezdtem. Képtelen vagyok itt hagyni őt,nem is a haláltól félek.Attól félek,hogy Harryvel mi lesz.
-Sajnálom-szipogtam.
-Ugyan mit?-csókolt bele a hajamba.
-Hogy folyton csak bőgök és hisztizek.Biztos már nagyon idegesít-ráztam a fejem.Vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett.
-Szeretlek,ilyen egyszerű.Nem idegesítesz soha és nem is fogsz. És ne feledd mindig melletted állok,mert ez a dolgom.Szeretlek-először megcsókolta a gyűrűmet,majd ajkaimra tapadt.
-Szeretlek Harry-suttogtam ajkaiba és könnyeim ismét potyogni kezdtek.
***
Fejem Harry egyenletesen mozgó mellkasán pihent. A nap sugarai lágyan bevilágították a kabint. Orrom mellkasába fúrtam és beszippantottam finom illatát. Lassan kibújtam karjaiból és türcsimet kerestem. Harry motyogott valamit és nyugtalanul forgolódott. Egy párnát szorított mellkasához és látszólag megnyugodott-"Ana"-motyogta és egy puszit nyomott a párnára. A szívem megolvadt és ezerrel vert a mellkasomban.
-Alszol kicsim?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Harry?-fordultam gyorsan a hang irányába.
-Tudod,hogy megijesztettél?-iderohant hozzám és a védelmező karjaiba zárt.Eltoltam magamtól és az arcát kezdtem el tapogatni.
-Te élsz?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát persze.Miért ne élnék?-zavartan nézett rám.
-Nem voltál itt-suttogtam-Azt hittem csal álmodtalak-rántottam meg a vállam.
-Oh Ana-szorosan magához ölelt és megcsókolt-Az orvossal kellett beszélnem-suttogta-Igérem,soha többet nem hagylak itt.Annyira féltem-hangja alig volt hallható.
-Harry-még erősebben szorítottam magamhoz és apró pusziikat nyomtam az arcára és a hajába-Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem-éreztem ahogyan kicsit elmosolyodik.Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit.
-Soha ne hagyj el-hangja tele volt fájdalommal,mérhetetlen fájdalommal. Szemembe könnyek gyűltek,s ahogy lehunytam szemeimet végig folytak arcomon.
-Soha nem hagylak el-suttogtam.
***
Szemeimet egy kendő takarta el,de még így is éreztem a tenger sós illatát. Papucsom megtelt a puha,finom homokkal,amint a parton végig sétáltunk.
-Lépj-utasított Harry. Bal lábam egy fa talajon ért földet-Mindjárt ott vagyunk-hangja szinte dalolt a boldogságtól amin kuncognom kellett.
-Ó,basszus-valami csattant a földön. Harry elengedte a kezem,hogy lehajolhasson érte. Én is lehajtottam a fejem,bár nem tudom miért,hisz úgysem látom. Éreztem,ahogy Harry megemelkedik aztán egy éles fájdalom nyílalt a homlokomba. Harry is feljajdult és a hangokból ítélve el is esett.
-Lefejeltél te barom-kezem a homlokomra szorítottam-Jól vagy?-nevettem és leguggolva próbáltam kitapogatni,hogy hol is lehet. Önkénytelenül is felsikítottam amikor az ölébe húzott. Fejemről levette a kendőt így láthattam,hogy egy hatalmas lila dudor díszíti a homlokát. Annyira aranyos volt és vicces,hogy hangos nevetésben törtem ki.
-Te kinevetsz?-durcizott be.
-Annyira aranyos vagy-nevettem még mindig-Nagyon fáj?-próbáltam lehiggadni.
-Igen,baromi kemény a koponyád-fonta keresztbe a karjait.
-Had adjak rá egy gyógypuszit-mosolyogtam rá.
-Ez a minimum-erre ismét felnevettem és egy gyengéd puszit nyomtam a sebre.
-Jobb?-néztem gyönyörű szemeibe.Megrázta a fejét és az arcára mutatott-Most?-kérdeztem miután teljesítettem a kérését.
-Picit-motyogta.Közelebb hajoltam és egy csókot nyomtam ajkaira. Nyelve bebocsájtást nyert a számba ahol vad táncot járt.
-És most?-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Már azt sem tudom mi történt-mosolygott.
-Lökött vagy-nevettem el magam.
-A te lökötted-mosolya szégyenlős lett.
-Az enyém-suttogtam.
***
-Tudsz vitorlázni?-tátott szájjal meredtem az előttem álló hatalmas vitorláshajóra.
-Igen,a családomé ez a hajó.Amikor kicsi voltam mindig vitorláztunk és nagyon megtetszett-mosolya felhőtlen,boldog volt. Szeme csillogott az izgalomtól,engem pedig büszkeség töltött el,hogy a férjem ehhez is ért-Vitorláztál már,Ana?-nézett rám.Félénken megráztam a fejem.
-Megtanítasz?-suttogtam.
-De meg ám-bólogatott helyeslően-Gyere-kezét nyújtotta és felsegített a hajóra. Kinyitott előttem egy ajtót nekem pedig elállt a lélegzetem. Halványan lakkozott fapadló fedte a hajó alját. Kis konyhasziget díszelgett fehér szekrényekkel. Bőr,félkör ülőke vette körbe a szintén halvány fa asztalt. Egy újabb ajtót nyitott ki előttem.Egy kis szoba volt amiben mindössze egy fekete huzattal leterített kerek ágy volt.
-Na,hogy tetszik?-kérdezte félénken.
-Gyönyörű-szembe fordultam vele és megcsókoltam-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam rá.
***
-Húzd meg.Most!-adta ki Harry a parancsot,én meg tettem amit kér. Az árboc lassan megemelkedett,Harry idejött és egy hármas csomóval megkötötte-Akarsz kormányozni?-mosolygott rám.
-Nem,csak elrontanám-sarkam a padlóba nyomtam amint elkezdett húzni. Leült a kormány előtti székbe engem pedig maga elé állított-Gyerünk kicsim,markolj rá-úgy suttogta a fülembe,mintha nem a kormányról vagy a vitorláról beszélne. Egész testem beleborzongott és automatikusan tettem amit mond.
-Így jó?-suttogtam lecsukott szemekkel.
-Tökéletes-apró puszit nyomott fülem mögé.Kezét az enyémre szorította és lassan elkezdte kormányozni a hajót.
***
A hajóorrból csodáltam a naplementét. Az egész horizont narancssárgában úszott. A hajó orra sávot vágott magának a vizen,hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát. Lágy szellő simogatta az arcomat,sós illat töltötte be az orromat. Egy kéz fonódott a derekamra,göndör fürtök csiklandozták az arcomat,ahogyan fejét a vállamra hajtotta. Összekulcsolt kezemet tenyerébe fogta,lehunytam szemeimet és csak élveztem a pillanatot.
-Gyönyörű-suttogtam még mindig csukott szemmel.
-Igen,gyönyörű-apró puszit nyomott fülem mögé,majd államra és végül a szám sarkába.Jobb kezemmel megsimítottam az arcát és felé fordulva megcsókoltam.
-Ugye tudod,hogy te vagy a mindenem?-suttogta az ajkaimba.Szavaira elváltam tőle és ismét a lemenő nap felé meredtem. Nehéz volt ezt hallanom,fájt. Nem tudom feldolgozni szavait. Hogy lehet az,hogy mindjárt meghalok valakinek mégis a mindent jelentem? Hogy lehet? Hogy lehet egyáltalán szeretni engem? Könny marta a szememet,lassan végig folyt arcomon és a tengerbe hullott-Hé-Harry állam alá csúsztatta tenyerét és maga felé fordított. Lecsókolta könnyeimet,homlokát az enyémnek döntötte-Igenis te vagy nekem a minden.Hidd el-suttogta.Kezem a nyakába akasztottam,arcom a nyakába fúrtam és zokogni kezdtem. Képtelen vagyok itt hagyni őt,nem is a haláltól félek.Attól félek,hogy Harryvel mi lesz.
-Sajnálom-szipogtam.
-Ugyan mit?-csókolt bele a hajamba.
-Hogy folyton csak bőgök és hisztizek.Biztos már nagyon idegesít-ráztam a fejem.Vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett.
-Szeretlek,ilyen egyszerű.Nem idegesítesz soha és nem is fogsz. És ne feledd mindig melletted állok,mert ez a dolgom.Szeretlek-először megcsókolta a gyűrűmet,majd ajkaimra tapadt.
-Szeretlek Harry-suttogtam ajkaiba és könnyeim ismét potyogni kezdtek.
***
Fejem Harry egyenletesen mozgó mellkasán pihent. A nap sugarai lágyan bevilágították a kabint. Orrom mellkasába fúrtam és beszippantottam finom illatát. Lassan kibújtam karjaiból és türcsimet kerestem. Harry motyogott valamit és nyugtalanul forgolódott. Egy párnát szorított mellkasához és látszólag megnyugodott-"Ana"-motyogta és egy puszit nyomott a párnára. A szívem megolvadt és ezerrel vert a mellkasomban.
2013. június 17., hétfő
12.Fejezet
-Mikor kezdődik már?-rángattam Harry karját.
-Nyugi kicsim-kuncogott-Látsz?-nézett rám.
-Nem nagyon-hajtottam le a fejem.Harry leguggolt én pedig értetlenül néztem rá.
-Ülj a nyakamba-mosolygott rám.
-Neem...nem bírsz el-tiltakoztam.
-Ana,ne legyél buta.Gyere-nyújtotta a kezét amit vonakodva elfogadtam.Jobb lábam átvetettem vállán így ő megemelkedett és most már láttam mindent.Rajtunk kívül még rengeteg ember várta,hogy a zene felszólaljon.
***
Kezeimet a magasba nyújtottam,fejemet az égnek emeltem.Lehunyt szemekkel élveztem ahogyan a zene lüktet ereimben. Minden porcikámat átjárta a vad ritmus,teljesen magával ragadott az érzés. Rossz még csak bele gondolni is,hogy valaki nem hallja.Hisz mi is a zene?Maga a létezése is csodás dolog,mondhatni maga a csoda. Az érzések és a gondolatok között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan dolog,mely segít az érzéseink kifejezésében. A gondolatokban melyeket szavakban kifejezni nem tudjuk.
***
-Tetszett Ana?-szorította meg a még mindig nyakában lévő combom.
-Nagyon,ahogyan a zene lüktetett az ereimben.Ahogyan átjárt a ritmus.Egyszerűen imádtam,köszönöm-apró puszit nyomtam fürtjeibe,s kezemmel tovább markoltam.
-Gondoltam-nevetett.
-Most miért?-kezem a mellkasom elé fontam.
-Ahogyan ábrándoztál és énekeltél a nyakamban-kuncogott-Imádtam,hogy ilyen boldognak látlak-elkezdte simogatni a lábam.
-Ez csakis miattad van-suttogtam és egy újabb puszit nyomtam a feje búbjára.
***
Tüdőmből egy kétségbeesett köhögés szökött fel. Hirtelen felültem az ágyban és próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésemet. A levegő viszont csak szökött ki és nem jutott be.
-Harry-kezdtem el lökdösni.Szemei egyből kipattantak fuldokló látványom miatt.
-Ana,Ana-simogatta a hátam.
-Vigyél.....be....a......kórházba-nyögtem ki a szavakat.
***
-Kérem uram,ide nem jöhet be-veszekedett egy nővér Harryvel.
-De ő a feleségem-ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam. A fülem sípolni kezdett a szoba pedig forogni,szemeim elnehezedtek és bármennyire is próbáltam nyitva tartani,nem ment. Minden elsötétült.Az a fránya sötétség,mely oly csöndes és oly nyugodt,hogy az már ijesztő. Nem,ez nem a halál.Itt már jártam korábban. Ez csak egy köztes átmenet ahol döntenek a sorsodról,itt csak két irány van. Élet vagy Halál. Érzem,hogy ez még nem az én időm,tudom,hogy még tennem kell.
***
Ismét az a monoton hang amit már úgy ismerek,a gépek hangos morajára kell ismét kelnem. A fehér falra vetődő nap sugarai erősen bántják a szememet. Csövek hada lóg ki a számból s a kezemből. Minden olyan mint régen. Vagy? Csak álmodtam volna? Nem is létezik Harry? Vajon csak az agyam szüleménye volt? Kétségbeesetten kapkodom a fejem ide-oda,de semmi. A szoba üres és kietlen. Érzem ahogy a könnyek mardossák a szemem. Legszívesebben zokognék de a lélegeztető miatt nem tudok. Hogy lehet ez? Meddig aludtam,hogy ilyen sokat aludtam? De hisz olyan valósnak tűnt. A göndör fürtjei, a rózsaszín telt ajkai,gyengéd érintései.....hogy lehet,hogy ilyen valós volt? Figyelmem az ajtóra terelődött,amin egy nővér sétált be. Tehát tényleg csak egy álom volt..
-Jó reggelt Ana-mosolygott,mire csak biccentettem-Kiveszem a lélegeztetőt,rendben?-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm-suttogtam amint megszabadultam a készüléktől.
-Ugyan kedvesem-mosolygott-Igyon sokat,kivan száradva-amint elhagyta a szobát a fal felé fordultam és végre zokoghattam.Az ajtó ismét kinyílt de nem is foglalkoztam vele.
-Mikor kezdődik már?-rángattam Harry karját.
-Nyugi kicsim-kuncogott-Látsz?-nézett rám.
-Nem nagyon-hajtottam le a fejem.Harry leguggolt én pedig értetlenül néztem rá.
-Ülj a nyakamba-mosolygott rám.
-Neem...nem bírsz el-tiltakoztam.
-Ana,ne legyél buta.Gyere-nyújtotta a kezét amit vonakodva elfogadtam.Jobb lábam átvetettem vállán így ő megemelkedett és most már láttam mindent.Rajtunk kívül még rengeteg ember várta,hogy a zene felszólaljon.
***
Kezeimet a magasba nyújtottam,fejemet az égnek emeltem.Lehunyt szemekkel élveztem ahogyan a zene lüktet ereimben. Minden porcikámat átjárta a vad ritmus,teljesen magával ragadott az érzés. Rossz még csak bele gondolni is,hogy valaki nem hallja.Hisz mi is a zene?Maga a létezése is csodás dolog,mondhatni maga a csoda. Az érzések és a gondolatok között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan dolog,mely segít az érzéseink kifejezésében. A gondolatokban melyeket szavakban kifejezni nem tudjuk.
***
-Tetszett Ana?-szorította meg a még mindig nyakában lévő combom.
-Nagyon,ahogyan a zene lüktetett az ereimben.Ahogyan átjárt a ritmus.Egyszerűen imádtam,köszönöm-apró puszit nyomtam fürtjeibe,s kezemmel tovább markoltam.
-Gondoltam-nevetett.
-Most miért?-kezem a mellkasom elé fontam.
