13.Fejezet                                          

-Alszol kicsim?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Harry?-fordultam gyorsan a hang irányába.
-Tudod,hogy megijesztettél?-iderohant hozzám és a védelmező karjaiba zárt.Eltoltam magamtól és az arcát kezdtem el tapogatni.
-Te élsz?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát persze.Miért ne élnék?-zavartan nézett rám.
-Nem voltál itt-suttogtam-Azt hittem csal álmodtalak-rántottam meg a vállam.
-Oh Ana-szorosan magához ölelt és megcsókolt-Az orvossal kellett beszélnem-suttogta-Igérem,soha többet nem hagylak itt.Annyira féltem-hangja alig volt hallható.
-Harry-még erősebben szorítottam magamhoz és apró pusziikat nyomtam az arcára és a hajába-Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem-éreztem ahogyan kicsit elmosolyodik.Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta szemeit.
-Soha ne hagyj el-hangja tele volt fájdalommal,mérhetetlen fájdalommal. Szemembe könnyek gyűltek,s ahogy lehunytam szemeimet végig folytak arcomon.
-Soha nem hagylak el-suttogtam.

***

Szemeimet egy kendő takarta el,de még így is éreztem a tenger sós illatát. Papucsom megtelt a puha,finom homokkal,amint a parton végig sétáltunk.
-Lépj-utasított Harry. Bal lábam egy fa talajon ért földet-Mindjárt ott vagyunk-hangja szinte dalolt a boldogságtól amin kuncognom kellett.
-Ó,basszus-valami csattant a földön. Harry elengedte a kezem,hogy lehajolhasson érte. Én is lehajtottam a fejem,bár nem tudom miért,hisz úgysem látom. Éreztem,ahogy Harry megemelkedik aztán egy éles fájdalom nyílalt a homlokomba. Harry is feljajdult és a hangokból ítélve el is esett.
-Lefejeltél te barom-kezem a homlokomra szorítottam-Jól vagy?-nevettem és leguggolva próbáltam kitapogatni,hogy hol is lehet. Önkénytelenül is felsikítottam amikor az ölébe húzott. Fejemről levette a kendőt így láthattam,hogy egy hatalmas lila dudor díszíti a homlokát. Annyira aranyos volt és vicces,hogy hangos nevetésben törtem ki.
-Te kinevetsz?-durcizott be.
-Annyira aranyos vagy-nevettem még mindig-Nagyon fáj?-próbáltam lehiggadni.
-Igen,baromi kemény a koponyád-fonta keresztbe a karjait.
-Had adjak rá egy gyógypuszit-mosolyogtam rá.
-Ez a minimum-erre ismét felnevettem és egy gyengéd puszit nyomtam a sebre.
-Jobb?-néztem gyönyörű szemeibe.Megrázta a fejét és az arcára mutatott-Most?-kérdeztem miután teljesítettem a kérését.
-Picit-motyogta.Közelebb hajoltam és egy csókot nyomtam ajkaira. Nyelve bebocsájtást nyert a számba ahol vad táncot járt.
-És most?-suttogtam összeszorított szemekkel.
-Már azt sem tudom mi történt-mosolygott.
-Lökött vagy-nevettem el magam.
-A te lökötted-mosolya szégyenlős lett.
-Az enyém-suttogtam.

***

-Tudsz vitorlázni?-tátott szájjal meredtem az előttem álló hatalmas vitorláshajóra.
-Igen,a családomé ez a hajó.Amikor kicsi voltam mindig vitorláztunk és nagyon megtetszett-mosolya felhőtlen,boldog volt. Szeme csillogott az izgalomtól,engem pedig büszkeség töltött el,hogy a férjem ehhez is ért-Vitorláztál már,Ana?-nézett rám.Félénken megráztam a fejem.
-Megtanítasz?-suttogtam.
-De meg ám-bólogatott helyeslően-Gyere-kezét nyújtotta és felsegített a hajóra. Kinyitott előttem egy ajtót nekem pedig elállt a lélegzetem. Halványan lakkozott fapadló fedte a hajó alját. Kis konyhasziget díszelgett fehér szekrényekkel. Bőr,félkör ülőke vette körbe a szintén halvány fa asztalt. Egy újabb ajtót nyitott ki előttem.Egy kis szoba volt amiben mindössze egy fekete huzattal leterített kerek ágy volt.
-Na,hogy tetszik?-kérdezte félénken.
-Gyönyörű-szembe fordultam vele és megcsókoltam-Köszönöm,hogy elhoztál-mosolyogtam rá.

