1.Fejezet                                                        


A gépek hangos morajára kellett ismét kelnem. A fehér falakra vetödő nap sugarai erősen bántották szemeimet. Minden erőmet összevéve ültem fel az ágyban,lábamat lelógatva kerestem kis mamuszomat. Bal kezembe véve az infúziós állványt indultam el a külön kis fürdőszobámba. Olyan régóta vagyok már ennek a helynek a lakója,hogy ez már igazán kijár. A helyiségbe beérve kénytelen vagyok megkapaszkodni máskülönben összesnék. Hatalmas levegőt véve próbálom vissza nyerni egyensúlyomat. Pár tisztító levegővétel után sikerül esés nélkül elmennem a mosdóig. A tükörből egy kopasz,karikás szemű megviselt 21 éves lány néz vissza rám. Hatalmas sóhaj szökik fel a már alig működő tüdőmből. Pár évvel ezelőtt még sínen ment az életem. Egy gyönyörű, magabiztos lány voltam aki alig várta a diploma osztó napját. Hatalmas terveim voltak,minden úgy ment ahogyan azt terveztem. Az élet nekem játszott,egészen addig a reggelig......
-Ana itt vagy?-hallottam meg egy lágy hangot
-A fürdőben vagyok-hangom erőtlen volt akárcsak én.
-Ana,megkértelek,hogy egyedül ne kelj fel az ágyból-dorgált Kat-az ápolóm-miközben bejött hozzám.
-Semmi bajom Kat,jól vagyok-villantottam rá frissen mosott fogsorom,az egyetlen dolgot ami még szép rajtam..
-Volt reggeli rosszul léted?-kérdezte immár az ágyam fölött álva a korlapomat vizslatva
-Mint mindig-mondtam gépiesen
-Rendben-valamit irogatott a lapra,majd rám nézett-Dr.Peterson elrendelt mára egy MR.-t
-Rendben-sóhajtottam-Mehetek gyalog és nem tolókocsival?-ültem fel
-Nem kéne Ana-húzta a száját
-Kérlek Kat.Hidd el jól vagyok-könyörögtem
-Legyen-forgatta meg szemeit-De Dr.Peterson-nak egy szót sem-szegezte rám tollát
-Igen-szalutáltam,majd elnevettük magunkat

***

A liftbe beszállva meghúzódtam a sarokban és vártam,hogy a 8.-ra érjen
"-Jaj kicsim úgy fogsz hiányozni-sírt anya
-Ne sírj anya,mert én is elbőgöm magam-emeltem magasba az arcomat,hogy a könnycseppeket vissza tartsam.
-Igért meg,hogy vigyázol és,hogy minden nap felhívsz-ölelt magához.
-Igérem-suttogtam és erősebben szorítottam magamhoz.
-Szeretlek Ana-puszilt bele hajamba
-Én is szeretlek-pusziltam meg könny áztatta arcát.
Bőröndjeimet a kezembe véve indultam el az ellenörző pont felé. Utoljára megfordultam,hogy integessek anyának. Puszit dobtam neki,mikor minden elkezdett forogni és a szemeim elnehezedtek. Az utoolsó amit láttam anyám aggodó tekintete,miközben felém fut."
A csengő jelezte,hogy már csak két emelet és ott vagyok. A lift lassúlt és az ajtó kinyílt a 7. emeleten. Egy barna göndör hajú fiú várta,hogy beszállhasson. Zöld szemei úgy ragyogtak akár csak a smaragd,apró mosollyal az arcán biccentett felém. Már egy ideje nem érdekel,hogy nézek ki és mit gondolnak az emberek, ezt az egy esetet kivéve. Ha lehet mégjobban meghúztam magam a sarokban és vártam,hogy elinduljunk. A fiú előttem állt, de szeme sarkából folyton hátra pillantott rám. Minden egyes alkalommal kis mosoly játszott arcán. Egy hatalmas levegőt vett és felém fordult. Szívem a torkomban dobogott. Vajon mit akar tőlem? Megtudni mibajom? Hogy miért vagyok kopasz? Hogy miért lógnak ki csövek a kezemből?
-Sz-szia Harry vagyok-édesen mosolygott és a tarkóját vakarta.Szemeim elkerekedtek és állam a padlót súrolta,ő az első ember aki nem azt kérdezi mi bajom.
-Hát izé...nem épp erre számítottam-sütöttem le szemeimet.-Szia Harry, Ana vagyok-nyújtottam felé a kezemet.
-Mire számítottál?-mosolygott.Arcomat láttán egyből elkomorodott-Oh..tudod semmi közöm a gondjaidhoz,csak gondoltam köszönök egy gyönyörű lánynak-nézett a szemembe
-Mi?Gyönyörű lány? Hol?-néztem körbe-Amúgy köszönöm-mosolyogtam rá
-Vicces vagy-nevette el magát.-Amúgy meg tényleg szép vagy-még mielőtt reagálni tudtam volna a lift ajtó kinyílt.
-Sajnálom de nekem találkám van egy tucat orvossal-mutattam a folyyosóra-Örülök,hogy megismertelek Harry.-mosolyogtam rá és kivonultam a kabinból.
-Hát még én Ana.Remélem minden rendbe jön veled-nem néztem hátra de hallottam,hogy az ajtó becsukódik. Fejemet lehajtottam és szemeimet összeszorítottam-
-Bárcsak úgy lenne Harry,bárcsak-suttogtam.Erőt véve magamon sétáltam el az MR.-t jelző ajtóig. Az ajtó nyikorogva nyílt ki és egy már ismerős arcot pillantottam meg.

Ha tetszett a rész iratkozzatok fel vagy hagyjatok egy komit.Nagyon boldoggá tenne,köszönöm:))