-Ahogyan ábrándoztál és énekeltél a nyakamban-kuncogott-Imádtam,hogy ilyen boldognak látlak-elkezdte simogatni a lábam.
-Ez csakis miattad van-suttogtam és egy újabb puszit nyomtam a feje búbjára.
***
Tüdőmből egy kétségbeesett köhögés szökött fel. Hirtelen felültem az ágyban és próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésemet. A levegő viszont csak szökött ki és nem jutott be.
-Harry-kezdtem el lökdösni.Szemei egyből kipattantak fuldokló látványom miatt.
-Ana,Ana-simogatta a hátam.
-Vigyél.....be....a......kórházba-nyögtem ki a szavakat.
***
-Kérem uram,ide nem jöhet be-veszekedett egy nővér Harryvel.
-De ő a feleségem-ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam. A fülem sípolni kezdett a szoba pedig forogni,szemeim elnehezedtek és bármennyire is próbáltam nyitva tartani,nem ment. Minden elsötétült.Az a fránya sötétség,mely oly csöndes és oly nyugodt,hogy az már ijesztő. Nem,ez nem a halál.Itt már jártam korábban. Ez csak egy köztes átmenet ahol döntenek a sorsodról,itt csak két irány van. Élet vagy Halál. Érzem,hogy ez még nem az én időm,tudom,hogy még tennem kell.
***
Ismét az a monoton hang amit már úgy ismerek,a gépek hangos morajára kell ismét kelnem. A fehér falra vetődő nap sugarai erősen bántják a szememet. Csövek hada lóg ki a számból s a kezemből. Minden olyan mint régen. Vagy? Csak álmodtam volna? Nem is létezik Harry? Vajon csak az agyam szüleménye volt? Kétségbeesetten kapkodom a fejem ide-oda,de semmi. A szoba üres és kietlen. Érzem ahogy a könnyek mardossák a szemem. Legszívesebben zokognék de a lélegeztető miatt nem tudok. Hogy lehet ez? Meddig aludtam,hogy ilyen sokat aludtam? De hisz olyan valósnak tűnt. A göndör fürtjei, a rózsaszín telt ajkai,gyengéd érintései.....hogy lehet,hogy ilyen valós volt? Figyelmem az ajtóra terelődött,amin egy nővér sétált be. Tehát tényleg csak egy álom volt..
-Jó reggelt Ana-mosolygott,mire csak biccentettem-Kiveszem a lélegeztetőt,rendben?-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm-suttogtam amint megszabadultam a készüléktől.
-Ugyan kedvesem-mosolygott-Igyon sokat,kivan száradva-amint elhagyta a szobát a fal felé fordultam és végre zokoghattam.Az ajtó ismét kinyílt de nem is foglalkoztam vele.
2013. május 25., szombat
11.Fejezet
Amilyen gyórsan csak tudtam kipattantam az ágyból és a mosdóba siettem.Az ülőkét gyórsan felcsaptam és már jött is ki belőlem a napi adag,végig marta az egész torkom és a számat. Egy papír darabbal megtöröltem a számat és visszaindultam a hálóba.Fölöslegesen ugyanis félúton kénytelen voltam ismét visszarohanni.
***
A mosdó mellett gubbasztva Harry gyönyörű arcát tanulmányoztam ahogyan megvilágítják a szobába beszűrődő Hold sugarai.
-Istenem mivel érdemeltem ki ezt a csodát?-tettem fel hangosan a kérdést-Azért csinálod,hogy enyhítsd a lelked amiatt,hogy meg fogsz ölni?Ha?-kezdtem el sírni-Tudom,hogy ez az élet rendje de miért?Miért pont én?Mi rosszat tettem ellened?És őt,őt miért bünteted?Ő mi rosszat tett?Tudod,hogy ha meghalok összefog törni.Akkor miért teszed?-összetörtem.Ismét....képtelen voltam abba hagyni a zokogást.A földre zuhantam és amilyen kicsire csak tudtam összekuporodtam.
-Ana-rohant be Harry és az ölébe kapva sietett be a hálóba ahol az ágyra leülve az ölében tartott-Cssss,kicsim,itt vagyok,nem lesz semmi baj-hintáztatott előre-hátra s a hátamat simogatta-Nincs semmi baj.ismételgette.Lassan lenyugodtam Harry óvó karjaiban.
-Sajnálom,nem akartam így kiakadni-suttogtam a nyakába.Ujjait finoman a karomba nyomta és eltólt magától,hogy a szemembe nézhessen.
-Ne kérj bocsánatot-suttogta-Itt vagyok neked és itt is leszek....örökre-hangja elcsuklott és szemeit összeszorította. Utáltam,hogy ezt váltom ki belőle.
-Harry kérlek ne-arcát két kezembe fogtam-Utálom,hogy ezt váltom ki belőled-suttogtam-Nekem ez nagyon fáj-homlokom az övének döntöttem.
-Sajnálom,nem akarom,hogy miattam fájjon.Mindig csak fájdalmat okozok neked-csóválta a fejét.
-Nem Harry,ez nem igaz-ujjainkat összekulcsoltam-Hisz-felnevettem-Nézz körül.Nézd mit csináltál azért,hogy boldog legyek.Nézd a gyűrüt.Nézz csak rám.-suttogtam és rám kapta a tekintetét-Ilyen boldog még soha nem voltam. Igen,nemsokára megfogok halni,de úgy,hogy boldog voltam.Mindig attól rettegtem,hogy úgy fogok távozni,hogy nem voltam sehol,hogy nem voltam szerelmes,.....hogy nem éltem.De jöttél te aki megadott nekem mindent amire vágytam.....sőt,mégg többet is.Hisz te nekem adtad a szíved,lelked,mindened amid volt és én ezt soha nem fogom tudni meghálálni-mosolyogtam rá miközben könnyeim végigszántottak arcomon.
-Ana-suttogta-Szeretlek,szerelmes vagyok beléd.Te vagy a mindenem-úgy csókolt meg mint még soha.Szerelemmel,hálával,gyengédséggel,összetartással.
***
-Istenem Harry úgy izgulok-ugrándoztam az utcán.
-Nyugi-nevetett-Ez csak egy koncert-puszilta meg az arcom.
-Tudom,de akkor is ahw-ugrándoztam tovább,mire csak egy hangos nevetéssel reagált.
"-Ana,kicsim voltál már koncerten?-kérdezte Harry miközben rajta feküdtem és a fürtjeit birizgáltam.
-Umm-doromboltam mellkasába-Te?-kérdeztem halkan.
-Sok koncerten voltam már-éreztem ahogyan mosolyog.
-Én is akartam már csak valahogy sosem jött össze-rántottam meg a vállam
***
-Harry-sikítottam fel-Tényleg vettél egy fesztivál jegyet?-ugrándoztam össze-vissza.
-Igen de csak egy napos-mosolygott félénken.
-Imádom,imádom,imádom-ugrottam a nyakába,mire nevetve megpörgetette a levegőben és egy cuppanós puszit adott az arcomra."
Utálom ezt csinálni de a kövi részt MINIMUM 2 komi után hozom
2013. május 3., péntek
10.Fejezet
*FIGYELEM a részben +18-as részek is lesznek. Csak saját felelőségre!
8 óra után 5 percel indultam el a megbeszélt helyre. Ruhámat lejebb húztam de még így sem takart eleget. A liftből kiszállva megpillantottam Harryt egy szál vörös rózsával a kezében,öltönyt viselt ami remekül állt neki.
-Jó estét,Ana,gyönyörű vagy-adta át a virágot.
-Köszönöm-mosolyogtam-Jól áll az öltöny-jegyeztem meg és belé karoltam.
-Köszönöm Ana-mosolygott ő is és az asztalunkhoz vezetetett.
***
Harry egész este olyan furcsán viselkedett,mintha ideges lenne valami miatt.
-Hozhatok még valamit?-jelent meg a pincér.
-Ana?-nézett rám Harry,én csak megráztam a fejem-Nem,köszönjük-adott választ a pincérnek aki elsétált.
-Ana mondanom kell valamit-fogta meg a kezemet idegesen.
-mi a baj Harry?Olyan fúrcsa vagy egész este-néztem rá kétségbeesetten.
-Igen,tudod egész nap azon voltam,hogy ez az este tökéletes legyen.
-Miért?-kérdeztem zavartan.
-Ana én nagyon szeretlek,mindennél jobban de nem szeretném,hogy a barátnőm legyél-elhallgatott és elengedte a kezemet.Fel sem fogtam mit mond,annyira rosszul esett.El sem tudom képzelni az életem nélküle. Aztán hirtelen letérdelt és egy kis dobozt tartott a kezében.
-Azt szeretném,hogy a feleségem legyél-kinyitotta a dobozt amiben egy gyönyörű fehérarany gyűrű díszelgett-Ana,hozzám jössz feleségül?-nézett a szemembe.Kezem a szám elé kaptam és hagytam,hogy könnyeim szabad utat nyerjenek maguknak. A fiú akit szeretek most kérte meg a kezemet,azt akarja,hogy a felesége legyek. De én akarom ezt?.......Persze,hogy akarom,mindennél jobban.
-Igen-suttogtam-Igen-mondtam ki még egyszer mire az egész étterem tapsviharban tört ki. Letérdeltem Harry elé és megcsókoltam.
-Óh Ana-suttogta könnyes szemmel és felhúzta a gyűrüt.
-Szeretlek-csókoltam meg ismét-Szeretlek,szeretlek-ismételgettem.
***
Ujjamon lévő gyűrüt figyeltem amint megvilágítja a felkelő nap sugara. A kis gyémánt benne világító sávokat hozott létre ahogyan mozgattam,hogy minden egyes négyzetcentiméterét szemügyre vegyem. Ujjbegyeim lassan végig vezettem a gravírozott betűkön "FOREVER" állt a gyűrü belselyében. Örökké,örökké...ízlelgettem a szót. Egy egyszerű szónak hangzik de nekem ez sokkal több,számomra ez a mindent jelenti. A mindent amit egy hihetetlenül bátor fiútól kaptam meg. Harrynél nem ismerek bátrabbat hisz nem csak feldolgozta,hogy megfogok halni,még ezt a kevés időt is velem akarja tőlteni bármennyire is fog neki fájni.
-Min gondolkozol szépségem?-kérdezte egy rekedtes hang.
-Csak gondolkodtam-bújtam oda hozzá.
-Túl sokat töröd azt az okos kis fejed-puszilta meg arcomat.
-Jó,majd nem gondolkozom annyit-kuncognom kellett,amikor még mindig csukott szemmel felém mászott.
-Ahogy gondolja Mrs.Styles-nyitotta ki szemeit és egy hosszú csókot lehelt ajkaimra-Mrs.Styles,ez tetszik-dünnyögte két csók között. Egyik kezemmel hajába túrtam,míg másikkal izmos mellkasát támasztottam. Harry mocorogni kezdett és egy gyórs mozdulattal eltúrta a minket elválasztó lepedőt. Immár meztelenül feküdtünk egymáson. Csukott szemmel élveztem ahogyan apró csókokat hagy a nyakamon és a kulccsontomon. Forró nyelve kicsúszott szájából,bal mellem a kezébe véve maszírozta,míg jobbat a lüktető nyelvével nyalta. Számból apró sóhajok szöktek ki,Harry csókjait egyre lejebb ejtette én pedig egyre jobban markoltam göndör haját. Nem akartam,hogy megint csak ő kényesztessen,felhúztam magamhoz és fordítottam a helyzetünkön,most én kerültem felülre. Nyelvem végig húztam a kulccsontján és egy kis szívást ejtettem. Harry száját mélyről jövő sóhajok hagyták el ,mikor v vonalát keztem el puszilgatni,szivogatni. Jobb kezembe vettem férfiasságát és fel-le kezdtem el huzogatni a bőrt. Lélegzete elakadt,szemeit erősen összeszorította,még egy pillantást vetettem elégedett arcára. Apró puszikat adtam makkjára,s párszor körbenyaltam. Csípőjét kicsit megemelte jelezve,hogy többet akar. Nekem sem kellett több egész hosszát számba vettem és úgy kényeztettem tovább......
-Ana-nevemet nyögte s rá szinte rögtön a számba élvezett. Mellkasa gyórsan mozgott fel-le,apró puszikkal haladtam a szájához. Forró csókot nyomtam telt ajkaira,nyelvem lüktetett forró szájában. Éreztem,hogy újra készen áll,kezembe vettem férfiasságát és bepozicionáltam. Óvatosan ereszkedtem rá,kezemmel mellkasára támaszkodtam. Lassan mozogtunk,Harry kezét a fenekemre csúsztatta és összeszorította a húst.
-Harry...mindjárt-lihegtem.Harry hirtelen felült így az ölében ültem.
-Én...is-suttogta.Ajkait nyakamra tapasztotta és szívni kezdte. A vér egyaránt lüktetett a nyakamban és az alhasamban is. Ez volt az ami miatt utoljára megfeszítettem izmaimat és másodpercre pontosan élveztünk el Harryvel. Kezem nyaka köré kulcsoltam,fejem a mellkasára hajtottam és próbáltam visszanyerni aegyenletes légzésemet. Nedves csókokat éreztem vállamtól egészen a fülemig.
-Szeretlek-suttogta fülembe.Hátra dőltem,hogy a szemébe nézhessek,gyönyörű szemei most is ragyogtak.
-Köszönöm,hogy vagy-leheltem egy csókot ajkaira,fejemet visszahajtottam mellkasára és hallgattam egyenletes szívverését.-Én is szeretlek-suttogtam és egy puszit nyomtam a szívére ami mintha gyórsabban kezdett volna el verni.
*FIGYELEM a részben +18-as részek is lesznek. Csak saját felelőségre!
8 óra után 5 percel indultam el a megbeszélt helyre. Ruhámat lejebb húztam de még így sem takart eleget. A liftből kiszállva megpillantottam Harryt egy szál vörös rózsával a kezében,öltönyt viselt ami remekül állt neki.
-Jó estét,Ana,gyönyörű vagy-adta át a virágot.
-Köszönöm-mosolyogtam-Jól áll az öltöny-jegyeztem meg és belé karoltam.
-Köszönöm Ana-mosolygott ő is és az asztalunkhoz vezetetett.
***
Harry egész este olyan furcsán viselkedett,mintha ideges lenne valami miatt.
-Hozhatok még valamit?-jelent meg a pincér.
-Ana?-nézett rám Harry,én csak megráztam a fejem-Nem,köszönjük-adott választ a pincérnek aki elsétált.
-Ana mondanom kell valamit-fogta meg a kezemet idegesen.
-mi a baj Harry?Olyan fúrcsa vagy egész este-néztem rá kétségbeesetten.
-Igen,tudod egész nap azon voltam,hogy ez az este tökéletes legyen.
-Miért?-kérdeztem zavartan.
