2.Fejezet                                                        

-Csá Paul-pacsiztam le vele
-Szia Ana,gyere-mosolygott és egyenesen a fehér henger alakú gépig vezetett.-A szokásos?-nevetett
-Igen,egy ideig még maradok a szokásosnál-nevettem vele
-Ana kezdjük-szólt bele a mikrofonba ami egy másik szobában volt. A gép lassan megmozdult így bejutattva engem a belselyébe. Mai napig nem tudom megszokni ezt a fülsüketitő zajt.
"-Sok tesztet elvégeztünk.Nagyon sajnálom Anastasia,de rosszindulatú tumort véltünk felfedezni jobb tüdőlebenyében.-az orvos szavai késként csaptak le.Én rákos?Valamit biztos csak rosszul hallottam!Nem lehetek rákos!Mindig egézségesen éltem,sosem cigiztem.Ez egyszerűen nem történhet meg,velem nem.
-Maga azt mondja,hogy rákos vagyok?-könnyeim lassan végig folytak arcomon
-Nagyon sajnálom-nyújtott át egy zsepkendőt
-Hát még én-suttogtam-Mennyi esélyem van?-egyenesen magam elé meredtem és még mindig próbáltam feldolgozni a hallotakat.
-Elég súlyos az állapota.Nem is értem eddig,hogy nem vették észre.Sajnálom de azt kell,hogy mondjam 1 a 100-hoz az esélye,hogy túl élje.
-1 a 100-hoz-ismételgettem és próbáltam feldolgozni
-Ha még most elkezdjük a kemoterápiát nagy esélye van arra,hogy évekkel tovább éljen-mondta
-És ha nem?-tettem fel a kérdést
-Nos akkor talán 2 maximum 6 hónapja van hátra-hihetetlen,hogy most közölte vele,hogy megfogok halni és semmi érzelem nem látszik az arcán.
-Akkor vágjunk bele-csaptam össze tenyerem-Veszteni valóm úgy sincs.-nevettem fel kínomban"
-Készen is vagyunk Ana-sétált be Paul a szobába
-Köszi-mosolyogtam rá-Nagyon vészes?-húztam el a számat
-Nem a legfényesebb-csóválta a fejét
-Sebaj.Itt vagyok még-legyintettem-Most megyek,szia
-Szia Ana-mosolygott

***

-Kat!Ki hozott egy csokor rózsát a szobámba?-az ajtóban álltam és az egy csokor rózsát bámultam amiben minimum 50 szál virág díszelgett.
-Egy fiú hozta,a nevét nem mondta-rántotta meg a vállát. Ki a fene lehetett az? Senki olyat nem ismerek aki virágot hozna nekem.
-Hogy is nézett ki?-feküdtem be az ágyamba
-Nagyon aranyos volt.Barna göndör haja és gyönyörű zöld szemei voltak.-áradozott
-Harry-suttogtam.Miért vett nekem ennyi gyönyörű virágot?-Nincs benne valami kis lap?-kérdeztem
-Nem tudom.Keressünk-csillant fel a szeme. Elég nehéz volt átfésülni de a végén mégis csak találtunk egy kis üdvözlőlapot "Gyönyörűt a gyönyörűnek" állt a lapon. Szám mosolyra húzodott,még soha senkitől nem kaptam ilyet és valószínüleg nem is fogok. Nem hiszem,hogy Harryt valaha is fogom még látni. Ettől eltekintve roppantúl jól esett a kedvessége. Nem nagyon volt eddig részem ilyenben.
"-Te megcsaltál?ordítottam vele és a falhoz vágtam közös képünket
-Ana megtudom magyarázni-fogta meg a kezemet
-Ne nyúlj hozzám te mocskos szemét-sírtam
-Kérlek Ana,szeretlek-suttogta
-Akkor miért?Miért csaltál meg?-fordultam felé.
-Nem tudom,annyira sajnálom-indult meg felém.
-Én is-suttogtam-Most menyj el.Soha többé nem akarlak látni-tártam ki előtte az ajtót.
-Ana,kérlek-fordult vissza utoljára
-Menj-sütöttem le szemeimet.Amint elment az ajtót becsuktam és sírva rogytam le a földre."


***

-Anastasia?!-jött be az ismerős fickó kezében ismét egy csokor rózsával
-Igen-sóhajtottam-Hol írjam alá?kérdeztem.Gyorsan aláfirkantottam és átvettem a küldeményt.
-Óh Ana ez a fiú tud ám bánni a nőkkel-sóhajtott fel Kat miközben a friss csokolba szagolt.
-Már két hete minden nap küld egy csokrot. Komolyan úgy néz már ki a szobám,mint egy virág üzlet-ráztam a fejemet
-Szerintem aranyos-mosolygott
-Igen az,de Ő miért nem jön be?-hirtelen szomorú lettem egy olyan fiú hiánya miatt akit nem is ismerek.
-Öhhm..nem tudom.Most...izé...mennem kell-dadogott
-Kathrin-mondtam idegesen-Mond csak el,mit titkolsz?
-Én?Titok?Milyen titok?-nevetett kínosan
-Kat!Kérlek-könyörögtem
-Na jólvan-jött közelebb lemondóan-Minden nap bejön este és nézi ahogyan alszol-mondta csillogással a szemében
-Hogy mi?-ordítottam fel-Miért nem mondtad?
-Mert megkért rá-hajtotta le a fejét-Olyan kedves egy fiú csak fél,hogy elküldenéd-folytatta
-De...igaz elküldeném-mondtam-Jobb is így-legyintettem
-Ana.Miért csinálod ezt?-kérdezte-Megérdemled,hogy szeressenek-simított végig arcomon
-Ne nevetess.Ő egy fiatal fiú aki előtt még ott az élet.Én...én pedig kitudja hány hónapom van még hátra.Nem ronthatom el senki életét-vállamat megrántva próbáltam elhesegetni az érzéseimet.

Szóval itt is lenne a második fejezet:)Ha tetszett nagyon-nagyon kérlek szépen titeket,hogy komizzatok,iratkozzatok fel és szóljatok barátaitoknak.Köszönöm:))