***

-Húzd meg.Most!-adta ki Harry a parancsot,én meg tettem amit kér. Az árboc lassan megemelkedett,Harry idejött és egy hármas csomóval megkötötte-Akarsz kormányozni?-mosolygott rám.
-Nem,csak elrontanám-sarkam a padlóba nyomtam amint elkezdett húzni. Leült a kormány előtti székbe engem pedig maga elé állított-Gyerünk kicsim,markolj rá-úgy suttogta a fülembe,mintha nem a kormányról vagy a vitorláról beszélne. Egész testem beleborzongott és automatikusan tettem amit mond.
-Így jó?-suttogtam lecsukott szemekkel.
-Tökéletes-apró puszit nyomott fülem mögé.Kezét az enyémre szorította és lassan elkezdte kormányozni a hajót.

***

A hajóorrból csodáltam a naplementét. Az egész horizont narancssárgában úszott. A hajó orra sávot vágott magának a vizen,hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát. Lágy szellő simogatta az arcomat,sós illat töltötte be az orromat. Egy kéz fonódott a derekamra,göndör fürtök csiklandozták az arcomat,ahogyan fejét a vállamra hajtotta. Összekulcsolt kezemet tenyerébe fogta,lehunytam szemeimet és csak élveztem a pillanatot.
-Gyönyörű-suttogtam még mindig csukott szemmel.
-Igen,gyönyörű-apró puszit nyomott fülem mögé,majd államra és végül a szám sarkába.Jobb kezemmel megsimítottam az arcát és felé fordulva megcsókoltam.
-Ugye tudod,hogy te vagy a mindenem?-suttogta az ajkaimba.Szavaira elváltam tőle és ismét a lemenő nap felé meredtem. Nehéz volt ezt hallanom,fájt. Nem tudom feldolgozni szavait. Hogy lehet az,hogy mindjárt meghalok valakinek mégis a mindent jelentem? Hogy lehet? Hogy lehet egyáltalán szeretni engem? Könny marta a szememet,lassan végig folyt arcomon és a tengerbe hullott-Hé-Harry állam alá csúsztatta tenyerét és maga felé fordított. Lecsókolta könnyeimet,homlokát az enyémnek döntötte-Igenis te vagy nekem a minden.Hidd el-suttogta.Kezem a nyakába akasztottam,arcom a nyakába fúrtam és zokogni kezdtem. Képtelen vagyok itt hagyni őt,nem is a haláltól félek.Attól félek,hogy Harryvel mi lesz.
-Sajnálom-szipogtam.
-Ugyan mit?-csókolt bele a hajamba.
-Hogy folyton csak bőgök és hisztizek.Biztos már nagyon idegesít-ráztam a fejem.Vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett.
-Szeretlek,ilyen egyszerű.Nem idegesítesz soha és nem is fogsz. És ne feledd mindig melletted állok,mert ez a dolgom.Szeretlek-először megcsókolta a gyűrűmet,majd ajkaimra tapadt.
-Szeretlek Harry-suttogtam ajkaiba és könnyeim ismét potyogni kezdtek.

***

Fejem Harry egyenletesen mozgó mellkasán pihent. A nap sugarai lágyan bevilágították a kabint. Orrom mellkasába fúrtam és beszippantottam finom illatát. Lassan kibújtam karjaiból és türcsimet kerestem. Harry motyogott valamit és nyugtalanul forgolódott. Egy párnát szorított mellkasához és látszólag megnyugodott-"Ana"-motyogta és egy puszit nyomott a párnára. A szívem megolvadt és ezerrel vert a mellkasomban.