-Ana én nagyon szeretlek,mindennél jobban de nem szeretném,hogy a barátnőm legyél-elhallgatott és elengedte a kezemet.Fel sem fogtam mit mond,annyira rosszul esett.El sem tudom képzelni az életem nélküle. Aztán hirtelen letérdelt és egy kis dobozt tartott a kezében.
-Azt szeretném,hogy a feleségem legyél-kinyitotta a dobozt amiben egy gyönyörű fehérarany gyűrű díszelgett-Ana,hozzám jössz feleségül?-nézett a szemembe.Kezem a szám elé kaptam és hagytam,hogy könnyeim szabad utat nyerjenek maguknak. A fiú akit szeretek most kérte meg a kezemet,azt akarja,hogy a felesége legyek. De én akarom ezt?.......Persze,hogy akarom,mindennél jobban.
-Igen-suttogtam-Igen-mondtam ki még egyszer mire az egész étterem tapsviharban tört ki. Letérdeltem Harry elé és megcsókoltam.
-Óh Ana-suttogta könnyes szemmel és felhúzta a gyűrüt.
-Szeretlek-csókoltam meg ismét-Szeretlek,szeretlek-ismételgettem.
***
Ujjamon lévő gyűrüt figyeltem amint megvilágítja a felkelő nap sugara. A kis gyémánt benne világító sávokat hozott létre ahogyan mozgattam,hogy minden egyes négyzetcentiméterét szemügyre vegyem. Ujjbegyeim lassan végig vezettem a gravírozott betűkön "FOREVER" állt a gyűrü belselyében. Örökké,örökké...ízlelgettem a szót. Egy egyszerű szónak hangzik de nekem ez sokkal több,számomra ez a mindent jelenti. A mindent amit egy hihetetlenül bátor fiútól kaptam meg. Harrynél nem ismerek bátrabbat hisz nem csak feldolgozta,hogy megfogok halni,még ezt a kevés időt is velem akarja tőlteni bármennyire is fog neki fájni.
-Min gondolkozol szépségem?-kérdezte egy rekedtes hang.
-Csak gondolkodtam-bújtam oda hozzá.
-Túl sokat töröd azt az okos kis fejed-puszilta meg arcomat.
-Jó,majd nem gondolkozom annyit-kuncognom kellett,amikor még mindig csukott szemmel felém mászott.
-Ahogy gondolja Mrs.Styles-nyitotta ki szemeit és egy hosszú csókot lehelt ajkaimra-Mrs.Styles,ez tetszik-dünnyögte két csók között. Egyik kezemmel hajába túrtam,míg másikkal izmos mellkasát támasztottam. Harry mocorogni kezdett és egy gyórs mozdulattal eltúrta a minket elválasztó lepedőt. Immár meztelenül feküdtünk egymáson. Csukott szemmel élveztem ahogyan apró csókokat hagy a nyakamon és a kulccsontomon. Forró nyelve kicsúszott szájából,bal mellem a kezébe véve maszírozta,míg jobbat a lüktető nyelvével nyalta. Számból apró sóhajok szöktek ki,Harry csókjait egyre lejebb ejtette én pedig egyre jobban markoltam göndör haját. Nem akartam,hogy megint csak ő kényesztessen,felhúztam magamhoz és fordítottam a helyzetünkön,most én kerültem felülre. Nyelvem végig húztam a kulccsontján és egy kis szívást ejtettem. Harry száját mélyről jövő sóhajok hagyták el ,mikor v vonalát keztem el puszilgatni,szivogatni. Jobb kezembe vettem férfiasságát és fel-le kezdtem el huzogatni a bőrt. Lélegzete elakadt,szemeit erősen összeszorította,még egy pillantást vetettem elégedett arcára. Apró puszikat adtam makkjára,s párszor körbenyaltam. Csípőjét kicsit megemelte jelezve,hogy többet akar. Nekem sem kellett több egész hosszát számba vettem és úgy kényeztettem tovább......
-Ana-nevemet nyögte s rá szinte rögtön a számba élvezett. Mellkasa gyórsan mozgott fel-le,apró puszikkal haladtam a szájához. Forró csókot nyomtam telt ajkaira,nyelvem lüktetett forró szájában. Éreztem,hogy újra készen áll,kezembe vettem férfiasságát és bepozicionáltam. Óvatosan ereszkedtem rá,kezemmel mellkasára támaszkodtam. Lassan mozogtunk,Harry kezét a fenekemre csúsztatta és összeszorította a húst.
-Harry...mindjárt-lihegtem.Harry hirtelen felült így az ölében ültem.
-Én...is-suttogta.Ajkait nyakamra tapasztotta és szívni kezdte. A vér egyaránt lüktetett a nyakamban és az alhasamban is. Ez volt az ami miatt utoljára megfeszítettem izmaimat és másodpercre pontosan élveztünk el Harryvel. Kezem nyaka köré kulcsoltam,fejem a mellkasára hajtottam és próbáltam visszanyerni aegyenletes légzésemet. Nedves csókokat éreztem vállamtól egészen a fülemig.
-Szeretlek-suttogta fülembe.Hátra dőltem,hogy a szemébe nézhessek,gyönyörű szemei most is ragyogtak.
-Köszönöm,hogy vagy-leheltem egy csókot ajkaira,fejemet visszahajtottam mellkasára és hallgattam egyenletes szívverését.-Én is szeretlek-suttogtam és egy puszit nyomtam a szívére ami mintha gyórsabban kezdett volna el verni.
2013. április 26., péntek
9.Fejezet
-Harry ne-sikítottam miközben a hátát ütögettem.
-Csitt legyen,mindenki minket figyel-csapott a fenekemre.
-Ne kérlek Harry,ne dobj bele-könyörögtem.
-Tessék?-állt meg.
-Bármit megteszek csak ne dobj bele-könyörögtem tovább.
Harry lekapott a válláról és meglendített. De nem dobott el hanem megtartott. Kezemet nyakába,lábamat dereka köré kulcsoltam.
-Köszönöm-suttogtam.
-Mit is?-értetlenkedett.
-Hogy nem dobtál bele a hideg vízbe.-világosítottam fel. Kuncogott egyet,kezével erősebben szorított magához és lassan a vízbe ereszkedett. Felhevűlt testem libabőrös lett a jéghideg tengertől. Vacogva buktam a felszínre és vártam,hogy Harry is feljöjjön.-Nagyon hideg te barom-fröcsköltem le vízzel és a part felé indultam.
-Ana-kapta el a csuklómat nevetve.
-Hagyjál-rántottam ki kezem és tovább mentem. Vizes ujjait a derekamba nyomta és maga felé fordított.
-Most mérges vagy?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Bármennyire próbáltam komoly maradni nem ment.
-Ha így nézel nem tudlak utálni szóval ne nézz rám így-kezem arca elé raktam így eltakarva azt. Felkuncogott és egy puszit nyomott a tenyerembe. Hogy tudnék haragudni erre a fiúra? Hisz szeretem,nagyon is.
-Szóval most utálsz-jelentette ki.
-Igen-bólintottam. Közel hajolt és puszit nyomott az orromra.
-Még mindig?-kérdezte.
-Igen-most államra adott puszit és haladt egyre feljebb míg el nem érte szám sarkát.
-És most?-suttogott.
-Uhm-bólintottam csukott szemmel. Száját az enyémre helyezte,lassú,szenvedélyes táncot járt. Ujjaimmal megmarkoltam nyirkos fürtjeit kicsit meghúztam ezzel mégközelebb vonva magamhoz. Kezeit combom alá csúsztatta ezzel ösztönözve,hogy lábaimat dereka köré kulcsoljam. Hatalmas kezeit hátamon járatta fel-alá.
-Jajh Ana,annyira féltelek. Ugye tudod,hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak?!-homlokát enyémnek döntötte és szemeit összeszorította. A fájdalom látható volt az arcán,pont ezt akartam elkerülni. Nem akarom,hogy miattam legyen szomorú. Arcát két kezembe fogtam és kényszerítettem,hogy rám nézzen. Szeme fátyolos volt,mire a szívem majd megszakadt.
-Tudom,Harry,tudom-suttogtam.
-Nem akarlak elveszíteni-kezdett el sírni. Egész testében reszketett,nekem is könny szökött a szemembe. Tenyeremmel kisöpörtem nedves haját az arcából és magamhoz öleltem. Könnyeimet visszafólytva csitítgattam.
-Nem akarlak itt hagyni-suttogtam fülébe.
-Nem akarom,hogy itt hagyj-alig hallottam olyan halkan beszélt. Másodpercekig,percekig vagy órákig álltunk így. Próbáltam lenyugtatni Harryt is és magamat is.
***
-Üdvözöljük Önöket a Le' Paris Hotelben-mondta a recepciós.
-Jónapot-köszönt Harry-Foglalásunk van Styles néven-mosolygott rám Harry.
-Máris uram-a recepciós a gép felé fordult és keresni kezdett-Önöké a 208-as szoba-adta oda a kulcsokat-Steven mindenben a rendelkezésükre áll-csettintett egyet,mire a Steven nevű fiatal fiú megjelent.
***
-Ana,ma este elviszlek egy különleges helyre-jött be Harry a szobánkba-Csinos legyél-Most el kell mennem de 8-kor találkozunk a halban-adott gyórs csókot és már el is ment.
-Neked is szia-mondtam de már nem hallhatta.
-Harry ne-sikítottam miközben a hátát ütögettem.
-Csitt legyen,mindenki minket figyel-csapott a fenekemre.
-Ne kérlek Harry,ne dobj bele-könyörögtem.
-Tessék?-állt meg.
-Bármit megteszek csak ne dobj bele-könyörögtem tovább.
Harry lekapott a válláról és meglendített. De nem dobott el hanem megtartott. Kezemet nyakába,lábamat dereka köré kulcsoltam.
-Köszönöm-suttogtam.
-Mit is?-értetlenkedett.
-Hogy nem dobtál bele a hideg vízbe.-világosítottam fel. Kuncogott egyet,kezével erősebben szorított magához és lassan a vízbe ereszkedett. Felhevűlt testem libabőrös lett a jéghideg tengertől. Vacogva buktam a felszínre és vártam,hogy Harry is feljöjjön.-Nagyon hideg te barom-fröcsköltem le vízzel és a part felé indultam.
-Ana-kapta el a csuklómat nevetve.
-Hagyjál-rántottam ki kezem és tovább mentem. Vizes ujjait a derekamba nyomta és maga felé fordított.
-Most mérges vagy?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Bármennyire próbáltam komoly maradni nem ment.
-Ha így nézel nem tudlak utálni szóval ne nézz rám így-kezem arca elé raktam így eltakarva azt. Felkuncogott és egy puszit nyomott a tenyerembe. Hogy tudnék haragudni erre a fiúra? Hisz szeretem,nagyon is.
-Szóval most utálsz-jelentette ki.
-Igen-bólintottam. Közel hajolt és puszit nyomott az orromra.
-Még mindig?-kérdezte.
-Igen-most államra adott puszit és haladt egyre feljebb míg el nem érte szám sarkát.
-És most?-suttogott.
-Uhm-bólintottam csukott szemmel. Száját az enyémre helyezte,lassú,szenvedélyes táncot járt. Ujjaimmal megmarkoltam nyirkos fürtjeit kicsit meghúztam ezzel mégközelebb vonva magamhoz. Kezeit combom alá csúsztatta ezzel ösztönözve,hogy lábaimat dereka köré kulcsoljam. Hatalmas kezeit hátamon járatta fel-alá.
-Jajh Ana,annyira féltelek. Ugye tudod,hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak?!-homlokát enyémnek döntötte és szemeit összeszorította. A fájdalom látható volt az arcán,pont ezt akartam elkerülni. Nem akarom,hogy miattam legyen szomorú. Arcát két kezembe fogtam és kényszerítettem,hogy rám nézzen. Szeme fátyolos volt,mire a szívem majd megszakadt.
-Tudom,Harry,tudom-suttogtam.
-Nem akarlak elveszíteni-kezdett el sírni. Egész testében reszketett,nekem is könny szökött a szemembe. Tenyeremmel kisöpörtem nedves haját az arcából és magamhoz öleltem. Könnyeimet visszafólytva csitítgattam.
-Nem akarlak itt hagyni-suttogtam fülébe.
-Nem akarom,hogy itt hagyj-alig hallottam olyan halkan beszélt. Másodpercekig,percekig vagy órákig álltunk így. Próbáltam lenyugtatni Harryt is és magamat is.
***
-Üdvözöljük Önöket a Le' Paris Hotelben-mondta a recepciós.
-Jónapot-köszönt Harry-Foglalásunk van Styles néven-mosolygott rám Harry.
-Máris uram-a recepciós a gép felé fordult és keresni kezdett-Önöké a 208-as szoba-adta oda a kulcsokat-Steven mindenben a rendelkezésükre áll-csettintett egyet,mire a Steven nevű fiatal fiú megjelent.
***
-Ana,ma este elviszlek egy különleges helyre-jött be Harry a szobánkba-Csinos legyél-Most el kell mennem de 8-kor találkozunk a halban-adott gyórs csókot és már el is ment.
-Neked is szia-mondtam de már nem hallhatta.
2013. április 19., péntek
8.Fejezet
Harry kezét a gerincemen járatta és egy szép dalt énekelt,meglepő milyen szép hangja van.Illik a szép arcához.Régen én is mindig énekeltem de csak a szüleimnek amit már nem tehetek meg,a temetésük óta nem énekeltem.
-Ismered a Your Songot?-kérdezte Harry.
-Igen,nagyon szeretem-suttogtam.
-Anyukám régen mindig azt énekelte ha nyugtalan voltam-éreztem ahogyan elmosolyodik.
-Énekled nekem?-kérdeztem halkan.Nem válaszolt csak lassan rákezdett,angyali hangja álomba ringatott.
"-El sem hiszem,hogy már kerek egy éve apa vagyok-mosolygott Harry miközben puszit nyomott a kis Louis fejére.
-És milyen jó apa-mosolyogtam.
-Egy ilyen anya mellett?!-gyórs csókot lehelt ajkaimra,majd kezébe véve gyerekünket ment ki a nappaliba.
***
-Apa,apa kapj el-kiabált a kis Louis.
-De nem látlak kisfiam,olyan jól elbújtál-kacagott Harry miközben elsétált mellette.
-Búúú.Itt vagyok-ugrott elő a szék alól.
-Nem igaz,hogy megint nem vettelek észre-csapott homlokára.
-Béna vagy-nevetett Louis-Mami képzeld apa megint nem talált meg-ült az ölembe.
-Te vagy a legügyesebb kisfiú-pusziltam meg piciny kis arcát-Apa amúgy is béna,de el ne mond neki-súgtam fülecskéjébe.
-Igérem nem mondom el mami-kuncogott.
-Mit nem mondassz el?-kérdezte tőle Harry.
-Azt,hogy béna vagy-kotyogta ki a "titkot" amit észre sem vett.
-Szóval a mami szerint béna vagyok-játszotta a sértődötett.
-Jaj apa ne legyél mérges mamira-Louis hangja szomorú lett-Nyugi mami téged is úgy szeret mint engem-fordúlt felém.
-Biztos?-néztem elősször Louisra majd Harryre.
-Apa mond el maminak,hogy mennyire szereted.Úgy ahogy minden este elmeséled nekem-rángatta közelebb Harryt.
-Ana-nézett rám Harry-Szavakkal leírhatatlan,hogy mennyire szeretlek.Az életem adnám érted.Az égen lévő összes csillagot lehoznám ha tudnám,hogy az tesz boldoggá.Mikor elősször megpillantottalak egyből szerelembe estem.-szemem fátyolos lett szavai hallatán,közelebb hajoltam hozzá,hogy egy csókot lophassak.
-Mami,miért sírsz?-lökte el tőlem Harryt,mikor meglátta könnyeimet.Harry felnevetett nekem pedig mosolyra húzódott a szám.
-Mert nagyon szeretlek titeket-öleltem elősször Louist majd Harryt magamhoz."
Hirtelen felültem az ágyban,Harry mellettem aludt.Álmomra gondoltam amiben volt egy kisfiúnk és boldogak voltunk.Könnyeim hirtelen elkezdtek fólyni a gondolatra,hogy nekem soha nem lesz gyerekem.Soha nem lesz gyerekem és szerető családom.Miért pont én?Miért pont velem történik ez?Mi rosszat tettem?Az a sok megválaszolatlan kérdés,az a sok kétely.Kívülről erősnek mutatom magam de belülről....Belülről egy roncs vagyok ami bármelyik pillanatban összetörhet.Egy roncs melyet már sosem lehet megjavítani.Egy roncs ami csak arra vár,hogy bezúzzák,hogy véget vessenek szenvedésének. Arcomat tenyerembe temetve zokogtam és vártam a csodára.A csodára ami soha nem fog eljönni.A csodára ami nekem nem adatott meg.
-Ana,Ana!-ölelt magához Harry-Ana,mi a baj?-hangján tisztán lehetett hallani,hogy aggódik.
-Meg-megfogok halni-zokogtam ölében.
-Ne gondolj erre-csitítgatott.
-Te is tudod,hogy ez lesz.Nem kerülgetheted örökre-suttogtam.
-Ana,én-eltólt magától,hogy ránézzek.Lehajtotta fejét,pár percig csal hallgatott,majd a szemembe nézett-Nem szeretek erre gondolni.Szívem szakad meg a gondolatra,hogy elfoglak veszíteni.Nem egy estét átsírtam miatta.Te vagy az első lány aki iránt így érzek.Nagyon fáj,hogy itt fogsz hagyni,mert tudom,még egy valakit nem fogok tudni így szeretni-hangja elcsuklott-A maradék kis időt szeretném veled tölteni-suttogta és szeme fátyolos lett.
-Félek-suttogtam szemébe nézve.
-Én is de itt vagyunk egymásnak.Bátorítjuk és támogatjuk egymást-kezemet megfogva szorította a szívéhez.
-Azt álmodtam,hogy van egy gyerekünk-meséltem el neki kis idő után-Louisnak hívták és annyira boldogok voltunk-suttogtam.
-A Louis nagyon szép név-értett egyet-Szerettem volna tőled gyerekeket-mosolygott.
-Sajnálom Harry-hajtottam le a fejemet.
-Nincs mit sajnálnod-maga felé fordított-Az is elég ha te az enyém vagy-lehelt egy nyugtató csókot ajkaimra.
***
Harry kezét a gerincemen járatta és egy szép dalt énekelt,meglepő milyen szép hangja van.Illik a szép arcához.Régen én is mindig énekeltem de csak a szüleimnek amit már nem tehetek meg,a temetésük óta nem énekeltem.
-Ismered a Your Songot?-kérdezte Harry.
-Igen,nagyon szeretem-suttogtam.
-Anyukám régen mindig azt énekelte ha nyugtalan voltam-éreztem ahogyan elmosolyodik.
-Énekled nekem?-kérdeztem halkan.Nem válaszolt csak lassan rákezdett,angyali hangja álomba ringatott.
"-El sem hiszem,hogy már kerek egy éve apa vagyok-mosolygott Harry miközben puszit nyomott a kis Louis fejére.
-És milyen jó apa-mosolyogtam.
-Egy ilyen anya mellett?!-gyórs csókot lehelt ajkaimra,majd kezébe véve gyerekünket ment ki a nappaliba.
***
-Apa,apa kapj el-kiabált a kis Louis.
-De nem látlak kisfiam,olyan jól elbújtál-kacagott Harry miközben elsétált mellette.
-Búúú.Itt vagyok-ugrott elő a szék alól.
-Nem igaz,hogy megint nem vettelek észre-csapott homlokára.
-Béna vagy-nevetett Louis-Mami képzeld apa megint nem talált meg-ült az ölembe.
-Te vagy a legügyesebb kisfiú-pusziltam meg piciny kis arcát-Apa amúgy is béna,de el ne mond neki-súgtam fülecskéjébe.
-Igérem nem mondom el mami-kuncogott.
-Mit nem mondassz el?-kérdezte tőle Harry.
-Azt,hogy béna vagy-kotyogta ki a "titkot" amit észre sem vett.
-Szóval a mami szerint béna vagyok-játszotta a sértődötett.
-Jaj apa ne legyél mérges mamira-Louis hangja szomorú lett-Nyugi mami téged is úgy szeret mint engem-fordúlt felém.
-Biztos?-néztem elősször Louisra majd Harryre.
-Apa mond el maminak,hogy mennyire szereted.Úgy ahogy minden este elmeséled nekem-rángatta közelebb Harryt.
-Ana-nézett rám Harry-Szavakkal leírhatatlan,hogy mennyire szeretlek.Az életem adnám érted.Az égen lévő összes csillagot lehoznám ha tudnám,hogy az tesz boldoggá.Mikor elősször megpillantottalak egyből szerelembe estem.-szemem fátyolos lett szavai hallatán,közelebb hajoltam hozzá,hogy egy csókot lophassak.
-Mami,miért sírsz?-lökte el tőlem Harryt,mikor meglátta könnyeimet.Harry felnevetett nekem pedig mosolyra húzódott a szám.
-Mert nagyon szeretlek titeket-öleltem elősször Louist majd Harryt magamhoz."
Hirtelen felültem az ágyban,Harry mellettem aludt.Álmomra gondoltam amiben volt egy kisfiúnk és boldogak voltunk.Könnyeim hirtelen elkezdtek fólyni a gondolatra,hogy nekem soha nem lesz gyerekem.Soha nem lesz gyerekem és szerető családom.Miért pont én?Miért pont velem történik ez?Mi rosszat tettem?Az a sok megválaszolatlan kérdés,az a sok kétely.Kívülről erősnek mutatom magam de belülről....Belülről egy roncs vagyok ami bármelyik pillanatban összetörhet.Egy roncs melyet már sosem lehet megjavítani.Egy roncs ami csak arra vár,hogy bezúzzák,hogy véget vessenek szenvedésének. Arcomat tenyerembe temetve zokogtam és vártam a csodára.A csodára ami soha nem fog eljönni.A csodára ami nekem nem adatott meg.
-Ana,Ana!-ölelt magához Harry-Ana,mi a baj?-hangján tisztán lehetett hallani,hogy aggódik.
-Meg-megfogok halni-zokogtam ölében.
-Ne gondolj erre-csitítgatott.
-Te is tudod,hogy ez lesz.Nem kerülgetheted örökre-suttogtam.
-Ana,én-eltólt magától,hogy ránézzek.Lehajtotta fejét,pár percig csal hallgatott,majd a szemembe nézett-Nem szeretek erre gondolni.Szívem szakad meg a gondolatra,hogy elfoglak veszíteni.Nem egy estét átsírtam miatta.Te vagy az első lány aki iránt így érzek.Nagyon fáj,hogy itt fogsz hagyni,mert tudom,még egy valakit nem fogok tudni így szeretni-hangja elcsuklott-A maradék kis időt szeretném veled tölteni-suttogta és szeme fátyolos lett.
-Félek-suttogtam szemébe nézve.
-Én is de itt vagyunk egymásnak.Bátorítjuk és támogatjuk egymást-kezemet megfogva szorította a szívéhez.
-Azt álmodtam,hogy van egy gyerekünk-meséltem el neki kis idő után-Louisnak hívták és annyira boldogok voltunk-suttogtam.
-A Louis nagyon szép név-értett egyet-Szerettem volna tőled gyerekeket-mosolygott.
-Sajnálom Harry-hajtottam le a fejemet.
-Nincs mit sajnálnod-maga felé fordított-Az is elég ha te az enyém vagy-lehelt egy nyugtató csókot ajkaimra.
***
Nagyon kérlek szépen titeket,hogy ha elolvastátok hagyjatok komit.Nagyon rosz,hogy nem érdeklődtök:(
2013. április 12., péntek
7.Fejezet
[folytatás...]
-Gyönyörű vagy Ana,ne szégyeld magad előttem.-suttogta.Ujjbegyeimmel végig símitottam tarkóján ezzel közelebb vonva magamhoz.Szemeit lehunyva közeledett felém és hagyta,hogy azt tegyek amit akarok.Két kezem közé fogtam arcát és hüvelykujjammal lágyan végig símítottam alsó ajkán. Szája lassan szétnyílt eleresztve egy apró sóhajt. Fejét hátra hajtva adtam apró puszit álla vonalára,mire állkapcsa megfeszült. A puszikat egyre lejebb ejtettem,majd gyengéden elkezdtem nyakát szívni. Nyelvem alatti terület ütemesen lüktetett jelezve,hogy jól csinálom. Apró csókot nyomtam a már pirosló fóltra,s lejebb haladtam. Elértem a pólója nyakát ami megzavart,ezért egy gyórs mozdulattal lehúztam róla. Bal kezemmel kusza hajába túrtam,jobbal pedig végig símítottam minden egyes kockáján. Ujjaimat levezettem a "v" vonaláig és azt kezdtem el simogatni,mire libabőrös lett. Apró mosoly kúszott arcomra tudván mit váltok ki belőle. Harry szemeit kinyitva meredt rám és közben alsó ajkába harapott. Két kezébe fogta csuklómat és a fejem fölé emelte. Szemem lehunytam mikor száját végig húzta az arcomon egészen a kulccsontomig ahol apró puszikat és szívásokat végzett. Számat egy jól eső sóhaj hagyta el,mire leengedte a kezemet,hogy összetudja kulcsolni az ujjainkat. Lassan ment hátra és ült le az ágy szélére ölébe vonva engem. Bal kezem ismét hajába vezettem és megcsókóltam. Szánk lassan járt,kihasználva minden egyes pillanatot. Forró nyelve számban lüktetett,mire mégjobban hozzá bújtam. Keze hátamat tartotta és apró köröket írt le,minek hatására a csupasz terület bizseregni kezdett forró ujjai alatt. Lassan kezébe vette egyik mellemet,apró nyögés szökött ki számon ezzel megszakítva csókunkat. Harry tovább folytatta és én hátra szegett fejjel élveztem. Puha ajkai most nyakamra tapadtak és kezdték el szívni a bőrt. Kezeit visszacsúsztatta hátamra,hogy megtartson. Egy óvatos mozdulattal fektetett végig az ágyon. Finoman csókolt,közben pedig kigombolta nadrágom gombjait. Kicsit megemelve csípőmet segítettem neki a levételben. A ruhadarab a földre került,úgy,mit Harryié is. Bal kezével fejem mellett támaszkodott míg a jobbal az oldalamat círogatta. Egész testemben lüktettem,mindennél jobban akartam őt. Kezemet végig vezettem izmos hátán,fenekénél megálltam és belemarkoltam,mire a számba nyögött. Ujjaimat boxerébe akasztva húztam le róla az anyagot amiből könnyedén kibújt. Egyre lejebb puszilgatott,amikor elérte csipke bugyimat egy ugyan olyan mozdulattal lehúzta rólam. Óvatosan végig símított combomon,majd visszatért az arcomhoz.Lábaimat szétnyitotta és rám nézett,aprót bólintottam. Mikor testünk egyesült fejemet hátra szegve élveztem a pillanatot. Lassan mozgott miközben végig csókokat lehelt ajkaimra. Apró nyögések,olykor sikolyok szöktek ki a számon. Végig tartottuk a szemkontaktust csak akkor szakítottuk meg,amikor egy újabb csókot váltottunk. Éreztem,hogy közel vagyok,testem megfeszült és a gyönyör hatalmas hullámokban tört rám. Lihegve kapkodtam a levegő után miközben a hasam még mindig lüktetett. Harry lehunyt szemmel borult még mindig hevesen mozgó mellkasomra. Ujjaimat végig futattam hajában és apró puszit nyomtam feje búbjára. Tekintetét rám emelte és feljebb tornázott,hogy egy puszit lophasson.
-Szeretlek.-adott puszit orrom hegyére.
-Én is szeretlek Harry-suttogtam,ujjaimmal végig símítottam arcán,mire elmosolyodott.
2013. április 5., péntek
6.Fejezet
-El sem hiszem,hogy itt vagyunk.-néztem körbe a repülőtér várójában.
-Én sem,hogy veled vagyok itt-ölébe húzott,fejemet a vállára hajtottam és vártam,hogy felszállhassunk.
Nem éppen vidám emlékek fűznek ehhez a helyhez,mégis boldog vagyok.Boldog vagyok,hogy itt lehetek és aminek a legjobban örülök,hogy Harryvel.Még mai napig nagyon félek amiatt,hogy hogyan fogja viselni a halálomat,de már nem bánom,hogy a barátnője lettem.Most,hogy így végig nézek rajta,barna,göndör haján,mindig gyönyörűen csillogó zöld szemein,szeretet tölt el.Olyas fajta szeretet amilyet még sosem éreztem.
-Mi olyan érdekes rajtam?-húzta mosolyra a száját.
-Szeretlek-suttogtam és mutató ujjammal megérintettem gödröcskéit.Tettemre mosolya eltűnt,kezébe fogta ujjaimat és apró puszit nyomott végükre.
-Én is szeretlek,Ana-mondta csukott szemmel.
-A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.-mondta egy monoton hang a hagszóróba.
-Úgy izgulok-pattantam fel Harry öléből.Bőröndömet felkapva siettem az ellenőrző pontig,egy pillanatra minden beugrott..Mikor utoljára itt voltam minden álmom szerte foszlott a tudat miatt,hogy rákos vagyok.
-Semmi baj-suttogta Harry és egy puszit nyomott fejem búbjára.Apró kezemet a hatalmas tenyerébe csúsztattam.a megnyugvást kerestem amit egyből meg is találtam.
***
Szívem a torkomban dobogott anióta felszálltunk.Itt fent minden olyan gyönyörű,a felhők mintha csak vattacukorból lennének.Harry a kezemet fogja és az igazak álmát alussza.Göndör fürtjei tökéletes arcára hullanak,még álmában is mosolyog.Hogyan érdemeltem ki ezt a szépséget?Miért pont most?Miért nem hamarabb?
***
-Ruhában nem fürödhetsz-nevetett Harry.
-Akkor én csak nézlek-próbáltam kitérni a dolog elől,hogy akár bikiniben lásson.
-Szeretnék veled fürdeni,Ana-mosolygott.
-Sok ember van,inkább kihagyom-motyogtam és a fürdő felé indultam.Már majdnem beértem,mikor Harry a karom után nyúlt és magához húzott.
-Mi a baj,Ana?-kérdezte.
-Én csak nem akarom,hogy úgy láss,hogy azt lásd-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Gyönyörű vagy-suttogta és lassan lehúzta a pólómat.Harry szeme megakadt a hegen ami a hasamat csúfította.Újjait óvatosan végig húzta rajta,mire az emlékek újra előtörtek ezzel egy könnycseppet elő csalva.
"-Kérem engedjen el.Segítség!-ordibáltam,mire befogta a számat.
-Kussolj te kúrva-lehellete bűzlött az alkoholtól.Másik kezével lefejtette a pólómat és nyakam kezdte csókolgatni.Kezébe sikítottam amire egy pofonnal válaszolt.Fejemet elfordítva hagytam könnyeimet szabadon fólyni.A közelben megpillantottam egy sörös üveget-amit még ő dobott el-jobb kezemt kínyújtva kapaszkodtam bele és minden erőmet össze szedve tőrtem el fején.Egy éles kiálltás után lefordult rólam én pedig amilyen gyórsan csak tudtam felálltam,hogy elmenekülhessek.Mikor felkeltem lábamat megragadta minek következtében hasra estem.Éreztem amint valami belém szúródik és végig sérti a bőrt ahogyan maga felé húz."
Harry aggódva nézett rám,könnyeimet letörölte és várt,hogy mondjak valamit.
-Megakartak erőszakolni és amikor elakartam menekülni egy üveg darab végig sértette a hasamat.-suttogtam.Harry nem mondott semmit csak gyengéd csókokat hagyott a hegen.Ujjaim hajába csúsztak gyengén markolva azt.Úgy éreztem,hogy minden eddigi fájdalmamat elcsókolta.
[fejezet folytatása kövi héten..ha most írtam volna le túl hosszú lett volna,nézzétek el nekem]
-El sem hiszem,hogy itt vagyunk.-néztem körbe a repülőtér várójában.
-Én sem,hogy veled vagyok itt-ölébe húzott,fejemet a vállára hajtottam és vártam,hogy felszállhassunk.
Nem éppen vidám emlékek fűznek ehhez a helyhez,mégis boldog vagyok.Boldog vagyok,hogy itt lehetek és aminek a legjobban örülök,hogy Harryvel.Még mai napig nagyon félek amiatt,hogy hogyan fogja viselni a halálomat,de már nem bánom,hogy a barátnője lettem.Most,hogy így végig nézek rajta,barna,göndör haján,mindig gyönyörűen csillogó zöld szemein,szeretet tölt el.Olyas fajta szeretet amilyet még sosem éreztem.
-Mi olyan érdekes rajtam?-húzta mosolyra a száját.
-Szeretlek-suttogtam és mutató ujjammal megérintettem gödröcskéit.Tettemre mosolya eltűnt,kezébe fogta ujjaimat és apró puszit nyomott végükre.
-Én is szeretlek,Ana-mondta csukott szemmel.
-A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.A Prágába utazók megkezdhetik a beszállást.-mondta egy monoton hang a hagszóróba.
-Úgy izgulok-pattantam fel Harry öléből.Bőröndömet felkapva siettem az ellenőrző pontig,egy pillanatra minden beugrott..Mikor utoljára itt voltam minden álmom szerte foszlott a tudat miatt,hogy rákos vagyok.
-Semmi baj-suttogta Harry és egy puszit nyomott fejem búbjára.Apró kezemet a hatalmas tenyerébe csúsztattam.a megnyugvást kerestem amit egyből meg is találtam.
***
Szívem a torkomban dobogott anióta felszálltunk.Itt fent minden olyan gyönyörű,a felhők mintha csak vattacukorból lennének.Harry a kezemet fogja és az igazak álmát alussza.Göndör fürtjei tökéletes arcára hullanak,még álmában is mosolyog.Hogyan érdemeltem ki ezt a szépséget?Miért pont most?Miért nem hamarabb?
***
-Ruhában nem fürödhetsz-nevetett Harry.
-Akkor én csak nézlek-próbáltam kitérni a dolog elől,hogy akár bikiniben lásson.
-Szeretnék veled fürdeni,Ana-mosolygott.
-Sok ember van,inkább kihagyom-motyogtam és a fürdő felé indultam.Már majdnem beértem,mikor Harry a karom után nyúlt és magához húzott.
-Mi a baj,Ana?-kérdezte.
-Én csak nem akarom,hogy úgy láss,hogy azt lásd-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Gyönyörű vagy-suttogta és lassan lehúzta a pólómat.Harry szeme megakadt a hegen ami a hasamat csúfította.Újjait óvatosan végig húzta rajta,mire az emlékek újra előtörtek ezzel egy könnycseppet elő csalva.
"-Kérem engedjen el.Segítség!-ordibáltam,mire befogta a számat.
-Kussolj te kúrva-lehellete bűzlött az alkoholtól.Másik kezével lefejtette a pólómat és nyakam kezdte csókolgatni.Kezébe sikítottam amire egy pofonnal válaszolt.Fejemet elfordítva hagytam könnyeimet szabadon fólyni.A közelben megpillantottam egy sörös üveget-amit még ő dobott el-jobb kezemt kínyújtva kapaszkodtam bele és minden erőmet össze szedve tőrtem el fején.Egy éles kiálltás után lefordult rólam én pedig amilyen gyórsan csak tudtam felálltam,hogy elmenekülhessek.Mikor felkeltem lábamat megragadta minek következtében hasra estem.Éreztem amint valami belém szúródik és végig sérti a bőrt ahogyan maga felé húz."
Harry aggódva nézett rám,könnyeimet letörölte és várt,hogy mondjak valamit.
-Megakartak erőszakolni és amikor elakartam menekülni egy üveg darab végig sértette a hasamat.-suttogtam.Harry nem mondott semmit csak gyengéd csókokat hagyott a hegen.Ujjaim hajába csúsztak gyengén markolva azt.Úgy éreztem,hogy minden eddigi fájdalmamat elcsókolta.
[fejezet folytatása kövi héten..ha most írtam volna le túl hosszú lett volna,nézzétek el nekem]
Szeretnék sok-sok komit kapni erre a fejezetre.Az előzőre alig kaptam és ezért azt hiszem,hogy nem sikerült valami jól:/Ha így van kérlek titeket azt is írjátok le,hogy tudjak javítani.:)
2013. március 29., péntek
5.Fejezet
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
-Hová akartál menni érettségi után?-kérdezte Harry.Egy esős,őszi napon nem lehet mást csinálni csak bent punnyadni.Az ablakon kitekintve a fák már szinesbe búrkolóztak. Várják a telet,hogy majd utána újra friss lombkoronát viselhessenek.
-Elősször Prágába utána Barcelonába,majd Ausztráliába. Terveztem még utat Los Angelesbe és New Yorkba-motyogtam mellkasába miközben Ő ujjait gerincemen járatta.
-Ausztráliába én is elakartam menni.-éreztem ahogyan mosolyog.
-Na és még hova?-nyomtam egy apró puszit mellkasára.
-Nem is tudom.-rántotta meg a vállát-Különösebben soha nem vágytam sehova.
-Óh..
-Tudod mi lesz nem sokára?-puszilta meg fejem búbját
-Na mi?-nevettem és tekintetem felvezettem az övéig.
-A szülinapod-puszilta meg most az orrom hegyét.
-Miért várod te azt annyira?-néztem rá értetlenül.
-Egy különleges ajándékom van számodra-száját mosolyra húzta.
-Szó sem lehet róla Harry!-ültem fel-Nekem az is hatalmas ajándék,hogy beköltöztél hozzám a korházba.-kicsit már ez is zavart,nem szeretném,hogy rám pocsékolja az idejét.Ebbe még úgy ahogy bele törődtem,de,hogy még a pénzét is rám költse.Szó sem lehet róla!
-Ana,kérlek ne makacskodj-ült fel ő is-Azért költöztem ide,mert szeretlek és minden időmet veled szeretném tölteni.
-Amíg még lehet.-tettem hozzá halkan.
-Ezt hagyd abba.-szólt rám mérgesen-Az orvos azt mondta,hogy javultak a leleteid.Van remény Ana!-simított végig arcomon.
-Szeretlek-suttogtam és szorosan magamhoz öleltem.Harry hisz benne,hogy felépülhetek,de én is és az orvosok is tudjuk,hogy erre nagyon kevés,szinte 0 az esély. Próbálok pozitívan hozzá állni,mert Harry ezt szeretné,de nehéz így,hogy tudom úgyis meghalok.
***
-Boldog szülinapot.-adott át Harry két kis csomagot.Szemeimet megforgattam de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról.
-Te hülye vagy-nevettem mikor kinyitottam a felső csomagot.Egy rózsaszín borotva volt benne.
"-Nemár Harry ez olyan ciki.-takartam el a szememt.
-Most miért?-nevetett-Én szeretném megborotválni a fejed-fogta kezébe a sajátját.
-De...-tiltakoztam.
-Nincs semmi de.Ülj le.-mutatott a székre.Hatalmasat sóhajtottam és tettem amit kér.
-Kész is-puszilta meg fejem búbját.
-Köszönöm.-mosolyogtam és megcsókoltam"
-Most már van sajátod de továbbra is éncsinálom-emelte ki a "de" szócskát.Szememt megforgatva nyúltam a másik csomagért. Kicsit megráztam de nem zörgött.Mikor megláttam mi van benne kezem a szám elé kaptam.
-Ezek repülőjegyek-suttogtam könnyes szemmel.Harry aprót bólintott.
-Beszéltem az orvosoddal és el vagy engedve ha minden állomáson elmegyünk a korházba a kezelésre amit már lerendezett.-mosolygott.Hirtelen elkezdtem sírni.Minden amire eddig vágytam most teljesülni fog.Harry nem csak örömet szerzett nekem,annél sokkaal többet.Mindent.
-Harry-suttogtam nevét-Szeretlek,szeretlek.-ismételtem meg magam.Kezem a nyakába akasztottam és egy szerelemmel és minden hálával teli csókot adtam neki.
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
-Hová akartál menni érettségi után?-kérdezte Harry.Egy esős,őszi napon nem lehet mást csinálni csak bent punnyadni.Az ablakon kitekintve a fák már szinesbe búrkolóztak. Várják a telet,hogy majd utána újra friss lombkoronát viselhessenek.
-Elősször Prágába utána Barcelonába,majd Ausztráliába. Terveztem még utat Los Angelesbe és New Yorkba-motyogtam mellkasába miközben Ő ujjait gerincemen járatta.
-Ausztráliába én is elakartam menni.-éreztem ahogyan mosolyog.
-Na és még hova?-nyomtam egy apró puszit mellkasára.
-Nem is tudom.-rántotta meg a vállát-Különösebben soha nem vágytam sehova.
-Óh..
-Tudod mi lesz nem sokára?-puszilta meg fejem búbját
-Na mi?-nevettem és tekintetem felvezettem az övéig.
-A szülinapod-puszilta meg most az orrom hegyét.
-Miért várod te azt annyira?-néztem rá értetlenül.
-Egy különleges ajándékom van számodra-száját mosolyra húzta.
-Szó sem lehet róla Harry!-ültem fel-Nekem az is hatalmas ajándék,hogy beköltöztél hozzám a korházba.-kicsit már ez is zavart,nem szeretném,hogy rám pocsékolja az idejét.Ebbe még úgy ahogy bele törődtem,de,hogy még a pénzét is rám költse.Szó sem lehet róla!
-Ana,kérlek ne makacskodj-ült fel ő is-Azért költöztem ide,mert szeretlek és minden időmet veled szeretném tölteni.
-Amíg még lehet.-tettem hozzá halkan.
-Ezt hagyd abba.-szólt rám mérgesen-Az orvos azt mondta,hogy javultak a leleteid.Van remény Ana!-simított végig arcomon.
-Szeretlek-suttogtam és szorosan magamhoz öleltem.Harry hisz benne,hogy felépülhetek,de én is és az orvosok is tudjuk,hogy erre nagyon kevés,szinte 0 az esély. Próbálok pozitívan hozzá állni,mert Harry ezt szeretné,de nehéz így,hogy tudom úgyis meghalok.
***
-Boldog szülinapot.-adott át Harry két kis csomagot.Szemeimet megforgattam de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról.
-Te hülye vagy-nevettem mikor kinyitottam a felső csomagot.Egy rózsaszín borotva volt benne.
"-Nemár Harry ez olyan ciki.-takartam el a szememt.
-Most miért?-nevetett-Én szeretném megborotválni a fejed-fogta kezébe a sajátját.
-De...-tiltakoztam.
-Nincs semmi de.Ülj le.-mutatott a székre.Hatalmasat sóhajtottam és tettem amit kér.
-Kész is-puszilta meg fejem búbját.
-Köszönöm.-mosolyogtam és megcsókoltam"
-Most már van sajátod de továbbra is éncsinálom-emelte ki a "de" szócskát.Szememt megforgatva nyúltam a másik csomagért. Kicsit megráztam de nem zörgött.Mikor megláttam mi van benne kezem a szám elé kaptam.
-Ezek repülőjegyek-suttogtam könnyes szemmel.Harry aprót bólintott.
-Beszéltem az orvosoddal és el vagy engedve ha minden állomáson elmegyünk a korházba a kezelésre amit már lerendezett.-mosolygott.Hirtelen elkezdtem sírni.Minden amire eddig vágytam most teljesülni fog.Harry nem csak örömet szerzett nekem,annél sokkaal többet.Mindent.
-Harry-suttogtam nevét-Szeretlek,szeretlek.-ismételtem meg magam.Kezem a nyakába akasztottam és egy szerelemmel és minden hálával teli csókot adtam neki.
2013. március 22., péntek
4.Fejezet
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
A madarak lágy nótát fütyürésztek miközben a nap sugarai lassan bevilágították az egész várost.Meleg szellő futott végig rajtam.Harry aranyosan bóbiskolt mellettem a kis piknik takarón.Mélyet szippantottam,hogy olyan sok idő után újra érezzem amint megtelik a tüdőm friss levegővel. Fejemet Harry mellkasára hajtottam,szemeimet lehunytam és élveztem ahogyan a nap lágy sugarai melegítik az arcomat. Harry kezét a hátamra rakta és apró köröket írt le ujjával. Akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra.
-Miért vagy itt Ana?-suttogta.
-Tüdő rákom van-mondtam kis idő után.Hirtelen felült és szorosan a karjaiba zárt.
-Oh Ana-puszilta meg fejem búbját.
-Ez...ez annyira rossz.Én még nem akarok meghalni-és annyi év után újra megtörtem-Még annyi mindent akartam csinálni,véghez vinni-szabad utat hagytam könnyeimnek,melyek eláztatták Harry pólóját.Nem szólt semmit,de éreztem,hogy nyugtalan.Teste megfeszült,erősebben tartott magához.
***
-A szüleiddel élsz?-kérdeztem miközben egy szőlőszemet adtam a szájába.
-Jelenleg igen-rágta meg a gyümölcsöt-Ana,a te szüleid hol vannak?-kérdezte halkan.
-Meghaltak-suttogtam-1 éve autóbalesetben.
"-Anastasia Sweel-el beszélek?-szólt bele egy férfi hang a telefonba.
-Igen én vagyok-adtam választ.
-Ön Mr. és Mrs.Sweel lánya?-hangja gépies volt.
-Ig-igen-hangom elcsuklott,kezdtem aggódni.
-A szülei autóbalesetet szenvedtek.Az Alabamai kórházba szállították őket.-szívem a torkomban dobogott,majd kiszakadt.Könnyeim szabad útra találtak és megállíthatatlan sebességel folytak végig arcomon. Hogy történhetett ez? Miért? Miért pont velünk? Kérdések ezrei cikáztak felyemben,megválaszolatlanul.
-Máris megyek-suttogtam.A telefont ledobva rohantam a kocsimhoz.
-Sajnálom Mrs.Sweel de a szülei nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek.Nem tudtuk őket megmentetni.Részvétem.-megfogta a kezemet.Nem tudtam mitt érzek,leírhatatlan. Féleltem,dühös voltam,üresnek éreztem magam. Csak ordítanék és sírnék de már az sem megy. Képtelen vagyok bármire is.Összetörtem,belülről.
-Láthatom őket?-suttogtam,több hangot nem voltam képes kipréselni magamból."
-Részvétem,Ana-hajtotta le a fejét Harry.
-Nem sokára láthatom őket-rántottam meg a vállamat.
-Ne mondj ilyet!Sokáig fogsz még élni!-simított végig arcomon.
-Harry-kezét az enyéimbe fogtam-Az eredmények alapján maximum 1 évem van hátra,vagy még annyi se.
-Ana,ne mond ezt kérlek-hangja elcsuklott.
-Harry miért vagy itt velem?Miért zaklat ez fel?-simítottam végig gyönyörű arcán.
-Én...én-dadogott-Nagyon megkedveltelek,nem akarlak elveszíteni.-rántotta meg a vállát.Szívemet melegség járta át szavai hallatán.De ez nem történhet meg.Mostmár senki nem kedvelhet meg,már túl késő.Nem akarok senkinek sem fájdalmat okozni azzal,hogy meghalok,főleg nem Harrynek.
-Harry,nem szabad.-suttogtam és elengedtem a kezét mire egyből felkapta a fejét.
-Miért,Ana,miért?-értetlenkedett.
-Nem érted,hogy nemsokára meghalok?-ordítottam-Nem akarok senkinek fájdalmat okozni a távozásommal,főleg neked nem.-mondtam már kicsit nyugodtabban.Harry nem szólt semmit csak nézett ki az ablakon.Kezéért nyúltam de Ő megelőzött és két kezébe fogta az arcomat.Csillogó szemével mélyen az enyémbe nézett.
-Nagyobb fájdalmat okozol ha nem engeded,hogy az életed része legyek.-suttogta.Közelebb hajolt és apró csókot lehelt ajkaimra.Szemeimet lehunytam és csak élveztem a pillanatot. Harry lassan elhúzódott de én tarkóját elkapva húztam közelebb magamhoz,egy újabb csókra. Pillangók ezrei kaptak szárnyra a hasamban és kezdtek vad táncot járni. Homlokát az enyémnek döntötte és elmosolyodott.
-Anastasia,megosztod velem az életed és boldogságod?-ujjait ovatosan végig húzta az alsó ajkamon.
-Igen.-suttogtam.Most,ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam,akinek semmi gondja nincsen.
-Köszönöm.-mondta Harry és egy gyórs,szüzies csókot nyomott számra.
-Én köszönöm.-suttogtam csukott szemmel.
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
A madarak lágy nótát fütyürésztek miközben a nap sugarai lassan bevilágították az egész várost.Meleg szellő futott végig rajtam.Harry aranyosan bóbiskolt mellettem a kis piknik takarón.Mélyet szippantottam,hogy olyan sok idő után újra érezzem amint megtelik a tüdőm friss levegővel. Fejemet Harry mellkasára hajtottam,szemeimet lehunytam és élveztem ahogyan a nap lágy sugarai melegítik az arcomat. Harry kezét a hátamra rakta és apró köröket írt le ujjával. Akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra.
-Miért vagy itt Ana?-suttogta.
-Tüdő rákom van-mondtam kis idő után.Hirtelen felült és szorosan a karjaiba zárt.
-Oh Ana-puszilta meg fejem búbját.
-Ez...ez annyira rossz.Én még nem akarok meghalni-és annyi év után újra megtörtem-Még annyi mindent akartam csinálni,véghez vinni-szabad utat hagytam könnyeimnek,melyek eláztatták Harry pólóját.Nem szólt semmit,de éreztem,hogy nyugtalan.Teste megfeszült,erősebben tartott magához.
***
-A szüleiddel élsz?-kérdeztem miközben egy szőlőszemet adtam a szájába.
-Jelenleg igen-rágta meg a gyümölcsöt-Ana,a te szüleid hol vannak?-kérdezte halkan.
-Meghaltak-suttogtam-1 éve autóbalesetben.
"-Anastasia Sweel-el beszélek?-szólt bele egy férfi hang a telefonba.
-Igen én vagyok-adtam választ.
-Ön Mr. és Mrs.Sweel lánya?-hangja gépies volt.
-Ig-igen-hangom elcsuklott,kezdtem aggódni.
-A szülei autóbalesetet szenvedtek.Az Alabamai kórházba szállították őket.-szívem a torkomban dobogott,majd kiszakadt.Könnyeim szabad útra találtak és megállíthatatlan sebességel folytak végig arcomon. Hogy történhetett ez? Miért? Miért pont velünk? Kérdések ezrei cikáztak felyemben,megválaszolatlanul.
-Máris megyek-suttogtam.A telefont ledobva rohantam a kocsimhoz.
-Sajnálom Mrs.Sweel de a szülei nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek.Nem tudtuk őket megmentetni.Részvétem.-megfogta a kezemet.Nem tudtam mitt érzek,leírhatatlan. Féleltem,dühös voltam,üresnek éreztem magam. Csak ordítanék és sírnék de már az sem megy. Képtelen vagyok bármire is.Összetörtem,belülről.
-Láthatom őket?-suttogtam,több hangot nem voltam képes kipréselni magamból."
-Részvétem,Ana-hajtotta le a fejét Harry.
-Nem sokára láthatom őket-rántottam meg a vállamat.
-Ne mondj ilyet!Sokáig fogsz még élni!-simított végig arcomon.
-Harry-kezét az enyéimbe fogtam-Az eredmények alapján maximum 1 évem van hátra,vagy még annyi se.
-Ana,ne mond ezt kérlek-hangja elcsuklott.
-Harry miért vagy itt velem?Miért zaklat ez fel?-simítottam végig gyönyörű arcán.
-Én...én-dadogott-Nagyon megkedveltelek,nem akarlak elveszíteni.-rántotta meg a vállát.Szívemet melegség járta át szavai hallatán.De ez nem történhet meg.Mostmár senki nem kedvelhet meg,már túl késő.Nem akarok senkinek sem fájdalmat okozni azzal,hogy meghalok,főleg nem Harrynek.
-Harry,nem szabad.-suttogtam és elengedtem a kezét mire egyből felkapta a fejét.
-Miért,Ana,miért?-értetlenkedett.
-Nem érted,hogy nemsokára meghalok?-ordítottam-Nem akarok senkinek fájdalmat okozni a távozásommal,főleg neked nem.-mondtam már kicsit nyugodtabban.Harry nem szólt semmit csak nézett ki az ablakon.Kezéért nyúltam de Ő megelőzött és két kezébe fogta az arcomat.Csillogó szemével mélyen az enyémbe nézett.
-Nagyobb fájdalmat okozol ha nem engeded,hogy az életed része legyek.-suttogta.Közelebb hajolt és apró csókot lehelt ajkaimra.Szemeimet lehunytam és csak élveztem a pillanatot. Harry lassan elhúzódott de én tarkóját elkapva húztam közelebb magamhoz,egy újabb csókra. Pillangók ezrei kaptak szárnyra a hasamban és kezdtek vad táncot járni. Homlokát az enyémnek döntötte és elmosolyodott.
-Anastasia,megosztod velem az életed és boldogságod?-ujjait ovatosan végig húzta az alsó ajkamon.
-Igen.-suttogtam.Most,ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam,akinek semmi gondja nincsen.
-Köszönöm.-mondta Harry és egy gyórs,szüzies csókot nyomott számra.
-Én köszönöm.-suttogtam csukott szemmel.
Szóval itt is lenne a negyedik fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:)) Bnőm kedvéért sok like-ot:)
2013. március 15., péntek
3.Fejezet
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
-Szia Ana-jött be valaki a szobámba.Erőt véve magamon fordultam az ajtó felé.
-Harry?-hangom két oktávval feljebb csúszott.
-Emlékszel rám?-mosolygott.
-Hogy is felejthettelek volna el?Egy hónapja olyan a szobám,mint egy virág üzlet.-mutattam körbe.
-Bocsi-vakarta meg a tarkóját.-Leülhetek?-kérdezte.
-Persze,amúgy meg köszönöm.Jól esik.-mosolyogtam rá.-Mi járatban?-ültem fel az ágyban.
-Szeretnélek meghívni egy italra.-arcára pír szökött,mire kénytelen voltam molyosra húzni a számat.
-Ha neked megfelel a kórházban kapható gagyi innivalónak nevezett lötty akkor rendben-fintorogtam rá.
-Megfelel.-nézett hatalmas mosollyal a szemembe
***
-Na és a múltkor miért voltál itt bent?-mutattam körbe,miközben forró csokival a kezemben sétáltunk vissza a szobámba.
-A nagymamámnak eltört a lába és őt hoztam be.-rántotta meg a vállát.
-Jó bulást neki-mosolyogtam rá.
-Már egész jól van.-nyitotta ki az ajtót előttem.
-Hány éves is vagy Harry?-néztem rá.
-22 leszek 2 hét múlva-sóhajtott.
-Látom várod-erre mind ketten felnevettünk.Megpaskoltam az ágyam jelezve,hogy üljön fel rá.Így egymással szemben ültünk törökülésben.
-Tudod anyám minden évben összehívja a családot ami roppant unalmas a sok öreg miatt.-fejét lehajtotta és arcán egy lemondó mosoly jelent meg.
-Azért cserélnék veled.-erre felkapta a fejét.
-Nem mehetsz ki innen?-kérdezte csodálattal a hangjában.
-Nem -hajtottam le a fejem-Utoljára 2 éve voltam kint.Már nem is emlékszem milyen a természet.-rántottam meg a vállam-Régen szinte minden hajnalban megnéztem ahogyan felkel a Nap,de itt-mutattam körbe-Itt minden olyan mű és gépies-nevettem fel-Akárcsak én-tettem hozzá.
-Ne mondj ilyet Ana-kezemet,meleg kezébe fogta,tekintetemet felvittem az övéig.Mind kettőnk szeme csillogott az elfolytott könnyektől.Kicsit közelebb hajolt és karjaiba zárt,hátamat lágyan simogatta.Kezeimet nyaka köré fontam,fülemet szívére tapasztottam.Lágy ritmusa megnyugtatott,olyat éreztem,mint már évek óta nem.Boldogságot,bizalmat....
***
-Ana,Ana-egy lágy hang cirógatta fülemet.Valaki engem szólított álmomban.-Ana kelj fel-apró fürtök csiklandozták arcomat.Szemeimet résnyire nyitva pillantottam meg Harry-t.
-Harry?-kérdeztem álomittasan-Mit keresel te itt?
-Gyere,elviszlek valahova-nyújtotta kezét.Lassan felültem és a mamuszomba bújtam-Ezeket vedd fel.-adta oda ruháimat.
-Pulcsi minek?Harry,mégis mi folyik itt?-dörzsöltem meg szemeimet.
-Bízol bennem?-kezemet kezébe fogta és mélyen a szemembe nézett.Szemei úgy csillogtak,mint egy boldog kisgyereknek.Aprót bólintottam,mire elmosolyodott és apró puszit nyomott arcomra.Bár a fényviszonyok nem engedték,hogy lássa de arcomra halvány pír szökött.
***
-Mostmár kinyithatom?-kérdeztem unottan.
-Egy pillanat-mondta és kinyitott egy ajtót amin kivezetett-Most-vette el a kendőt szemem elől.
Kezemet a számhoz kapva néztem körbe a tetőn.Több száz kis gyertya pislákolt,ezzel bevilágítva az éjszakát.A csillagok fényesen ragyoktak és a kellemes nyári szellő simogatta arcomat.
-Ezt te csináltad?-suttogtam és éreztem amint a könnyek végig égetik az arcomat.
-Kis örömet akartam neked szerezni-rántotta meg vállát és arcán megjelent az a szégyenlős mosoly.
-Sikerült-suttogtam-Köszönöm Harry-öleltem magamhoz.
Figyelem:Mostantól a csillagos részek közt akár napok,hetek vagy hónapok is eltelhetnek!
-Szia Ana-jött be valaki a szobámba.Erőt véve magamon fordultam az ajtó felé.
-Harry?-hangom két oktávval feljebb csúszott.
-Emlékszel rám?-mosolygott.
-Hogy is felejthettelek volna el?Egy hónapja olyan a szobám,mint egy virág üzlet.-mutattam körbe.
-Bocsi-vakarta meg a tarkóját.-Leülhetek?-kérdezte.
-Persze,amúgy meg köszönöm.Jól esik.-mosolyogtam rá.-Mi járatban?-ültem fel az ágyban.
-Szeretnélek meghívni egy italra.-arcára pír szökött,mire kénytelen voltam molyosra húzni a számat.
-Ha neked megfelel a kórházban kapható gagyi innivalónak nevezett lötty akkor rendben-fintorogtam rá.
-Megfelel.-nézett hatalmas mosollyal a szemembe
***
-Na és a múltkor miért voltál itt bent?-mutattam körbe,miközben forró csokival a kezemben sétáltunk vissza a szobámba.
-A nagymamámnak eltört a lába és őt hoztam be.-rántotta meg a vállát.
-Jó bulást neki-mosolyogtam rá.
-Már egész jól van.-nyitotta ki az ajtót előttem.
-Hány éves is vagy Harry?-néztem rá.
-22 leszek 2 hét múlva-sóhajtott.
-Látom várod-erre mind ketten felnevettünk.Megpaskoltam az ágyam jelezve,hogy üljön fel rá.Így egymással szemben ültünk törökülésben.
-Tudod anyám minden évben összehívja a családot ami roppant unalmas a sok öreg miatt.-fejét lehajtotta és arcán egy lemondó mosoly jelent meg.
-Azért cserélnék veled.-erre felkapta a fejét.
-Nem mehetsz ki innen?-kérdezte csodálattal a hangjában.
-Nem -hajtottam le a fejem-Utoljára 2 éve voltam kint.Már nem is emlékszem milyen a természet.-rántottam meg a vállam-Régen szinte minden hajnalban megnéztem ahogyan felkel a Nap,de itt-mutattam körbe-Itt minden olyan mű és gépies-nevettem fel-Akárcsak én-tettem hozzá.
-Ne mondj ilyet Ana-kezemet,meleg kezébe fogta,tekintetemet felvittem az övéig.Mind kettőnk szeme csillogott az elfolytott könnyektől.Kicsit közelebb hajolt és karjaiba zárt,hátamat lágyan simogatta.Kezeimet nyaka köré fontam,fülemet szívére tapasztottam.Lágy ritmusa megnyugtatott,olyat éreztem,mint már évek óta nem.Boldogságot,bizalmat....
***
-Ana,Ana-egy lágy hang cirógatta fülemet.Valaki engem szólított álmomban.-Ana kelj fel-apró fürtök csiklandozták arcomat.Szemeimet résnyire nyitva pillantottam meg Harry-t.
-Harry?-kérdeztem álomittasan-Mit keresel te itt?
-Gyere,elviszlek valahova-nyújtotta kezét.Lassan felültem és a mamuszomba bújtam-Ezeket vedd fel.-adta oda ruháimat.
-Pulcsi minek?Harry,mégis mi folyik itt?-dörzsöltem meg szemeimet.
-Bízol bennem?-kezemet kezébe fogta és mélyen a szemembe nézett.Szemei úgy csillogtak,mint egy boldog kisgyereknek.Aprót bólintottam,mire elmosolyodott és apró puszit nyomott arcomra.Bár a fényviszonyok nem engedték,hogy lássa de arcomra halvány pír szökött.
***
-Mostmár kinyithatom?-kérdeztem unottan.
-Egy pillanat-mondta és kinyitott egy ajtót amin kivezetett-Most-vette el a kendőt szemem elől.
Kezemet a számhoz kapva néztem körbe a tetőn.Több száz kis gyertya pislákolt,ezzel bevilágítva az éjszakát.A csillagok fényesen ragyoktak és a kellemes nyári szellő simogatta arcomat.
-Ezt te csináltad?-suttogtam és éreztem amint a könnyek végig égetik az arcomat.
-Kis örömet akartam neked szerezni-rántotta meg vállát és arcán megjelent az a szégyenlős mosoly.
-Sikerült-suttogtam-Köszönöm Harry-öleltem magamhoz.
Szóval itt is lenne a harmadik fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:)) Bnőm kedvéért sok like-ot:)
2013. március 14., csütörtök
.:Díj:.
Sziasztok:)Hihetetlen de máris megkaptam az első díjamat amit nagyon szépen köszönök Katának :)♥
~Szabályok:
Ha megkaptad a díjat , készíts róla bejegyzést !
Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre !
Összesen 5 személynek kell tovább adnod!
Ezt egytől egyik át kell másolnod a lapodra !
A díjat visszafele nem lehet adni /Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont te többször kaphatsz ilyen díjat !/
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Vanda,az edzőm és az apukám vandicseknek hív de egyébként nem szoktak becézni:)
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Nagyon sok dalon képes vagyok sírni
3. Félsz a sötétben?
Nem,de úgy gondolom,hogy ez inkább helyzettől függő dolog:D
4. Szerelmes vagy valakibe?
•nem
5. Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Jó kérdés.....perpillanat egyet sem tudnék mondani:D
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Ki nem?
7. Szerinted a péntek - 13.- a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Csak annak hoz szerencsétlenséget aki hisz benne...szerencsét pedig,hát nem is tudom...
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
egyetlen dolog
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?
nem
10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál?
soha,sőt imádom mai napig ha szurit kapok vagy vért vesznek(vessetek meg ilyen vagyok)
11. Mit tennék, ha hirtelen híres lennél?
próbálnék nem megváltozni
12. Szoktál álmodozni?
napom 99,99%-át álmodozással töltöm:D
13. Járnál Chace Crawforddal?
Ez kérdés? isten csávó..
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
2 gyereket szeretnék,elősször egy fiút,majd egy lányt.A fiút nem tudom,hogy hívnák de a lányomat Amandának vagy Hope-nak
15. Adni vagy kapni jobb?
Szerintem egyaránt jó mind kettő:)
16. Titkom:
.......
17. Bakancslista:
Érettségi után Londonba költözni.
Fejleszteni az ottani kézilabdát
Találkozni One Diretion-nal
Találkozni Luke Brooks-al
Csak háromnak tudom továbbküldeni:
Még egyszer nagyon köszönöm!♥
2013. március 8., péntek
2.Fejezet
-Csá Paul-pacsiztam le vele
-Szia Ana,gyere-mosolygott és egyenesen a fehér henger alakú gépig vezetett.-A szokásos?-nevetett
-Igen,egy ideig még maradok a szokásosnál-nevettem vele
-Ana kezdjük-szólt bele a mikrofonba ami egy másik szobában volt. A gép lassan megmozdult így bejutattva engem a belselyébe. Mai napig nem tudom megszokni ezt a fülsüketitő zajt.
"-Sok tesztet elvégeztünk.Nagyon sajnálom Anastasia,de rosszindulatú tumort véltünk felfedezni jobb tüdőlebenyében.-az orvos szavai késként csaptak le.Én rákos?Valamit biztos csak rosszul hallottam!Nem lehetek rákos!Mindig egézségesen éltem,sosem cigiztem.Ez egyszerűen nem történhet meg,velem nem.
-Maga azt mondja,hogy rákos vagyok?-könnyeim lassan végig folytak arcomon
-Nagyon sajnálom-nyújtott át egy zsepkendőt
-Hát még én-suttogtam-Mennyi esélyem van?-egyenesen magam elé meredtem és még mindig próbáltam feldolgozni a hallotakat.
-Elég súlyos az állapota.Nem is értem eddig,hogy nem vették észre.Sajnálom de azt kell,hogy mondjam 1 a 100-hoz az esélye,hogy túl élje.
-1 a 100-hoz-ismételgettem és próbáltam feldolgozni
-Ha még most elkezdjük a kemoterápiát nagy esélye van arra,hogy évekkel tovább éljen-mondta
-És ha nem?-tettem fel a kérdést
-Nos akkor talán 2 maximum 6 hónapja van hátra-hihetetlen,hogy most közölte vele,hogy megfogok halni és semmi érzelem nem látszik az arcán.
-Akkor vágjunk bele-csaptam össze tenyerem-Veszteni valóm úgy sincs.-nevettem fel kínomban"
-Készen is vagyunk Ana-sétált be Paul a szobába
-Köszi-mosolyogtam rá-Nagyon vészes?-húztam el a számat
-Nem a legfényesebb-csóválta a fejét
-Sebaj.Itt vagyok még-legyintettem-Most megyek,szia
-Szia Ana-mosolygott
***
-Kat!Ki hozott egy csokor rózsát a szobámba?-az ajtóban álltam és az egy csokor rózsát bámultam amiben minimum 50 szál virág díszelgett.
-Egy fiú hozta,a nevét nem mondta-rántotta meg a vállát. Ki a fene lehetett az? Senki olyat nem ismerek aki virágot hozna nekem.
-Hogy is nézett ki?-feküdtem be az ágyamba
-Nagyon aranyos volt.Barna göndör haja és gyönyörű zöld szemei voltak.-áradozott
-Harry-suttogtam.Miért vett nekem ennyi gyönyörű virágot?-Nincs benne valami kis lap?-kérdeztem
-Nem tudom.Keressünk-csillant fel a szeme. Elég nehéz volt átfésülni de a végén mégis csak találtunk egy kis üdvözlőlapot "Gyönyörűt a gyönyörűnek" állt a lapon. Szám mosolyra húzodott,még soha senkitől nem kaptam ilyet és valószínüleg nem is fogok. Nem hiszem,hogy Harryt valaha is fogom még látni. Ettől eltekintve roppantúl jól esett a kedvessége. Nem nagyon volt eddig részem ilyenben.
"-Te megcsaltál?ordítottam vele és a falhoz vágtam közös képünket
-Ana megtudom magyarázni-fogta meg a kezemet
-Ne nyúlj hozzám te mocskos szemét-sírtam
-Kérlek Ana,szeretlek-suttogta
-Akkor miért?Miért csaltál meg?-fordultam felé.
-Nem tudom,annyira sajnálom-indult meg felém.
-Én is-suttogtam-Most menyj el.Soha többé nem akarlak látni-tártam ki előtte az ajtót.
-Ana,kérlek-fordult vissza utoljára
-Menj-sütöttem le szemeimet.Amint elment az ajtót becsuktam és sírva rogytam le a földre."
***
-Anastasia?!-jött be az ismerős fickó kezében ismét egy csokor rózsával
-Igen-sóhajtottam-Hol írjam alá?kérdeztem.Gyorsan aláfirkantottam és átvettem a küldeményt.
-Óh Ana ez a fiú tud ám bánni a nőkkel-sóhajtott fel Kat miközben a friss csokolba szagolt.
-Már két hete minden nap küld egy csokrot. Komolyan úgy néz már ki a szobám,mint egy virág üzlet-ráztam a fejemet
-Szerintem aranyos-mosolygott
-Igen az,de Ő miért nem jön be?-hirtelen szomorú lettem egy olyan fiú hiánya miatt akit nem is ismerek.
-Öhhm..nem tudom.Most...izé...mennem kell-dadogott
-Kathrin-mondtam idegesen-Mond csak el,mit titkolsz?
-Én?Titok?Milyen titok?-nevetett kínosan
-Kat!Kérlek-könyörögtem
-Na jólvan-jött közelebb lemondóan-Minden nap bejön este és nézi ahogyan alszol-mondta csillogással a szemében
-Hogy mi?-ordítottam fel-Miért nem mondtad?
-Mert megkért rá-hajtotta le a fejét-Olyan kedves egy fiú csak fél,hogy elküldenéd-folytatta
-De...igaz elküldeném-mondtam-Jobb is így-legyintettem
-Ana.Miért csinálod ezt?-kérdezte-Megérdemled,hogy szeressenek-simított végig arcomon
-Ne nevetess.Ő egy fiatal fiú aki előtt még ott az élet.Én...én pedig kitudja hány hónapom van még hátra.Nem ronthatom el senki életét-vállamat megrántva próbáltam elhesegetni az érzéseimet.
-Csá Paul-pacsiztam le vele
-Szia Ana,gyere-mosolygott és egyenesen a fehér henger alakú gépig vezetett.-A szokásos?-nevetett
-Igen,egy ideig még maradok a szokásosnál-nevettem vele
-Ana kezdjük-szólt bele a mikrofonba ami egy másik szobában volt. A gép lassan megmozdult így bejutattva engem a belselyébe. Mai napig nem tudom megszokni ezt a fülsüketitő zajt.
"-Sok tesztet elvégeztünk.Nagyon sajnálom Anastasia,de rosszindulatú tumort véltünk felfedezni jobb tüdőlebenyében.-az orvos szavai késként csaptak le.Én rákos?Valamit biztos csak rosszul hallottam!Nem lehetek rákos!Mindig egézségesen éltem,sosem cigiztem.Ez egyszerűen nem történhet meg,velem nem.
-Maga azt mondja,hogy rákos vagyok?-könnyeim lassan végig folytak arcomon
-Nagyon sajnálom-nyújtott át egy zsepkendőt
-Hát még én-suttogtam-Mennyi esélyem van?-egyenesen magam elé meredtem és még mindig próbáltam feldolgozni a hallotakat.
-Elég súlyos az állapota.Nem is értem eddig,hogy nem vették észre.Sajnálom de azt kell,hogy mondjam 1 a 100-hoz az esélye,hogy túl élje.
-1 a 100-hoz-ismételgettem és próbáltam feldolgozni
-Ha még most elkezdjük a kemoterápiát nagy esélye van arra,hogy évekkel tovább éljen-mondta
-És ha nem?-tettem fel a kérdést
-Nos akkor talán 2 maximum 6 hónapja van hátra-hihetetlen,hogy most közölte vele,hogy megfogok halni és semmi érzelem nem látszik az arcán.
-Akkor vágjunk bele-csaptam össze tenyerem-Veszteni valóm úgy sincs.-nevettem fel kínomban"
-Készen is vagyunk Ana-sétált be Paul a szobába
-Köszi-mosolyogtam rá-Nagyon vészes?-húztam el a számat
-Nem a legfényesebb-csóválta a fejét
-Sebaj.Itt vagyok még-legyintettem-Most megyek,szia
-Szia Ana-mosolygott
***
-Kat!Ki hozott egy csokor rózsát a szobámba?-az ajtóban álltam és az egy csokor rózsát bámultam amiben minimum 50 szál virág díszelgett.
-Egy fiú hozta,a nevét nem mondta-rántotta meg a vállát. Ki a fene lehetett az? Senki olyat nem ismerek aki virágot hozna nekem.
-Hogy is nézett ki?-feküdtem be az ágyamba
-Nagyon aranyos volt.Barna göndör haja és gyönyörű zöld szemei voltak.-áradozott
-Harry-suttogtam.Miért vett nekem ennyi gyönyörű virágot?-Nincs benne valami kis lap?-kérdeztem
-Nem tudom.Keressünk-csillant fel a szeme. Elég nehéz volt átfésülni de a végén mégis csak találtunk egy kis üdvözlőlapot "Gyönyörűt a gyönyörűnek" állt a lapon. Szám mosolyra húzodott,még soha senkitől nem kaptam ilyet és valószínüleg nem is fogok. Nem hiszem,hogy Harryt valaha is fogom még látni. Ettől eltekintve roppantúl jól esett a kedvessége. Nem nagyon volt eddig részem ilyenben.
"-Te megcsaltál?ordítottam vele és a falhoz vágtam közös képünket
-Ana megtudom magyarázni-fogta meg a kezemet
-Ne nyúlj hozzám te mocskos szemét-sírtam
-Kérlek Ana,szeretlek-suttogta
-Akkor miért?Miért csaltál meg?-fordultam felé.
-Nem tudom,annyira sajnálom-indult meg felém.
-Én is-suttogtam-Most menyj el.Soha többé nem akarlak látni-tártam ki előtte az ajtót.
-Ana,kérlek-fordult vissza utoljára
-Menj-sütöttem le szemeimet.Amint elment az ajtót becsuktam és sírva rogytam le a földre."
***
-Anastasia?!-jött be az ismerős fickó kezében ismét egy csokor rózsával
-Igen-sóhajtottam-Hol írjam alá?kérdeztem.Gyorsan aláfirkantottam és átvettem a küldeményt.
-Óh Ana ez a fiú tud ám bánni a nőkkel-sóhajtott fel Kat miközben a friss csokolba szagolt.
-Már két hete minden nap küld egy csokrot. Komolyan úgy néz már ki a szobám,mint egy virág üzlet-ráztam a fejemet
-Szerintem aranyos-mosolygott
-Igen az,de Ő miért nem jön be?-hirtelen szomorú lettem egy olyan fiú hiánya miatt akit nem is ismerek.
-Öhhm..nem tudom.Most...izé...mennem kell-dadogott
-Kathrin-mondtam idegesen-Mond csak el,mit titkolsz?
-Én?Titok?Milyen titok?-nevetett kínosan
-Kat!Kérlek-könyörögtem
-Na jólvan-jött közelebb lemondóan-Minden nap bejön este és nézi ahogyan alszol-mondta csillogással a szemében
-Hogy mi?-ordítottam fel-Miért nem mondtad?
-Mert megkért rá-hajtotta le a fejét-Olyan kedves egy fiú csak fél,hogy elküldenéd-folytatta
-De...igaz elküldeném-mondtam-Jobb is így-legyintettem
-Ana.Miért csinálod ezt?-kérdezte-Megérdemled,hogy szeressenek-simított végig arcomon
-Ne nevetess.Ő egy fiatal fiú aki előtt még ott az élet.Én...én pedig kitudja hány hónapom van még hátra.Nem ronthatom el senki életét-vállamat megrántva próbáltam elhesegetni az érzéseimet.
Szóval itt is lenne a második fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:))
2013. március 1., péntek
1.Fejezet
A gépek hangos morajára kellett ismét kelnem. A fehér falakra vetödő nap sugarai erősen bántották szemeimet. Minden erőmet összevéve ültem fel az ágyban,lábamat lelógatva kerestem kis mamuszomat. Bal kezembe véve az infúziós állványt indultam el a külön kis fürdőszobámba. Olyan régóta vagyok már ennek a helynek a lakója,hogy ez már igazán kijár. A helyiségbe beérve kénytelen vagyok megkapaszkodni máskülönben összesnék. Hatalmas levegőt véve próbálom vissza nyerni egyensúlyomat. Pár tisztító levegővétel után sikerül esés nélkül elmennem a mosdóig. A tükörből egy kopasz,karikás szemű megviselt 21 éves lány néz vissza rám. Hatalmas sóhaj szökik fel a már alig működő tüdőmből. Pár évvel ezelőtt még sínen ment az életem. Egy gyönyörű, magabiztos lány voltam aki alig várta a diploma osztó napját. Hatalmas terveim voltak,minden úgy ment ahogyan azt terveztem. Az élet nekem játszott,egészen addig a reggelig......
-Ana itt vagy?-hallottam meg egy lágy hangot
-A fürdőben vagyok-hangom erőtlen volt akárcsak én.
-Ana,megkértelek,hogy egyedül ne kelj fel az ágyból-dorgált Kat-az ápolóm-miközben bejött hozzám.
-Semmi bajom Kat,jól vagyok-villantottam rá frissen mosott fogsorom,az egyetlen dolgot ami még szép rajtam..
-Volt reggeli rosszul léted?-kérdezte immár az ágyam fölött álva a korlapomat vizslatva
-Mint mindig-mondtam gépiesen
-Rendben-valamit irogatott a lapra,majd rám nézett-Dr.Peterson elrendelt mára egy MR.-t
-Rendben-sóhajtottam-Mehetek gyalog és nem tolókocsival?-ültem fel
-Nem kéne Ana-húzta a száját
-Kérlek Kat.Hidd el jól vagyok-könyörögtem
-Legyen-forgatta meg szemeit-De Dr.Peterson-nak egy szót sem-szegezte rám tollát
-Igen-szalutáltam,majd elnevettük magunkat
***
A liftbe beszállva meghúzódtam a sarokban és vártam,hogy a 8.-ra érjen
"-Jaj kicsim úgy fogsz hiányozni-sírt anya
-Ne sírj anya,mert én is elbőgöm magam-emeltem magasba az arcomat,hogy a könnycseppeket vissza tartsam.
-Igért meg,hogy vigyázol és,hogy minden nap felhívsz-ölelt magához.
-Igérem-suttogtam és erősebben szorítottam magamhoz.
-Szeretlek Ana-puszilt bele hajamba
-Én is szeretlek-pusziltam meg könny áztatta arcát.
Bőröndjeimet a kezembe véve indultam el az ellenörző pont felé. Utoljára megfordultam,hogy integessek anyának. Puszit dobtam neki,mikor minden elkezdett forogni és a szemeim elnehezedtek. Az utoolsó amit láttam anyám aggodó tekintete,miközben felém fut."
A csengő jelezte,hogy már csak két emelet és ott vagyok. A lift lassúlt és az ajtó kinyílt a 7. emeleten. Egy barna göndör hajú fiú várta,hogy beszállhasson. Zöld szemei úgy ragyogtak akár csak a smaragd,apró mosollyal az arcán biccentett felém. Már egy ideje nem érdekel,hogy nézek ki és mit gondolnak az emberek, ezt az egy esetet kivéve. Ha lehet mégjobban meghúztam magam a sarokban és vártam,hogy elinduljunk. A fiú előttem állt, de szeme sarkából folyton hátra pillantott rám. Minden egyes alkalommal kis mosoly játszott arcán. Egy hatalmas levegőt vett és felém fordult. Szívem a torkomban dobogott. Vajon mit akar tőlem? Megtudni mibajom? Hogy miért vagyok kopasz? Hogy miért lógnak ki csövek a kezemből?
-Sz-szia Harry vagyok-édesen mosolygott és a tarkóját vakarta.Szemeim elkerekedtek és állam a padlót súrolta,ő az első ember aki nem azt kérdezi mi bajom.
-Hát izé...nem épp erre számítottam-sütöttem le szemeimet.-Szia Harry, Ana vagyok-nyújtottam felé a kezemet.
-Mire számítottál?-mosolygott.Arcomat láttán egyből elkomorodott-Oh..tudod semmi közöm a gondjaidhoz,csak gondoltam köszönök egy gyönyörű lánynak-nézett a szemembe
-Mi?Gyönyörű lány? Hol?-néztem körbe-Amúgy köszönöm-mosolyogtam rá
-Vicces vagy-nevette el magát.-Amúgy meg tényleg szép vagy-még mielőtt reagálni tudtam volna a lift ajtó kinyílt.
-Sajnálom de nekem találkám van egy tucat orvossal-mutattam a folyyosóra-Örülök,hogy megismertelek Harry.-mosolyogtam rá és kivonultam a kabinból.
-Hát még én Ana.Remélem minden rendbe jön veled-nem néztem hátra de hallottam,hogy az ajtó becsukódik. Fejemet lehajtottam és szemeimet összeszorítottam-
-Bárcsak úgy lenne Harry,bárcsak-suttogtam.Erőt véve magamon sétáltam el az MR.-t jelző ajtóig. Az ajtó nyikorogva nyílt ki és egy már ismerős arcot pillantottam meg.
A gépek hangos morajára kellett ismét kelnem. A fehér falakra vetödő nap sugarai erősen bántották szemeimet. Minden erőmet összevéve ültem fel az ágyban,lábamat lelógatva kerestem kis mamuszomat. Bal kezembe véve az infúziós állványt indultam el a külön kis fürdőszobámba. Olyan régóta vagyok már ennek a helynek a lakója,hogy ez már igazán kijár. A helyiségbe beérve kénytelen vagyok megkapaszkodni máskülönben összesnék. Hatalmas levegőt véve próbálom vissza nyerni egyensúlyomat. Pár tisztító levegővétel után sikerül esés nélkül elmennem a mosdóig. A tükörből egy kopasz,karikás szemű megviselt 21 éves lány néz vissza rám. Hatalmas sóhaj szökik fel a már alig működő tüdőmből. Pár évvel ezelőtt még sínen ment az életem. Egy gyönyörű, magabiztos lány voltam aki alig várta a diploma osztó napját. Hatalmas terveim voltak,minden úgy ment ahogyan azt terveztem. Az élet nekem játszott,egészen addig a reggelig......
-Ana itt vagy?-hallottam meg egy lágy hangot
-A fürdőben vagyok-hangom erőtlen volt akárcsak én.
-Ana,megkértelek,hogy egyedül ne kelj fel az ágyból-dorgált Kat-az ápolóm-miközben bejött hozzám.
-Semmi bajom Kat,jól vagyok-villantottam rá frissen mosott fogsorom,az egyetlen dolgot ami még szép rajtam..
-Volt reggeli rosszul léted?-kérdezte immár az ágyam fölött álva a korlapomat vizslatva
-Mint mindig-mondtam gépiesen
-Rendben-valamit irogatott a lapra,majd rám nézett-Dr.Peterson elrendelt mára egy MR.-t
-Rendben-sóhajtottam-Mehetek gyalog és nem tolókocsival?-ültem fel
-Nem kéne Ana-húzta a száját
-Kérlek Kat.Hidd el jól vagyok-könyörögtem
-Legyen-forgatta meg szemeit-De Dr.Peterson-nak egy szót sem-szegezte rám tollát
-Igen-szalutáltam,majd elnevettük magunkat
***
A liftbe beszállva meghúzódtam a sarokban és vártam,hogy a 8.-ra érjen
"-Jaj kicsim úgy fogsz hiányozni-sírt anya
-Ne sírj anya,mert én is elbőgöm magam-emeltem magasba az arcomat,hogy a könnycseppeket vissza tartsam.
-Igért meg,hogy vigyázol és,hogy minden nap felhívsz-ölelt magához.
-Igérem-suttogtam és erősebben szorítottam magamhoz.
-Szeretlek Ana-puszilt bele hajamba
-Én is szeretlek-pusziltam meg könny áztatta arcát.
Bőröndjeimet a kezembe véve indultam el az ellenörző pont felé. Utoljára megfordultam,hogy integessek anyának. Puszit dobtam neki,mikor minden elkezdett forogni és a szemeim elnehezedtek. Az utoolsó amit láttam anyám aggodó tekintete,miközben felém fut."
A csengő jelezte,hogy már csak két emelet és ott vagyok. A lift lassúlt és az ajtó kinyílt a 7. emeleten. Egy barna göndör hajú fiú várta,hogy beszállhasson. Zöld szemei úgy ragyogtak akár csak a smaragd,apró mosollyal az arcán biccentett felém. Már egy ideje nem érdekel,hogy nézek ki és mit gondolnak az emberek, ezt az egy esetet kivéve. Ha lehet mégjobban meghúztam magam a sarokban és vártam,hogy elinduljunk. A fiú előttem állt, de szeme sarkából folyton hátra pillantott rám. Minden egyes alkalommal kis mosoly játszott arcán. Egy hatalmas levegőt vett és felém fordult. Szívem a torkomban dobogott. Vajon mit akar tőlem? Megtudni mibajom? Hogy miért vagyok kopasz? Hogy miért lógnak ki csövek a kezemből?
-Sz-szia Harry vagyok-édesen mosolygott és a tarkóját vakarta.Szemeim elkerekedtek és állam a padlót súrolta,ő az első ember aki nem azt kérdezi mi bajom.
-Hát izé...nem épp erre számítottam-sütöttem le szemeimet.-Szia Harry, Ana vagyok-nyújtottam felé a kezemet.
-Mire számítottál?-mosolygott.Arcomat láttán egyből elkomorodott-Oh..tudod semmi közöm a gondjaidhoz,csak gondoltam köszönök egy gyönyörű lánynak-nézett a szemembe
-Mi?Gyönyörű lány? Hol?-néztem körbe-Amúgy köszönöm-mosolyogtam rá
-Vicces vagy-nevette el magát.-Amúgy meg tényleg szép vagy-még mielőtt reagálni tudtam volna a lift ajtó kinyílt.
-Sajnálom de nekem találkám van egy tucat orvossal-mutattam a folyyosóra-Örülök,hogy megismertelek Harry.-mosolyogtam rá és kivonultam a kabinból.
-Hát még én Ana.Remélem minden rendbe jön veled-nem néztem hátra de hallottam,hogy az ajtó becsukódik. Fejemet lehajtottam és szemeimet összeszorítottam-
-Bárcsak úgy lenne Harry,bárcsak-suttogtam.Erőt véve magamon sétáltam el az MR.-t jelző ajtóig. Az ajtó nyikorogva nyílt ki és egy már ismerős arcot pillantottam meg.
Ha tetszett a rész iratkozzatok fel vagy hagyjatok egy komit.Nagyon boldoggá tenne,köszönöm:))
2013. február 25., hétfő
Prológus
Olyan gyórsan szűnik meg egy élet.Ahogyan a világ levegő hasító fényözön születik s meghal,ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon,ahogyan virágszírmok leszáradnak helyükről, és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyódik pillanatok alatt. Ezen a földön semmi sem maradandó,semmi sem örök. Még a Nap sem adja örökké éltető melegét. A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. És ha ők meghalnak,a szivárvány is örök nyugovóra tér.
Olyan gyórsan szűnik meg egy élet.Ahogyan a világ levegő hasító fényözön születik s meghal,ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon,ahogyan virágszírmok leszáradnak helyükről, és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyódik pillanatok alatt. Ezen a földön semmi sem maradandó,semmi sem örök. Még a Nap sem adja örökké éltető melegét. A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. És ha ők meghalnak,a szivárvány is örök nyugovóra tér.
Anastasia
Könnyes szemmel olvastam fel Ana búcsu beszédét. Azt az egyet kérte,hogy szülei mellé temessék.Fehér rózsámat fogva sétáltam a koporsóhoz.
-"Beszélj hozzám mikor unatkozom,csókolj mikor szomorú vagyok,ölelj mikor sírok,vigyázz rám mikor haldoklom,és szeress amíg élek"-suttogtam szavait amiket utolsó napjaiban mondott.A virágot sírjára dobtam s tekintetem az égnek emeltem-És szeress amíg élek-tátogtam lehunyt szemmel.
2013. február 24., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)